Felkészülés a téli fagyokra

Nézzünk körül a környező kertekben, és figyeljük meg, mely fajok élnek és virítanak ott már több éve. Természetesen olyan dísznövényekre is vágyunk, amelyek nem éppen télállóak a mi időjárási viszonyaink között, ezért ezekre a fagyos napok beköszönte előtt komoly figyelmet kell fordítani.

Talajtakarás
Az évelőkertben, ahová tavaszi hagymásokat is ültetünk, a talaj átfagyása ellen a legjobban mulcsozással védekezhetünk. A nyári mulcstakaró, amelynek célja az árnyékolás, a talaj túlzott felmelegedésének megakadályozása, illetve a párolgás mérséklése télen nem ad megfelelő védelmet. A nyári mulcsot távolítsuk el, és fajsúlyosabb anyaggal, például kéregzuzalékkal, faaprítékkal kevert lombbal helyettesítsük, amelyet a szél nem hord el. A téli mulcsot vastagabban, 7-8 centiméteres rétegben terítsük szét. Vastag mulcstakarót igényelnek a húsos gyökerű dísznövények is, így a tulipánfa, a magnólia és a pünkösdirózsa. A takaróanyagot az első hidegebb napok után terítsük szét, mert a meleg takaróanyag alatt kihajthat a növény. Ha az éjszaka folyamán komoly fagy várható, az érzékeny növényeket még az est leszállta előtt alaposan öntözzük be. A talajból távozó vízpára a növények körül melegebb mikroklímát ad.
Télen takarjuk az ősszel ültetett örökzöldek tövét is, hogy segítsük a gyökerek fejlődését, és megakadályozzuk az öntözővíz elpárolgását a napfényes, szeles napokon. Az örökzöldeket csapadékszegény téli napokon ugyanúgy öntözni kell, mint nyáron, hiszen ezek egész éven át párologtatnak.
A díszfüvek bugáit távolítsuk el, de a lombjukat csak tavasszal vágjuk vissza. Télre a leveleket lazán, de erős anyaggal (pl. bálamadzag) kössük össze, hogy a szél ne tépázza meg őket. A pampafű tövét vastag, de jól szellőző természetes anyaggal (lomb, kukoricaszár, faforgács) takarni kell.
A rózsák és a télálló fuksziák tövét legalább a vesszők alsó harmadáig csirkézzük fel kerti földdel. Ne a növény töve körül ássuk ki a talajt, mert a felszínhez közeli gyökerek megsérülnek, hanem a kert más részéről hordjuk földet rájuk. A futórózsák hajtásait a viharos szelek ellen rugalmas anyaggal erősen kötözzük a támasztékhoz.
A szabadban hagyott dézsás növények igen érzékenyek a fagyra, mert gyökereiket kis mennyiségű föld veszi körül. Ha nem tudjuk őket fagymentes helyre vinni, akkor az edényeket a tél beállta előtt burkoljuk be jutaszövettel, vagy két rétegű hullámpapírral.

Kéregmeszelés és kötözés
A téli hónapokban nemcsak a fagy, hanem az erős napsütés is komoly károkat okozhat. A nagy hőingadozásra különösen érzékenyek a vékony, sötét színű és sima kérgű fák, így a cseresznye, az alma és azopk díszváltozatai, valamint a hárs, a juhar, a lepényfa és a kőris. A napsugárzás hatására a sötét kéreg alatt az edénynyalábok felmelegednek, és aktívvá válnak, amikor pedig a nap elbújik, a szállítószövetekben áramló nedv megfagy, és roncsolja azok falát. A nagy hőingadozás hatására a kéreg is megrepedhet, ami azután a kártevők rejtekhelye lehet. Az erős napsütés és a nagy hőingás okozta károk mérséklésére hullámpapírral, vagy jutaszövettel burkoljuk a fa törzsét. A gyümölcsfáknál alkalmazott mészfestés is célravezető lehet.
A szétterülő lombú fenyőfélék puha, hajlékony ágait a hónyomás károsítja. Az alacsonyabb fákat célszerű zsinórral körbe kötni, a magasabbakról pedig rendszeresen lerázni a havat.

Gyep
A gyepben a legtöbb gondot az utak sózásából adódó sókár, valamint a gyepben marad, és az őszi esők hatására összetömődött nagy mennyiségű hullott lomb okozza. A sókár megelőzésére az utakat inkább homokkal, vagy fűrészporral szórjuk le. A lehullott leveleket gondosan gereblyézzük össze, és hordjuk a takarást igénylő növények köré. Bővebben a Téli gyepkárok és jóvátételük c. írásban.

Téli napperzselés
A tél folyamán olykor előfordulhat, hogy az örökzöld fák és cserjék lombja elszíneződik. Ennek a jelenségnek több oka is lehet:
1. A téli napsütés és szél felerősíti a növények párologtatását, amit a fagyos talajban lévő inaktív gyökerek nem tudnak pótolni. Ez vízvesztéshez, és a levelek barnulásához vezet.
2. Napsütéses időben felmelegednek a szövetek, és megindul bennük a nedvkeringés. Amikor a hőmérséklet viszont túlságosan visszaesik, a megfagyó víz károsítja a leveleket, emiatt barnulnak és elszáradnak.
3. Napfényes, hideg napokon a levelek klorofillja lebomlik, és egészen addig nem képződik új, amíg a hőmérséklet mínusz 2 oC alatt van.
4. Hideg őszön a növény nem tudott felkészülni a télre, ezért szövetei nem viselik el hideget. A tél okozta elszíneződésre a tiszafa, a jegenyefenyők és a tuják a legérzékenyebbek. Úgy védekezhetünk ellene, hogy ezeket a fajokat nem a kert déli, délnyugati részébe, illetve az uralkodó szélirányba ültetjük, hanem árnyékosabb helyre. A kisebb növényeket jutazsákból vagy rachel-hálóból készített alkalmai árnyékolóval óvhatjuk meg a téli napsütés káros hatásaitól.

Pap Edina

Kapcsolódó írás:
Téli talajtakarás