Az integrált növényvédelem gazdaságossága

Az integrált védekezéssel foglalkozó publikációk rendszerint elfogadják azt a tényt, hogy az integrált védekezés (IPM) drágább, mint a hagyományos (környezetvédelmi szempontokat mellőző) növényvédelem. E kijelentés egyben az IPM terjedésének egyik akadálya. Ezzel szemben úgy érzem, hogy az Integrált Védekezés reális gazdaságossági megítéléséhez elengedhetetlen a védekezés tényezőit részleteire bontva, külön-külön, majd pedig többéves viszonylatban analizálni.

Az integrált védekezés alapszabályai

Az IPM elfogadott alapszabályai leegyszerűsítve az alábbiakban foglalhatók össze (a teljesség igénye nélkül):
1. Csak akkor permetezzünk, ha szükséges (jó időzítés, előrejelzés)
2. Csak annyit permetezzünk, amennyi szükséges (optimális dózis, kijuttatás-technika, stb.)
3. Környezetkímélő vegyszerrel védekezzünk (vegyszerek helyes megválasztása, a kiválasztás szempontjai)
Kétségtelen, hogy az 1. és 2. pont az IPM elengedhetetlen része, ezért ezek költségvonzatát rendszerint az IPM kezdeti beruházásaként könyvelik el. Ez a felfogás – érzésem szerint – alapvetően helytelen, hiszen e feltételek a hagyományos növényvédelemnek is szerves részei kellenek, hogy legyenek (már évek óta). Következésképpen nem reális e tényezők beruházási költségeit kizárólag az IPM rovására írni.

Komplex technológiák

Az említett harmadik pont már valóban kizárólag az IPM igénypontja, amelynek költségvonzatait szintén részleteire bontva, vegyszercsoportonként célszerű analizálni. A hazai növényvédő szer-forgalmazó cégek egy része, így többek között a Summit-Agro is, a gomba-, rovar- és atkaölő szerek vonatkozásában komplex növényvédelmi technológiákat kínál minden kultúrában, ugyanazon kártevők illetve kórokozók ellen, több eltérő tulajdonságú vegyszert ajánlva. A Summit-Agro – a mintegy 16 évvel ezelőtt kidolgozott elvek alapján – nem egyedi növényvédő szereket árul, hanem a komplex technológiákon belül az adott növényvédelmi helyzethez (szituációhoz) igazodó megoldást (vegyszerjavaslatot) kínál. A komplex technológiában felkínált számos vegyszer közül az adott helyzetben a legmegfelelőbb kiválasztásához a következő prioritási (elsőbbségi) szempontok együttes mérlegelése javasolt:

Környezetvédelem – Szerrotáció – Gazdaságosság

1. Környezetvédelem

Adott növényvédő szer környezetvédelmi megítélése többek között az alábbi, konkrétan meghatározható tulajdonságoktól függ:
A.) Lebomlás (bomlásdinamika, perzisztencia)
B.) A vegyszer mérgezősége (melegvérű élőlényekre, halakra és egyéb élőlényekre, mikroorganizmusokra vonatkozó toxicitás)
C.) Szelektivitás [ hatás a káros szervezeteket pusztító hasznos élőlényekre (predátorok, paraziták, pl. katica, zengőlégy, fátyolka, ragadozó atka stb.)
E szempontokat figyelembe véve környezetvédelmi szempontból a vegyszerek könnyen kategorizálhatók, hiszen a fent említett tulajdonságok az engedély-okiratban, illetve a nemzetközi szakirodalomban megtalálhatók.

2. Szerrotáció
A vegyszereknek ellenálló (rezisztens) kártevők, illetve kórokozók (betegségek) károsításának megakadályozása érdekében célszerű az eltérő hatásmechanizmusú (hatásmódú) vegyszer-csoportokba tartozó növényvédő szereket váltakozva alkalmazni. Ez távlatokban gondolkozva egyben gazdaságos is, mert ily módon a jelenleg forgalomban lévő (aránylag olcsó) vegyszercsoportok megőrzik hatékonyságukat, és nem kell azokat újabb – rendszerint drágább – vegyszercsoportokkal helyettesíteni. Gombaölő szerek esetében a gyakorlat szempontjából két hatásmód-csoport különböztethető meg, amelyeket váltogatva, vagy tankkeverékben célszerű kijuttatni:
A.) Szisztemikus (felszívódó)
B.) Kontakt (felszínen ható) gombaölő szerek.
A gombaölő szerek szerrotációját a hazai növényvédelmi gyakorlatban rendszerint tudatosan betartják. Rovarölő szerek esetében, úgy érzem, hogy ez kevésbé igaz, ezért célszerű néhány hatásmechanizmus-csoportot megemlíteni:

hatasmechanizmus.xls

Az Integrált Növényvédelem az említett 3 prioritás közül az első kettő (környezetvédelem, szerrotáció) figyelembevételével zöld, sárga és piros csoportba sorolta a növényvédő szereket. A zöld és sárga csoportba tartozó vegyszerek használhatók fel az integrált (környezetkímélő) védekezésben.
A bevezetőben említett harmadik prioritási tényezőről – amely egyben egy szemléletmódot, gondolkodásmódot is tükröz, kevésbé esik szó, holott úgy érzem, hogy az IPM reális gazdaságossági megítélése szempontjából alapvető:

3. Gazdaságosság
Úgy gondolom (és ez egyben a Summit-Agro hoszú távú marketing strategiájának szerves része), hogy a vegyszerek gazdaságossága nemcsak kedvező hektárköltségüktől függ. Adott szituációban a vegyszerek más-más tulajdonsága válik meghatározóvá, és teszi a terméket gazdaságossá, függetlenül a hektárköltségtől.
Több tényező figyelembe vételével könnyen igazolható, hogy számos szituációban – a látszólag magasabb hektárköltség dacára – a környezetkímélő vegyszerek alkalmazása gazdaságosabb a hagyományos védekezésnél más, az adott szituációban döntően kedvező tulajdonságuk következtében.

A vegyszerek gazdaságosságát befolyásoló, illetve adott helyzetben azt meghatározó tulajdonságai:
1. Az adott terület védelméhez szükséges vegyszerköltség (Ft/ha): ha kizárólag e szempontot vennénk figyelembe, akkor például a rovarölő szerek esetén a nem IPM kategóriába tartozó, korábban említett piretroidok (esfenvalerat, deltametrin,stb) gazdaságossága minden szituációban vitathatatlan lenne.
2. Hatásspektrum: adott helyzetben különösen gazdaságos lehet, ha ugyanaz a vegyszer egy időben több kártevőcsoportra is hat. Pl.: fenpropatrin (Danitol) – szőlő esetében az atka, levélatka és moly, illetve hajtatásban üvegházi molytetű, atka és levéltetű ellen, vagy pl.: acetamirpid (Mospilan) hajtatásban levéltetű, tripsz, üvegházi molytetű. Ez estben magasabb hektárköltség esetén is egy vegyszer gazdaságosabb, mint kettő vagy több – egyedenként olcsóbb vegyszerből álló tankkeverék.
3. Hatástartam: pl. atkaölő szerek esetében többek között fenpiroximát (Ortus), hexitiazox (Nissorun) 60-70 nap . Az említett hosszú hatástartamú atkaölő szerek az IPM kategóriába tartoznak, és alkalmazásuk magasabb hektárköltségük ellenére gazdaságosabb, mint egy rövid hatástartamú, olcsóbb, hagyományos atkaölő szeré.
4. Várakozási idők (munka-egészségügyi, élelmezés-egészségügyi): pl. a következő esetekben a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idő (ÉVI) különleges gazdasági előnyt jelenthet:
A.) Gyapottok bagolylepke (hajtatásban paprikán, vagy szabadföldön csemegekukoricán) közvetlenül a szüret előtt fellépő kártétele esetén a Bacillus thuringiensis (Dipel, Thuricide) az egyedüli 0 napos ÉVI-vel rendelkező rovarölő vegyszer.
B.) A szürkerothadás elleni védekezés szamócában, szőlőben közvetlenül a szüret előtt kizárólag a rövid várakozási idejű polioxin B-vel (Polyoxin) lehetséges.
C.) Kasugamicin (Kasumin) alkalmazása paprikában, paradicsomban, uborkában (bakteriózis) vagy almában tűzelhalás ellen, rövid várakozási ideje miatt szinte bármikor lehetséges A példaként felsorolt termékek mind a környezetkimélő (IPM) kategóriába tartoznak.
5. Környezetvédelmi megítélés: pl. biotermesztés esetén a Bacillus thuringiensis (Dipel, Thuricide, Novodor) gazdaságossága vitathatatlan.
6. Formuláció: EC (folyékony), WP (por alakú permetező szer), WG (mikrogranulátum) stb. Pl. hajtatásban esetenként a füstölő szer (procimidon-Sumilex-GF) minden más formulációnál gazdaságosabb.
7. Kiszerelés (csomagolás): mérete, minősége stb.

A három prioritás (környezetvédelem, szerrotáció, gazdaságosság) nem elválaszthatók, és adott helyzetben logikusan kombinálhatók. Gombaölő szerek esetében, miután a jelenleg használt gombaölő szerek legnagyobb része a sárga, ill. a zöld kategóriába tartozik (integrált védekezésben felhasználható), nincs különbség az integrált és nem integrált technológiák költségei között. Atkaölő szerek esetében megfelelő megközelítéssel (szemléletmóddal) végrehajtott, korábban vázolt többfaktorú gazdaságossági kalkuláció esetén az integrált védekezés gazdaságossága könnyen igazolható Az atkaölő szerek gazdaságosságának megítélése almástermésűekben (2001-es árak %-ában) az alábbi táblázat tartalmazza:

gazdmegiteles.doc

A táblázatból kitűnik, hogy ha csupán a területre vonatkozó vegyszerköltséget vesszük figyelembe, akkor a fenpropatrin (Danitol)felhasználása a leggazdaságosabb, de ha a területre vonatkoztatott vegyszerköltséget és a hozzá párosuló hatástartamot is figyelembe vesszük (két faktor), akkor, pl. a környezetkímélő (IPM) hexitiazox (Nissorun), vagy fenpiroximát (Ortus) minden más atkaölő szernél gazdaságosabb. Vagy pl. egy almaültetvényben röviddel a szüret előtt fellépő erős atkafertőzés esetén kizárólag a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű IPM atkaölő szerek jöhetnek számításba (pl. hexitiazox 7 nap, fenpiroximát 4 nap) Ugyanakkor mindkét termék (Nissorun és Ortus) előnye a 60 napos hatástartam is. Tehát az utóbbi esetben a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idő a legfontosabb gazdaságossági tényező, és ez teszi a környezetkímélő atkaölő szereket gazdaságossá.
Molykártevők elleni védekezés esetén kétségtelen, hogy az integrált védekezésre nem alkalmas piretroidok gazdaságossága vitathatatlan. A integrált növényvédelem gazdaságossági mutatóit az almamoly-aknázómoly elleni védekezés esetén az alábbi táblázatban találja.

almamoly.doc

A táblázatból kitűnik, hogy a piretroidok (deltametrin,esfenvalerate) ugyan abszolút értelemben vett (egy permetezésre vetített) gazdaságossága vitathatatlan, de más hagyományos technológiában alkalmazott metidation (Ultracid) egy hektárra vonatkoztatott vegyszerköltsége nem lényegesen kedvezőbb, mint az IPM-ben használatos pl. a Bacillus thuringiensis (Dipel-Thuricide), vagy bensultap (Bancol) hektárköltsége. Ugyanakkor említést érdemel, hogy az IPM-re javasolt vegyszercsoportok aránylag nagy száma következtében az IPM-en belül a szerrotáció prioritása is betartható. (A fenti példa esetében bensultap és Bacillus thuringiensis váltogatva történő felhasználása) Az IPM hasznossága Az integrált védekezés reális gazdaságosságát az adott kultúra növényvédelmi költségeinek legalább 1 éves (de lehetőleg több éves), komplex összevetésével lehet kiszámítani. Almában a Summit-Agro technológiai fejlesztéseinek keretén belül évről évre végrehajtott összehasonlító vizsgálatok is az említetteket igazolják. A 2001-ben kapott adatok szerint (Ezúton is köszönet a Nyíregyházi Növényvédelmi Szolgálatnál Dr.Molnár Jánosné, és Somogyi Tamás munkatársamnak) a molykártevők ellen végrehajtott 7 alkalommal elvégzett IPM védekezés, és 8 nem IPM védekezés költség-különbözete 6000 Ft/év volt, az IPM rovására. Az év folyamán 11 alkalommal végrehajtott hatékonysági vizsgálat igazolta, hogy az IPM vegyszerek (bensultap-Bancol, Bacillus thuringiensis-Dipel, acetamiprid–Mospilan) a molykártevők ellen azonos, de a legtöbb esetben jobb hatékonyságot eredményeztek, ugyanakkor a paraziták és ragadozó atkák felszaporodtak (pl. az almalevél-sátorosmoly parazitált lárváinak aránya az IPM-ben elérte a 40 %-ot, míg a hagyományos technológiában 5 % alatt maradt). A ragadozó atkák száma az IPM-ben (július 2-án) elérte a maximális 80 db/100 levél egyedszámot, míg a hagyományos technológiában folyamatosan kb. 5 db/100 levél szinten maradt.
Az említett vizsgálatok alátámasztják dr. Balázs Klára és dr. Jenser Gábor almában végzett korábbi, több éves megfigyeléseit, amely szerint integrált védekezést folytatva a második-harmadik évben a ragadozó atkák elpusztítják a fitofág atkák 90 %-át, így az atkaölő szeres védekezések száma csökkenthető, vagy elhagyható. Az aknázó molyok 30-70 %-a, a sodrómolyok 20-30 %-a felszaporodó paraziták és predátorok martalékává válik, így csupán csökkentett számú védekezésre van szükség, elsősorban almamoly és pajzstetvek ellen. Ilyen megközelítésben távlatokban az integrált molykártevők elleni védekezés egy permetezésre vetített többletköltsége is hamar megtérül.
Szántóföldi kultúrákban egy éven belül is mérhető az IPM védekezések közvetett haszna. Például gabonában a vetésfehérítő bogár elleni védekezésnél nem célszerű csupán egy védekezés költségét összehasonlítani. Figyelembe kell venni az integrált védekezés következtében felszaporodó levéltetű-predátorok (katica, fátyolka) által megtakarítható levéltetvek elleni esetleges védekezés elmaradásának költségvonzatát is.
A valóban reális eredményt egy komplex, egy tagban lévő több kultúrát magába foglaló gazdaság, több éves növényvédelmi költségeit figyelembe vevő számítás adhat, ugyanis a különböző kultúrákban felszaporodó predátorok és paraziták egymást támogatva több kultúrában is kifejthetik jótékony hatásukat, és ennek valódi gazdasági haszna (a permetezések számának csökkenése) csak így mutatható ki.

Összegzés

A vázolt prioritási (elsőbbségi) szempontok egy szemléletmódot tükröznek, amely nem kizárólag a felsorolt termékekre vonatkozik, tehát a rendszerbe minden növényvédő szer besorolható. A táblázatokban szereplő árak úgyszintén folyamatosan változnak, ezért a költségkalkulációkat a vázolt szempontok szerint célszerű évente újra elvégezni.
Az integrált védekezés a növényvédő szerek által okozott környezeti terhelés csökkentésének olyan alternatívája, amely távlatokban gondolkozva gazdaságos is, ugyanakkor a termés minőségét és mennyiségét illetően nem kényszerül kompromisszumokra.
Az engedélyezett zöld és sárga (integrált védekezésre alkalmas) vegyszerek nagy száma lehetővé teszi integrált (környezetkímélő) technológiák kidolgozását minden kultúrában.
Az integrált védekezés a hazai körülmények között nem igényel kezdeti nagy többletberuházást, de kétségtelen, hogy nagyobb odafigyelést és szakmai felkészültséget tesz szükségessé (termőhely és fajta megválasztása, a kártevőhelyzet és a természetes ellenségek (predátorok, paraziták) számának felmérése, a várható fertőzés előrejelzése, a megfelelő vegyszer kiválasztása, jó időzítés, kijuttatás-technika, stb.).
Gombakártevők elleni védekezés esetén nincs különbség az integrált és hagyományos védekezés között.
Atkák elleni védekezés az integrált technológiában gazdaságosabb (reális összehasonlítás esetén az első évben is). E gazdasági előny az évek folyamán jelentősen megnő.
A molykártevők elleni védekezés kezdeti enyhe többletköltségét az évek folyamán csökkenő permetezések száma hamar kiegyenlíti.
A permetezések jó időzítése (előrejelzés) és a megfelelő kijuttatás-technika (optimális dózis) a hagyományos növényvédelmi technológiának is része kell, hogy legyen, tehát az erre fordított kiadások nem egyértelműen az integrált növényvédelem költségnövelő tényezői.

Elképzelhető, hogy az úgynevezett integrált védekezés( IPM) a környezetkímélő növénytermesztés nem legideálisabb, egyes pontjaiban támadható, változó és nem végleges láncszeme, de az biztos hogy egy jelentős és országosan megvalósítható lépcsőfok, amelyre célszerű minél előbb fellépni.

Dr. Horn András

Summit-Agro Hungária Kft.

www.summit-agro.hu