Túlélő kártevők

tak_atka.jpgGondoljunk csak vissza, hogy milyen komoly nehézségek elé állította a hazai termelőket például a bronzfoltosság (TSWV) vírus, a kaliforniai virágtripsz vagy a borsó-aknázólégy. De van olyan, eddig hivatalosan be nem került betegség is, mint például a pepínó vírus, ami szintén nagy kihívást jelenthet.

Tiszta indítás
A zöldséghajtatás jellegzetessége, hogy zárt térben és intenzív termesztési körülmények közt zajlik. Ebből fakadóan a növényi betegségek és kártevők kártétele és szaporodása többnyire jóval erősebb és gyorsabb, mint szabadföldi körülmények között. A sikeres növényvédelem alapja a fertőzés- és kártevőmentes indítás. Ennek biztosítása nem könnyű feladat. Az alapos szakismeret mellett komoly erőfeszítéseket igényel a szakma résztvevőitől. Ha induláskor kialakul fertőzés vagy kártétel, sokkal hamarabb következik be a gazdasági kár. Ezen kívül a gazdasági okokból elvégzett gyors kultúraváltások negatív irányba befolyásolják a termesztéshigiéniai körülményeket, mert kevés idő marad a hatékony védekezésre. A növénykultúrák közötti időszakok meghatározóak növényvédelmi szempontból, ezért ebben az időszakban is vizsgálni kell a kórokozók és a kártevők jellemzőit és „szokásait”, hogy megfelelő védekezési stratégiát tudjunk kidolgozni.

Áttelelés, túlélési képesség
A termesztésben előforduló betegségek és kártevők a legtöbbször növényi részeken vészelik át a kultúraváltást, s az új növény betelepítésekor azonnal károsítanak. Több károsító élettelen növényi részeken vagy a talajban is meg tud maradni a számára kedvezőtlen időszakban (pl. vírusok, fehérpenész szkleróciumai stb.). Zöld növényi részeken élő kártevők legnagyobb része képes hosszabb-rövidebb ideig, a legkülönbözőbb környezeti feltételek között átvészelni a növénymentes állapotot. Például az üvegházi molytetű, több mint három hetet is kibír növényi táplálék nélkül, és a –13oC-os hideget is néhány óráig elviseli. A kaliforniai virágtripsz talajban fejlődő alakjai 20oC-on néhány nap alatt kifejlődnek, ám a számukra kedvezőtlen körülményeket akár több hónapig is képesek átvészelni, s később a feltételek javulásával újra károsítani. Az élő növényekhez erősen kötődő kártevők is, mint például a levéltetvek, a legváratlanabb időszakban is képesek megjelenni olyankor, amikor kint fagy van és előtte több hétig nem volt tapasztalható levéltetű jelenlét a kultúrában. Ennek egyik magyarázata az, hogy az egyes hangyafajokkal működő szimbiózis során a hangyák, a talajban található járataikban „elraktároznak” néhány levéltetű egyedet, amelyeket később kihelyeznek a növényekre, hogy a számukra fontos levéltetvek által kiválasztott mézharmathoz hozzájuthassanak. A kétfoltos takácsatkákról tudjuk, hogy a legeldugottabb zugokban, például az üvegház szerkezeti elemeiben, szigetelő anyagokban megbújva több hónapot képesek táplálék nélkül átvészelni a legszélsőségesebb környezeti feltételek mellett is, sőt a populáció ősszel a nappalhosszúságok csökkenése során vörös színű áttelelő alakokat választ ki, amelyek különleges túlélési képességekkel rendelkeznek.

Terjedés, behurcolás
tripsz_1.jpgA betegségek és kártevők elleni hatékony védekezéshez elengedhetetlenül szükséges ismerni azok szaporodásbiológiáját, terjedési, migrációs képességeit. A legtöbb esetben a fertőző szaporító képletek vagy kártevő egyedek jelenléte nélkül is kialakulhat fertőzés vagy kártétel. Ennek oka a külső környezetből való bejutás. A gombabetegségek spórái a légáramlatokkal nagy távolságokat képesek megtenni, s ha a szaporodásukhoz megfelelő körülmények közé kerülnek, azonnal szaporodásnak indulnak. Nem kizárható az öntözővízzel történő terjedés, ami súlyos fertőzésekhez is vezethet. Ismert, hogy több vírusos betegség vektorok által terjed (pl. az uborka mozaik vírus levéltetvekkel, a paradicsom bronzfoltosság vírus tripszekkel, stb.). A betegségek terjesztésében talajlakó gombák is szerepet játszhatnak, pl. az Olpidium gombafajok a paprika sárgaerűség vírus terjesztésében.
A repülni képes kártevők is nagy távolságokat járhatnak be. A gyapottok-bagolylepke sok száz kilométeres távolságról vándorol észak felé. Ahogy a mediterrán térségben fogy a tápláléka, úgy halad észak felé, ahol több növényi táplálékot talál. Alkalmanként, különösen száraz meleg nyarakon súlyos károkat okoz a hazai zöldséghajtatásban is.
A tavaszi kultúrában elszaporodott üvegházi molytetvek kihúzódnak a szabadba, s ott - széles táplálékköre lévén – különböző gyom és kultúrnövényeken szaporodik, majd nyár végén, ősszel, a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan települnek vissza a termesztő-berendezésekbe. Jellegzetes jelei ennek, hogy először a szellőzőablakoknál és az ajtóknál tapasztaljuk jelenlétüket. A zöld őszibarack-levéltetű, migrációra képes szárnyas alakjai május-júniusban tömegesen hagyják el fő gazdanövényeiket, s indulnak el lágyszárú növényeket keresve. Ekkor különösen nagy a termesztő-berendezésekbe való betelepülésük veszélye.
Repülni nem képes kártevőknél is megfigyelhető, hogy a külső környezetből bekerülhetnek. A takácsatka képes átmászni egy közelebbi növényházból a másikba, sőt terjedése történhet eszközökkel, gépekkel vagy akár ruházattal is. A gyökérgubacs-fonálféreg talajban élő fonálféreg faj. Fertőzött palántával könnyen szétterjedhet, de fertőzött területen dolgozó munkagépekkel és művelőeszközökkel is széthurcolható.

Növényvédő szerrel szembeni ellenállóképesség
A több évtizedes termesztési múlt, de főként az egyoldalú, a szerrotációt
mellőző, programszerű kemizálás miatt egyre erősödik a károsítóknak a növényvédő szerekkel szembeni ellenálló-képessége. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a növényvédő szerek hatékonysága csökkent, az előírt dózisban nem hatékony illetve, hogy teljesen hatástalanná vált. Ezt bizonyítja az 1996 és 1998 között folyt technológiai fejlesztési vizsgálatsor, amelyben a takácsatkák növényvédő szer ellenállóságát vizsgáltuk. Az Árpád kertészetében kiszelektálódott egyedek akár 10-26-szoros ellenállóságot mutattak más helyről származó takácsatkákkal szemben.
A kórokozók és kártevők ellenálló-képessége kialakulhat helyben vagy más helyeken is. A szakszerűtlen egyoldalú növényvédő szer használat, a rossz kijuttatási technika és a helytelen dozírozás egyaránt csökkenti a szerek hatékonyságát. A szerrotácó elhagyása miatt előbb-utóbb hozzászokhatnak a betegségek és a kártevők a hatóanyaghoz, mert mindig csak a beavatkozást túlélni képes egyedek és populációk szelektálódnak ki. Néhány behurcolt kártevő, mit például a kaliforniai tripsz vagy az időnkén hozzánk is „ellátogató” gyapottok-bagolylepke, már növényvédő szer ellenállósággal alaposan felvértezve érkezett/érkezik hozzánk, mert a déli területeken intenzív kemizálás folyt ellenük.
A jelenleg folyó növényvédő szer engedély felülvizsgálatok és engedélyokirat visszavonások miatt, a hagyományos kémiai növényvédelem egyre kevésbé oldható meg sikerrel. A megoldást az integrált növényvédelem bevezetése jelenti, amelynek segítségével jelentősen lecsökkenthető a felhasznált növényvédő szer mennyisége.

Zentai Ákos
Árpád Biokontroll 2003 Kft.

(A képek a szerző felvételei.)