Mikrotápanyagok: A cink

cink.JPGSemleges, lúgos talajokon, a talajon keresztüli pótlás hosszú távon nem túl hatékony. A cink (Zn) felvételét (különösen cinkhiányos talajokon) a túlzott foszfátellátottság akadályozza, mivel a foszfor és a cink antagonista elemek. Cink-kelátokkal is jó eredményt lehet elérni, de bizonyos körülmények között ezzel vashiányt idézhetünk elő. A cinkhiány rendszeres istállótrágyázással valamint hígtrágya használatával előzhető meg. A kohómész is sok cinket tartalmaz. Ismeretes, hogy a nagy magnéziumadagok kedvezően befolyásolják a növények cinkellátottságát. Az ammóniumnitrát és az ammóniumszulfát növeli a cink felvehetőségét. A levélen keresztül, levéltrágyázással történő pótlás általában megfelelő megoldás. Permetezéshez a cinkszulfát 0,3-1 %-os oldata használható. Cinkhiány esetén eredményes lehet a fák rügyfakadás előtti 2-5 %-os oldattal való permetezése.

Hiánytünetek
A cinkhiány tünetei elsősorban auxinhiányra vezethetők vissza: aprólevelűség, kisebb-nagyobb levéltorzulás, gátolt növekedés, valamint rozettásodás. Érdekes megfigyelés, hogy a fák napos oldalán a hiánytünetek sokkal erősebben jelentkeznek, mivel az auxinbomlás intenzív fényben fokozódik. A lilás-vöröses festékenyag beraktározódása az epidermiszsejtekbe tipikus cinkhiány tünetnek tekinthető. Emellett jellemző, hogy Zn-hiány esetén az vesszők nehezen fásodnak, ezért fagyérzékennyé válnak.
A gabonafélék – egyes években és helyeken a kukoricát kivéve – alig érzékenyek a cinkhiányára. Rozson és árpán a levélcsúcsokon és széleken intenzív bronzos elszíneződés, csökött növekedés figyelhető meg. A legfiatalabb levelek majdnem fehéren jönnek elő, klorótikus csíkok nekrótikus zónákkal váltakozhatnak. Gyakoriak a termékenyülési zavarok.
A burgonya egyes fajtái nagyon különbözően reagálnak a cinkhiányra. Jellemző a törpenövés, a páfránylevelűség, valamint a bronzos foltosodás, ami a középkorú leveleken kezdődik. A foltok a a fiatalabb leveleken a legjellegzetesebbek: a levéllemez tasakosan besodródik, a levélnyél pedig lefelé görbül. A levéllemez megvastagszik és töredezik, végül a levél lehullik, ami tömeges is lehet.
A cukorrépa esetében cinkhiány következtében kialakuló, úgynevezett fehérfoltosság-tünet meleg, napos időben különösen látványos lehet. Az erek és a levélnyél egy ideig még zöld marad, a levélszövet fehér, barnás-fehér lesz, végül pedig elszárad.
Lucernán és hereféléken a cinkhiány következtében csökken a zöldtömeg. A tünetek főleg a mellékhajtásokon jelentkeznek: aprólevelűség, merevség, sodródás, a felső leveleken bronzos foltok, nagyfokú levélpergés. Jellemző a levélcsúcson a mély beöblösödés.
Babféléken csökött, zömök habitus, érközi aszimmetrikus elváltozások, nekrózisok hívják fel a figyelmet a cink hiányára a fiatalabb leveleken. A termésképzés általában elmarad.
Üvegházi uborkán tipikus tünetek figyelmeztetnek a cinkhiányra. A növények zömök, bokros külsőt mutatnak. Idősebb leveleiken sárgás-fehér mozaikos klorózis látható. Kezdetben az erezet zölddel szegélyezett. A mozaikos mintázat durva, felületén nekrózisokkal. A legfiatalabb levelek nagyon aprók, lándzsásak vagy nyílalakúak, a levéllemez fogazott, éles rajzolatú, öt bevágással. A levélváll nyitott, a levélalap és a levélcsúcs világosabb, mint a környező szövetek. Később mozaikos klorózis alakul ki. Jellemző még a középső leveleken a szélekről az érközi mezők felé terjedő sárgászöld kivilágosodás. Nagyon kevés a virág, és azok is meddőek.
A saláta növekedése gátolt, a tő rozettás cinkhiány esetén. Az idősebb és a közepes korú levelek csúcsán és szélein – előzetes klorózis nélkül – nekrótikus foltok keletkeznek. A tünetek fokozatosan átterjednek a fiatalabb levelekre. A beárnyékolt részeken a levelek ugyanakkor zöldek és egészségesek.
A paradicsom szára vékony lesz, és az egészségesnél 2-3-szor rövidebb ízközei miatt zömök külsejű a cinkhiányos területeken. Az idősebb, részben felkunkorodó szárú leveleken szabálytalan, sárgászöld érközi elszíneződés látható. Később a foltokon nekrózisok alakulnak ki, majd a levelek narancssárga vagy bronzos színű száradás után elpusztulnak. A közepes korú, bár kisebb méretű levelek ekkor még sötétzöldek, szélük kisebb-nagyobb mértékben felhajlik. A hajtáscsúcs felé haladva mind kisebb és keskenyebb levelek fejlődnek, amelyek csavarodottak, megvastagodottak, tapintásuk merev, töredező. Az ereken lilás foltok fedezhetők fel. A virágképzés nagyon gyenge.
A cinkkel gyengén ellátott talajokon A hagyma növekedése erősen gátolt. A levelek csúcsa begörbül, klorótikus.
Nagyon erősen reagálnak a cink-hiányra a gyümölcsfák. Jellegzetes tünet az aprólevelűség, a rozettás levélállás, az apró, lándzsaszerű, esetenként hullámos szélű levelek. Az újonnan fejlődő levelek egyre kisebbek és teljesen klorótikusak. A lombozat gyér, a levelek mereven felállóak, deformáltak, töredezők. A levélerek között hálósan vagy mozaikosan eloszló, klorótikus foltok láthatók, míg az erek zöldek maradnak. Az ágak fejlődése gátolt, elmarad a sarjhajtások képzése. A gallyak törékenyek, a fa kérge érdes. Ugyanazon a fán gyakran látható mind beteg, mind egészséges gally. Az ágvégek sok esetben elfagynak illetve elhalnak.
A szőlőben cinkhiány esetén nyár elején kisebb, keskenyebb, élesen fogazott, asszimetrikusan  zsugorodó, nyitott vállú levelek találhatók, amelyeken sok érközi klorótikus folt is látható.  A levélerek és a legalsó levelek zöldek. A tünetek a hajtáscsúcs irányában fokozódnak. A növekedés gátolt. A fürtök nagyon lazák, a bogyók magtalanok.
Lomblevelű díszfákon a cinkhiány tünetei hasonlóak a gyümölcsfáknál leírtakkal. A tűlevelű fák növekedése gátolt, a hajtáscsúcsok csokrosak, sárgásan foltosak, később a tűlevelek bronzosra színeződnek. A másodlagos tűlevelek rövidebbek, megvastagodottak és mély sötét-zöldek lesznek.


Cinktöbblet
Ércbányák, kohók közelében lévő, akár 4-5 % cinktartalmú talajoktól eltekintve gyakorlatilag alig fordul elő cinktöbblet. Az ilyen helyeken úgynevezett cinkpát-flóra telepszik meg. Ilyenek: a habszegfűfélék (Silene inflata, Silene cucubalis), egyes ibolyafélék (pl. Viola lutea spp. Calaminaria), a csenkeszfélék közül a juhcsenkesz (Festuca ovina var. pannonica), a tarsóka (Thlaspi alpestre). Ezek a növények jellegzetesen alacsonyan elterülve nőek, levelük kicsi.
Horganyzott drót, illetve bádogeresz használata a talaj cinktartalmának feldúsulásához vezethet. Savanyú talajon erre a növényeket érzékenyebbek lehetnek. Közlekedési főútvonalak közelében is megnövekedhet a talajok cinktartalma. Meszezéssel, foszfor-trágyázással a növények általában megvédhetők a magas cinktartalom ártalmaitól. A cink toxikus hatása kisebb, mint a rézé, de a növények tűrőképessége nagyon eltérő. Az árpa például nagyon érzékeny a cinktöbbletre. A cinktöbblet részben a vas-, részben a mangánhiány tünetekkel mutat hasonlóságot, azonban ebben az esetben a tünetek nem korlátozódnak a legfiatalabb levelekre. Jellemző, hogy vörösbarna levélszél- és foltnekrózisok is kialakulnak. A növények a növekedésben visszamaradnak, és rövidesen elpusztulnak.

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó