Mikrotápanyagok: A mangán

manganhiany.jpgA hiánytünetek kialakulásáért gyakran felelős a talaj levegőtlensége, szervesanyag-tartalma, vízháztartása és szerkezete. A meszes, láposodó, fekete, humuszban gazdag, magas pH-értékű (meszes) talajokon gyakori a mangánhiány. Ez a hiány jól kezelhető mangánszulfátos talajtrágyázással, 25-50 kg/ha adagban. Meszes talajokon a savanyító hatású műtrágyák (szuperfoszfát, ammóniumszulfát) enyhítheti, sőt meg is szüntetheti a mangánhiányt. A nitrát- és klorid-tartalom is segíti a mangánfelvételt. 7 pH körül a fiatal növények 1-2 %-os mangán-szulfátos permetezése - két részletben – eredményes lehet.

A mangánhiány tünetei
A mangánhiány egyik jellemző tünete az erektől távolabbi levélszövetekben pontszerűen kezdődő klorózis.  A levelek elvesztik zöld színüket, a növényi sejtek összezsugorodnak és elhalnak. A klorótikus foltok közepén nekrózisok (elhalások) keletkeznek, amelyek részben perforálódnak (kilyukadnak). A levélnyélen és a főér alapjánál megmarad az eredeti zöld szín. Az elváltozások a közepes korú és a fejlettebb leveleken mutatkoznak először, míg a legfiatalabb levelek normálisan fejlődnek. A tünetek legerősebben a tőalaphoz közelebbi leveleken jelentkeznek.
Ha javul a mangánfelvétel  – például a növény gyökérzete mélyebb, alacsonyabb pH-értékű talajrétegbe jut – a fiatalabb levelek ismét normális színűek lesznek. Ugyanakkor a kevésbé aktív, idősebb leveleken megmarad a mangánklorózis.
A mangánhiány a cink- és vashiánytól úgy különböztethetjük meg, hogy itt a levelek kisebbek lesznek, és a hajtások hosszanti  növekedése és vastagodása erősebbes. Érdemes még megemlíteni, hogy a növények rezisztenciája a baktériumos fertőzések ellen mangánadagolással növelhető, és a burgonyagumó varasodásának kórokozója (Streptomyces scabies) elegendő mangánbevitelletl visszaszorítható.

 

szarazfoltossag.jpg
Szárazfoltosság gabonalevélen

 

A gabonafélék közül a zab a legérzékenyebb a mangánhiányra. Bokrosodás idején a középkorú levelek alapi részén lilás szegéllyel keretezett szürkés foltok keletkeznek (szárazfoltosság). A levélen keresztirányban „elerőtlenedett zóna” jön létre, a levél felső része ezáltal lecsüng, később elszárad. Léha bugák képződnek vagy a bugahányás el is maradhat. Szántóföldi állományban kisebb-nagyobb foltokban jelentkezik, amelyek egyre szélesebbre terjednek ki. A barnuló, elhaló, csököttebb növények az aszálykárhoz hasonló képet mutatnak.
Búzán és árpán hasonlóak a mangánhiány tünetei, csak az előbbinél kevésbé határozottak. Árpán és rozson a mangán-hiányból származó elváltozások könnyen összetéveszthetők a Rhynchosporium secalis gomba fertőzésének tüneteivel. Tudni kell azonban, hogy a kórokozóra jellemző, 1-2 cm nagyságú, szürkés-fehér száradó foltok valamennyi levélen, a levélhüvelyen, és elsősorban a levél fonákán megtalálhatók. A gabonafélék közül a rozs a legkevésbé érzékeny a mangán-hiányra.

Mn_hiany_kukorica.jpg
Mangánhiány kukoricán

Kukoricán a mangánhiány jelentős terméscsökkenést válthat ki. A tipikus tünetek a közepes korú és a fiatalabb levelek közepe táján sárgászöld, kifehéredő majd nekrótikus foltok formájában mutatkoznak.
Répafélék mangánhiánya az úgynevezett sárgafoltosság kialakulásához vezet. A növények merev tartásúak, a levelek márványozottak, szélük felfelé kunkorodik. A klorótikus foltok középső sejtjei megbarnulva elhalnak és kitöredeznek.
A burgonya legfiatalabb levelei kivilágosodnak, lapos és fonnyadt benyomást keltenek. A fiatalabb levelek érközeiben a nekrótikus foltok perforálódhatnak, a levél rongyossá válik. A fiatalabb levelek levélkéi kicsik, klorótikusak, végül barnulva elhalnak. A tövek csököttek.
A napraforgó fiatalabb levelein hálós érközi klorózist láthatunk, a foltok később nekrotizálkódnak. A fiatalabb levelek olajzöld színűek. A tünetek erősödnek a középkorú levelek felé haladva.
Hüvelyeseken (bab, borsó, földimogyoró) mangánhiány esetén ún. szívbarnulás tüneteivel találkozhatunk. A magon a megzavart fehérjeszintézisből adódóan szabálytalan besüppedések láthatók. Ezáltal a termés mennyisége és minősége is csökken. A leveleken hálós klorózis, a levélszélek felé haladva nekrózisok mutatkoznak.
A káposztafélék közepes korú levelein klorózis látható, amelyből az erek zölden kirajzolódnak. A levelek kisebbek lesznek, később fehéresbarna nekrózisokkal tarkítottak.

Mn_hiany_ubi.jpg
Mangánhiány uborkán

Az uborka a tipikus sárga, érközi hálózatos tünetekkel majd nekrótikus foltokkal érzékenyen reagál a mangánhiányára. A csúcsi levelek kifehérednek, és a növekedés gátolt.A saláta teljes egészében sárgás színűvé válik. Az idősebb leveleken, a zöld erek között – főleg a levélszéleken - nekrózisok mutatkoznak. A vöröses szín az antociántartalmú fajtákra jellemző.A zeller levélkéi fénytelenek olajzöldek, szélükön klorótikus kivilágosodással.
A parajon az érközötti klorózis rendkívül erőteljes lehet.
A paradicsom különösen érzékeny a mangánhiányára. A tipikus levéltünetek mellett a levél-nyélen és a száron is barna nekrózisok alakulnak ki. A tenyészőcsúcsok elhalnak, a növények kókadnak. Erős hiánynál elmarad a virág- és termésképzés. A termés C-vitamin és redukált cukor-tartalma csökken.

mn_hiany_oszib.jpg
Mangánhiány őszibarackon

A citrusfélék, alma, körte, cseresznye és szilva esetében, különösen kötött, meszes, levegőtlen (vastagon takart) talajon, illetve hosszabb szárazságot követő jelentős csapadék után jellegzetes tünetek mutatkoznak: klorótikus márványozottság, hálós klorózis, pettyezettség. Erősebb hiány esetén a levelek leperegnek, és a hajtásnövekedés gátolt. Az őszibarack az előbbi gyümölcsfajoknál több mangánt igényel. A sárgászöld színű, pettyes majd hálós klorózist követően nekrózis alakul ki, és a foltok kitöredezése után 1-4 mm-es lyukak keletkeznek.
Szőlőn az érközi sárgulás az egész levéllemezre kiterjed. A levelek kisebbek, világos zöldek. Később barnulás, elhalás következik be.
Ribiszkén és málnán is tipikusak a mangán-hiány tünetei. A vesszők és hajtások végén a levelek zöldek maradnak.
Szamócán a levélszél fogazata és az erek sötétzöldek. A közepes korú levelek érközötti mezőiben a klorózis később bíborvörös, a szélek felé sokasodó nekrótikus pettyel.

mn_hiany_palma.jpg
Mangánhiány cikászon

Virágos dísznövényeken és lomblevelű fákon is tipikus tünetekkel jelentkezik a mangánhiány úgy, hogy a legfiatalabb csúcsállású levelek megőrzik zöld színüket. A tűlevelűeken a fiatalabb illetve a friss hajtásokon a tűlevelek sárgásak, majd megbarnulva elhalnak.

A mangánmérgezés tünetei
Gyakran találkozunk a mangántöbblet tüneteivel is. Kialakulásának okai közé tartozik a mészkedvelő növényeknél a túl alacsony pH-érték, vagy a pangóvíz és a talaj magas mangántartalma. Ilyen eset fordulhat elő elmulasztott meszezéskor, anaerob körülmények között. Ha a mangántartalom a normális többszöröse, akkor az egyes állományok pusztulását okozhatja. A mangántöbblettel szembeni érzékenység nemcsak növényfajonként, hanem azon belül fajtánként is változó, és a növények korával is összefügg. A többletben lévő mangán a növényben mangán-oxiddá alakulhat, és barnakő formában a levélszéleken, csúcson, erekben és levélnyelekben lerakódhat. A mangántöbblet tünetei mindig az idősebb levelekben, a

mn_tox.JPG
Mangánmérgezés tünete citrom levelén

levélcsúcstól illetve széltől kiindulva jelentkeznek klorózis, barna nekrózis vagy barnakő-lerakódás formájában. A levélszél gyakran besodródik.
A gabonafélék közül különösen érzékeny a mangántöbbletre az árpa. A levélcsúcs elsárgul, az idősebb leveleken apró, barna foltok a csúcstól kiindulva a levélfelület felé haladnak. A nekrózisok  a levélcsúcstól a szélek mentén az egész levélre – levélhüvelyre is – kiterjednek. A levélcsúcs elbarnul, bepödrődik és elhal. Jellemző a barnakő-lerakódás. A kukorica idősebb levelei sárgulnak és száradnak.
A burgonya, paradicsom és napraforgó levélnyelein, erein és szárán valamint az idősebb levelek fonákán barna csíkok és foltok jelennek meg toxikus mennyiségű mangán jelenlétében. Termésveszteség és minőségromlás következik be.

mn_mergezes_borso.jpg
Barnakő-lerakódás borsólevélen

Babon a tipikus tünetek mellett a hüvelyen is barna foltok mutatkoznak. A fiatal levelek felpúposodnak sárgás, később kifehéredő foltok végül lilásbarnára színeződnek.
Káposztafélék idősebb leveleinek széle felfelé sodródik, klorótikus, nekrótikus foltosság a levélen, felpúposodás.
Az uborka idősebb leveleinek erezete vörösbarna, érközök sárgásak, foltosak, nekrótikusak. Levélnyélen és száron számtalan barnás pont látható. Az üvegházi talaj gőzzel történő fertőtlenítésekor jelentős mennyiségű mangán szabadulhat fel.
A salátán jellemző a levelek tulipánszerű, felálló tartása. A fejesedés elmarad.A körte és az alma hajtásain belső kéregnekrózisok következtében a kéreg felszíni része kidomborodik és felreped. Ezt a jelenséget körtén „papírkéregnek” nevezik. Az ilyen fán a gyümölcs vörösbarna, a levél foltos. A gallyak elhalhatnak.
Őszibarackon a besodródott levélszélek vörösre színeződnek, a tünetek a mangánhiányhoz hasonlóak.

 

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó