Növényház-szerkezetek és burkolóanyagok

A 60-as, 70-es években a primőr zöldségek keresletének fellendülése hívta életre a nagy légterű termesztő berendezések építését. Addig csupán a palántanevelés folyt üveg alatt, süllyesztett ágyakban, tárgyatalpon. Hazai próbálkozásként melegágyi ablakok összeszerelésével készítették az úgynevezett Gyulai-blokkokat, majd a volt NDK-ból és Hollandiából behozott, bontott Venlo, javított Venlo, MZG, Prinz és DeFrorse típusú üvegházakat, amelyek egy része még ma is üzemel. A 60-as évek végétől kezdték el gyártani és használni a műanyag fóliákat, amelyek mára már teljesen kiszorították a sérülékeny üveg borítású létesítményeket. A nagylégterű tömbösített növényházakat is ma már egyre korszerűbb, UV-stabil és csepegésmentes, többrétegű fóliával borítják.

Növényház-típusok

A két alapvető növényház-típus az egyhajós, illetve az ereszcsatornán (vápán) kapcsolódó többhajós építmény. A hagyományos üvegház is lehet egyhajós, bár ez ritka. Korábban léteztek gördíthető üvegházak is, amelyek a vázszerkezetre szerelt görgőkön, a sávalapban futó vassíneken gördültek. Ezt a találmányt az a gondolat szülte, hogy a kész palántákat nem kell kihordani a házból, hanem csak egyszerűen le kell róluk tolni a termesztő berendezést. A hobbi-növényházak is többnyire egyhajósak. Vázrendszerük stabil alumínium váz. A nálunk gyártott hobbi házak általában 236 és 306 centim éter szélesek, illetve 236, 306, 381 és 456 cm hosszúságúak. Burkolóanyaguk kettős hőszigetelésű, ragasztott polikarbonát (PC) lap. Egyhajós építmények a fóliaalagutak, és a fóliasátrak is lehetnek ilyenek.
A többhajós termesztő berendezések elemei az ereszcsatornán (vápán) kapcsolódnak egymáshoz. Egy légterűek, de a terek belül elválaszthatók. A nálunk elterjedt Venlo típusú üvegházak hajójának szélessége két vápa között 3,2 méter, vagy annak többszöröse, de egy hajó 16 méter széles is lehet. Ha több növényházhajó kapcsolódik egymáshoz, akkor tömbösített növényházról (blokk) beszélünk. A többhajós növényházak építési és üzemeltetési költsége arányaiban kisebb, ezért világszerte ez a tendencia.

Szerkezetek

A váz nélküli fóliatakarást, a síkfóliát a koraiság érdekében alkalmazzák a zöldségtermelő kertészek szabadföldön és hideghajtatásban egyaránt. Rendkívül népszerű, és házikerben is jól kihasználható a fátyolfólia (Agryl), amely könnyen le- és felhúzható, nagy szakítószilárdságú, jó fényáteresztő, és jó hőszigetelő hatású. Szabadföldön a különböző vastagságú (3-6 mikron) lyuggatott fóliát is alkalmazzák, amelyek között olyan is létezik, amely a fény és a meleg hatására elbomlik, így a hűvös időszak elmúltával “magától” takarja ki a növényt. Síkfóliás termesztésben általában 3-10 mikron vastagságú polietilén (PE), vagy PVC fóliát használnak.
A vázzal is rendelkező legkisebb létesítmény a fóliaalagút, amely 50-150 centiméter széles, 40-60 cm magas. Váza (bordák) 4-5 mm átmérőjű horganyzott hajlított acélrúdból, vagy 16 mm átmérőjű PVC csőből készülnek. A bordákat egymástól 100-150 centiméter távolságra célszerű elhelyezni. Takarására általában 10 mikron vastagságú PE, vagy PVC fóliát használnak. Számos kultúra termesztésére alkalmas, 10-14 napos koraiság érhető el vele. A szerkezet hátránya, hogy az oldalai mentén a nehéz hozzáférés miatt helykihasználása nem teljes, le- és felhúzása munkaigényes.
Magasabb (70-90 cm) és szélesebb (2-4 m), 1,5 méter magas létesítmény a fóliaágy, amelynek vázszerkezete a fóliaalagúthoz hasonlóan acélrúd, vagy PVC cső, de házilagos kivitelben faszerkezetű létesítmények is készülnek. Itt a bordákat a jobb tartás és teherbírás érdekében a gerincvonalon vízszintesen futó műanyagcsövekhez rögzítik. Burkolóanyaga 10-15 mikron vastagságú PE, vagy PVC fólia. Az említett létesítmények nem igényelnek alapozást.
A fóliasátor a legelterjedtebb növénytermesztő létesítmény. A hagyományos nagy légtetű fóliasátor legtöbbször 7-8 méter széles, 2,5-3,5 méter magas és 50-100 méter hosszú. Vázszerkezete erősebb anyagot, alumínium, vagy horganyzott acélt igényel. A fóliát a bordákra és a tartórúdra fémklipszekkel rögzítik.
Az üvegházat ma már a 4-5 méter vápamagasságú, hajónként 9-10 méter széles fóliaház váltja fel, amely a legtöbb esetben tömbösítve épül. Vázszerkezete, a bordák, az oszlopok és az összekötő elemek legalább 2 mm vastagságú tűzihorganyzott acélból készül. A vápaelemek általában alumínium profilból vannak, amelyekhez különleges kiképzésű műanyag betétes acél, vagy alumínium fóliarögzítő sín is tartozik.

Alapozás

A növényházak építésekor megfelelő alapozással kell biztosítani a rendszert a borulás és a szerkezet nyomása, valamint fűtetlen létesítmények esetén a hónyomás ellen. A kisebb házak beton, vagy vasbeton bakokon (pilléralap) állnak, a nagyobbak körkörös beton alapot (sávalap) kapnak, akárcsak a lakóházak. A beton alapot fagyhatár alatti (60-70 cm) mélységben kell megásni.

Burkoló anyagok

Az üveg a növényházak klasszikus, már-már elavult burkolóanyaga. Jó fényáteresztő képességű, bár a növénytermesztés szempontjából fontos hosszú hullámú sugarakat mérsékli, vagy teljesen kiszűri. Hőszigetelése azonban rendkívül rossz, a szimpla üveg hőátadási tényezője K=7 W/m2. Drága és törékeny is, ezért ma már új növényházat üvegborítással nem építenek.
A növényházépítésben a legelterjedtebb burkolóanyaga polivinil-klorid (PVC), illetve a polietién (PE), fólia. A PVC is lassan elavulttá válik, bár hőszigetelő-képessége jobb, mint a PE-é, télen viszont a hidegtől rugalmatlanná válik, törik. 2001-ben az Európa Parlament kötelezte a gyártókat, hogy a PVC-t helyettesítsék termékeikben, illetve ahol felhasználják, jelöljék azt. A PVC lágyító anyaga, a ftalát ugyanis állatkíséreltekben mérgező hatásúnak bizonyult. Maradt tehát a polietilén, amelyet Magyarországon is többféle vastagságban és szélességben gyárt a TVK. A legnagyobb szélesség a 16 méter, amely nagylégterű fóliaházak építésére is alkalmas.
A kilencvenes évek újdonsága volt a Poliszvetán Agrofólia ami UV-stabilitása és jó hőszigetelése mellett olyan adalékanyagokat tartalmaz, amely a rajta áthaladó Nap ultraibolya sugarait a növények számára jobban hasznosítható vörös sugarakká alakítja. Így alatta a növények gyorsabban fejlődnek, és többet teremnek.
Az újabban épülő fóliaházakat háromrétegű EVA (etil-vinil-acetát) fóliával burkolják, amely UV-stabil, jó hőszigetelő, a növények számára is kedvező fényáteresztő-képességű, belső felülete csepegésmentes, vagyis nem engedi, hogy a vízpára lecsapódjon a növényekre. Gyári tulajdonságait 5 évig tartja. A fűtési költség csökkentése érdekében az EVA fóliát is két rétegben alkalmazzák, mégpedig úgy, hogy a két réteg közé kis áramfelvételű turbinákkal levegőt fúvatnak, amely még jobban szigetel. Ily módon a szimpla üveggel borított termesztő házhoz képest 30-35%-os hőmegtakarítás érhető el.

Energiaernyők

A meglévő üvegházak, illetve az egyrétegű fóliatakarással készült sátrak hőszigetelését belső fóliaborítással, illetve duplafalú buborékos fóliával oldják meg. Az előbbi a belső légtér csökkentésére szolgál, az utóbbit az oldalfalak szigetelésére használják. Terjed az energiaernyők alkalmazása is. Energiaernyőként funkcionált egykor az úgynevezett Hydrosol fóliasátrakban a vízfüggöny. A fóliával takart, egymástól 20 centiméter távolságban lévő vázszerkezet gerincén egy szórófejekkel felszerelt vízcső fut, amely 10-30 C-fokos vizet permetez a két fóliaréteg közé. Télen fagymentesítésre szolgált. A manapság használatos energiaernyő a házon belül, különálló vázszerkezetre szerelt, mozgatható feketefólia-takaró.
Legkorszerűbb anyaga az alumíniumszálas szövet, amely a textil és az alumínium összedolgozásával készül. Az alumínium nappal visszaveri az erős napsugárzást, éjszaka pedig visszatartja a kisugárzó hőt. Súlya csekély, könnyedén mozgatható, lyukacsossága pedig átereszti a vízpárát. A kereskedelmi forgalomban kapható energiaernyők többségének a külső oldalát vonják be alumíniummal, így azok a Nap sugarait felfelé, a tető irányába verik vissza, és nem alakítják át a napfényt hőenergiává. A fényvisszaverő alumínium ernyő használatával tehát nyáron nem emelkedik túlzottan magasra nappali hőmérséklet. Ugyanakkor nem engedi át az üvegház belseje felől érkező hosszúhullámú hősugarakat, ezért ha éjszaka összehúzzák, akkor csökken a hővesztés, mert az alumíniumernyő termoszként tartja vissza a meleget.
Nyugaton már színes energiaernyőket is gyártanak és használnak. Megállapították ugyanis, hogy a különböző színű árnyékolók eltérő hatással vannak a dísznövények növekedési tulajdonságaira. A kék szín például törpésít, míg a vörös növekedésserkentő hatású, a szürke árnyékoló alatt pedig zömökebb, bokrosabb növények fejlődnek.

Pap Edina