A bogyósgyümölcsűek szüret utáni védelme

strawberries3.jpg

Szamóca
A szamóca termesztéstechnológiája meglehetősen egyedi más gyümölcsfajokhoz viszonyítva. Kifejezetten intenzív kultúra, amely alapján sok hasonlóságot mutat a zöldségfélékkel. Károsítói többsége ellen a tavaszi–nyár eleji időszakban kell megkezdeni a védekezést. A betakarítást követően az határozza meg a növényvédelmi beavatkozások szükségességét és számát, hogy lekaszáljuk-e a leveleket vagy lombeltávolítás nélküli termesztéstechnológiát alkalmazunk. Előbbi esetben a lombvédelmet szolgáló permetezések száma értelemszerűen csökken. A szamóca legfontosabb betegségei közül a lisztharmat, valamint a mikoszferellás, a gnomóniás, a diplokarponos és a fomopsziszos betegség jelentenek veszélyt a levelekre. Ezek ellen már a virágzás előtt meg kell kezdeni a védekezést, melyet a szüret után is tovább kell folytatni. Ha nem távolítjuk el a lombot, akkor július második felében, majd augusztus közepén is mindenképpen érdemes kezelni, míg lekaszálás esetén a július végi kezelés elhagyható. A permetezések számát a mindenkori időjárási feltételek is befolyásolják, a kezeléseket nyár végétől ennek függvényében, illetve a betegségek megjelenésének mértékében kell ésszerűen folytatni. A levélfoltosságot okozó gombás betegségek elleni védelemre pl. a kontakt hatású Orthocid 50 WP alkalmas. Lisztharmat ellen szüret utáni permetezésekre kéntartalmú szerek (pl. Kénkol 800 FW, Kumulus S, Thiovit Jet, Necator 80 WG) használhatók.
A kártevők közül a szamócaatka jelenti sokszor a legnagyobb problémát. A különböző fejlődési alakok szívogatása következtében a fiatal levelek torzulnak, a növény a fejlődésben visszamarad, kondicionálisan fokozatosan leromlik. A szamócaatka elleni védekezést is már virágzás előtt meg kell kezdeni, majd szüret után általában kiegészítő permetezés végzendő. Nagyobb mértékű elszaporodására főleg nagy páratartalom esetén lehet számítani. A kártevő ellen használható növényvédő szerek száma meglehetősen korlátozott, a jelenleg engedélyezett készítmények közül csak a Flumite 200 szabadforgalmú, melyeket nagy permetlémennyiséggel kell kijuttatni, hogy elérje a szívlevelek tövénél meghúzódó atkákat.

A_m_lna_karcs_d_szbog_r_k_rk_pe.jpgMálna
A málna az egyik legkedveltebb házikerti gyümölcsünk, mely köszönhető egyfelől a termés sokoldalú felhasználhatóságának, másrészt pedig – a megfelelő agro- és fitotechnikai eljárások betartása esetén – a növényvédő szeres kezelésektől akár teljesen mentes termeszthetőségének is. A málna károsítóiról és az ellenük történő védekezés lehetőségeiről egy korábbi írásunkban már beszámoltunk (A málna növényvédelme), így ezt most csak néhány gondolattal egészítjük ki a betakarítást követő növényvédelmi teendőkkel kapcsolatban. A málnánál, szüret után, a vesszőt károsító gombás betegségek és kártevők elleni hatékony védelem a legfontosabb.  A vesszőfoltosságért a leptoszfériás, a didimellás és az elzinoés betegségek kórokozói tehetők felelőssé. Az egyes fajták fogékonysága eltérő, a Malling Exploit például a leptoszfériás, míg az Autumn Bliss a didimellás vesszőfoltosságra érzékeny. A Fertődi Zamatos ellenben mindhárom betegséggel szemben jó ellenállóságot mutat. Az említett kórokozók közül legveszélyesebb a leptoszfériás betegség, amely a másik kettővel ellentétben nem csak a kéregre, hanem a szállítószövetekre is kiterjedő elhalást idéz elő, így a vessző teljes pusztulását okozhatja. Elsősorban sebzéseken keresztül fertőz, ezért kiemelt jelentőségű, hogy a különböző növényápolási munkák (pl. kapálás) során sérüléseket ne okozzunk a száron. Különösen fontos a málnavessző-szúnyoggal szemben nagyobb ellenállóságot mutató fajták termesztése is annak érdekében, hogy minél kevesebb szúnyoglárva tudjon megbújni és táplálkozni a felrepedő kéregrészek alatt, fertőzési kaput nyitva ezzel a gombás betegség számára. Mindhárom kórokozó elleni védekezés alapját a letermett vesszők tőből történő eltávolítása és megsemmisítése jelenti a szüretet követően. Ezzel egy menetben érdemes elvégezni a sarjszámbeállítást is úgy, hogy figyelünk arra, hogy erősen fertőzött, legyengült sarjakat ne hagyjunk meg a következő évre. A vesszőbetegségek ellen már tavasztól rendszeresen kell védekezni, amennyiben fogékony fajtát termesztünk. Ilyen esetben van nagyobb jelentősége a szüret utáni kiegészítő kezeléseknek is. Célszerűbb azonban ellenálló fajtát termeszteni, így sokszor elegendő a rezes lemosó permetezés a nyugalmi időszakban. Erre a célra használható pl. a Champion 2 FL, az Astra Rézoxiklorid, a Kocide 2000 vagy a Vegesol eReS.
A kártevő rovarok közül a málnavessző-szúnyognak az év folyamán több nemzedéke fejlődik. A szüretet követő permetezés legfeljebb érzékeny fajtáknál lehet indokolt. E célra engedélyezett szer a Sherpa. Ez egy széles hatásspektrumú, kontakt rovarölő szer, mely integrált növényvédelemben csak külön engedéllyel használható (ún. „piros” jelölésű készítmények), és ráadásul a kártevő nyár vérén gyakran elszaporodó természetes ellenségét is pusztítja! Ellenálló fajták termesztése esetén a permetezés elhagyható.  Más gyakori kártevők, így a málna-karcsúdíszbogár és a málna-gubacsszúnyog ellen leghatékonyabban a korábbi cikkünkben már ismertetett, jellegzetes duzzanatokat, illetve gubacsokat viselő szárakat kell tőből eltávolítani és megsemmisíteni a betakarítást követő sarjszámbeállítási munkák során, de legkésőbb tél végén. Ily módon a szárakban áttelelő lárvanépesség gyéríthető.

Ribiszke
A ribiszke kórokozói közül szüret után a rozsda, a lisztharmat, valamint a mikoszferellás és a drepanopezizás levélfoltosság ellen lehet a következő évi fertőzés mérséklése végett lépéseket tenni. A tenyészidőszak elején már megkezdett védekezéseket ennél a bogyós gyümölcsű fajnál is érdemes folytatni a betakarítást követően. A nyár végi, két-három kiegészítő permetezést a foltbetegségek és a rozsda ellen egyaránt hatásos gombaölő szerekkel érdemes végezni. Száraz, meleg nyarakon a lisztharmat ellen is szükségessé válhatnak kiegészítő kezelések. Mivel azonban a kéntartalmú szerek perzselést okozhatnak a leveleken, lehetőleg más hatóanyagú készítményeket használjunk (pl. Discus DF) nedvesítő szer hozzáadásával. A foltbetegségek és a rozsda esetében a legfontosabb fertőzési forrás a lehullott lomb, ezért ennek összegyűjtése és megsemmisítése alapvető fontosságú. A lisztharmatnál a következő évi fertőzés a károsodott, kezdetben fehér, majd elbarnuló nemezes bevonattal jellemezhető, a korai lombvesztés miatt újra kihajtott és elseprűsödött vesszők felületéről indul, melyeket metszéssel el kell távolítani.
A kártevők közül legjelentősebbek az üvegszárnyú ribiszkelepke, a kaliforniai pajzstetű és a ribiszke-gubacsatka. A ribiszkelepke hernyója a szárak belsejét rágja, így kívülről szemlélve a ribiszkebokor egy-egy részének hervadása, elszáradása figyelhető meg a nyár második felében. E kártevő ellen leghatékonyabban a károsodott szárak kimetszésével és megsemmisítésével védekezhetünk, hiszen ily módon az azokban telelni készülő lárvákat pusztíthatjuk el. A kaliforniai pajzstetű ellen szükség esetén a nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezés ajánlott pl. Agrol Plusszal. Figyeljünk, nehogy leperzseljük a korán fakadó ribiszkét! A gubacsatka elsősorban a fekete ribiszkét veszélyezteti, itt látványosabb a kártétele (erősen megduzzadt rügygubacs). Ellene hatékonyan védekezni a szüret után már nem igazán lehet, szükség esetén a kezelést a következő évben, rügyfakadás után kell elvégezni.

103_0388[1].jpgKöszméte
A köszméte károsító együttese és a védekezés sok hasonlóságot mutat a ribiszkével. A betegségek közül ennél a fajnál a lisztharmat a legjelentősebb, amely – ellentétben a ribiszkével – súlyosan károsíthatja a bogyókat is, melyeken fertőzés esetén fehéres, majd megbarnuló, nemezes, lekaparható bevonat jelenik meg. A tenyészidőszak első felében így még jobban oda kell figyelni a megfelelő időben végzett permetezésekre, melyeket szüret után a ribiszkéhez hasonló módon végzett kezelésekkel kell szükség szerint kiegészíteni. A levélfoltosságoknak kisebb a jelentősége, de a fertőzött lomb megsemmisítése itt is elvégzendő.
A rovarok közül a levéldarazsak nyár végi nemzedékének lárvái, míg a köszmétearaszoló szintén ezidőtájt megjelenő hernyói ellen egyes években válhat indokolttá növényvédelmi beavatkozás. Mindkét faj szabálytalan rágásokat okoz a leveleken, tömegszaporodás esetén ez akár tarrágást is jelenthet. A kaliforniai pajzstetű és az üvegszárnyú ribiszkelepke a köszmétét is károsítja, utóbbi faj jelentősége azonban jóval kisebb a köszmétén a ribiszkéhez képest. Az ellenük történő védekezés megegyezik a ribiszkénél leírtakkal.

Vétek Gábor
növényvédelmi mérnök

Kapcsolódó témák:

A málna növényvédelme

Az almatermésűek szüret utáni növényvédelme

A csonthéjasok szüret utáni védelme