A zöldség- és dísznövényhajtatás veszélyes kártevői: a tripszek

tripsz.JPGA termesztett növényeinken előforduló tripsz-fajok teste hengeres alkú, vagy lapított, 1-2 mm hosszú, így szabad szemmel csak hosszas vizsgálódás után vehetjük észre a kártevőket. Szúró-szívó szájszervük van. A csápjaik előre irányúlóak, de ezek már csak mikroszkóp alatt láthatóak. A szárnyak hártyás állományúak, hosszan megnyúltak, keskenyek. A lábaik végén tapadó-lapocskákat viselnek. Ivarosan és szűznemzéssel (csak nőstények révén) egyaránt szaporodnak.Tojásaikat tojócsövük segítségével a növények bőrszövete alá süllyesztik.

Fejlődési szakaszok
Az állat fejlődése a következőképpen zajlik:

1. a növényi szövetbe helyezett tojásból kikel az első fejlődési stádiumú lárva, majd vedlés után
2. a második lárvastádium fejlődik tovább a következő vedlésig, amiből létrejön
3. a prenimfa stádium, ahol már megjelennek a szárnykezdemények is, majd újabb vedlés után
4. nimfa stádiumban fejlődik tovább a rovar, ahol tovább nőnek a szárnyak és a csápok,
5. végül az utolsó vedléssel megjelenik a  kifejlett egyed.

Fontos fajok
A számtalan tripsz faj közül kertészeti szempontból a legfontosabbak, a legnagyobb egyedszámban jelen lévők és a legnagyobb kárt okozók a dohánytripsz (Thrips tabaci LINDEMAN) és a nyugati virágtripsz (Frankliniella occdidentalis PERGANDE). A tápnövényeik köre rendkívül széles. Hajtatott zöldségfélék közül leginkább a paprikát, uborkát, a szabadföldi zöldségek közül a hagymát, fejes káposztát, dohányt támadják. A hajtatott dísznövények közül a szegfűt, a gerberát, a rózsát, az orchideát veszélyeztetik leginkább, de számos más növényen is megélnek. Vírusterjesztő képességükkel további károkat okoznak.

Kárképek
Jellegzetes kárképeik a különböző növényi részeken eltérőekek lehetnek. Zöld, fotoszintetizáló részeken, pl. levélen és száron ezüstös, gombostűfejnyi felületű szívásnyomok tapasztalhatók, elszórva fekete ürülékcseppekkel. fokfoldikarkep_1.JPGZöld növényi részeken, ahol a levegő páratartalma igen magas, ezek a foltok barnás színűek, tapintásuk érdes, tehát a foltok szemölcsszerűek. Ebben az esetben a növény sebforrasztó képessége révén hegszövetet fejleszt, ami ilyen formán válik láthatóvá. Terméseken szintén a fent említett parás foltok jelentkeznek a szívogatás nyomán.
A dohánytripsz és a nyugati virágtripsz közötti fő különbség, szegfukarkep_1.JPGhogy a dohánytripsz hazánkban őshonosnak tekinthető, a szabad természetben is képes átteleni, míg a nyugati virágtripsz csak fagymentes környezetben tudja átvészelni a telet. A dohánytripsz szinte csak szűznemzéssel szaporodik, tehát a kizárólag nőstényekből álló populáció megtermékenyítés nélkül rakja le az életképes tojásait. A nyugati virágtripsz populációjában mind hím, mind nőivarú egyedek megtalálhatóak.

Védekezés
A tripszek elleni védekezés nehézsége több okra vezethető vissza. Az egyik ok a fejlődésmenetben keresendő. A fent részletezett fejlődés ugyanis úgy zajlik, hogy a tojásból kikelt „lárva I.” stádium és a „lárva II.” stádium a növényen fejlődik, de az ezután következő  prenimfa és a nimfa stádium alatt a rovarok a talajban tartózkodnak, ahol szinte mozdulatlanok és nem is táplálkoznak ez idő alatt és csak a kifejlett egyeddé válás után vándorolnak vissza a növény föld feletti részeire. A zárt virágzatú növények esetében az összes kaposztakarkep.JPGstádium fejlődhet pl. a bimbó belsejében, ahová semmilyen növényvédő szer nem jut el. Ugyanez a helyzet a fejeskáposzta esetében, miután a fejlevelek összezáródtak. Évente 8-10, vagy ennél is több nemzedékük fejlődik ki (Lásd a táblázatban: nyugati-viragtripsz.doc). Ugyanakkor a nemzedékek egymással párhuzamosan is futnak, tehát egyidejűleg megtalálható az összes fejlődési fázisban lévő tripsz.
A tripszek ellen használható növényvédő szerek köre széles, de eredményt csak akkor érhetünk el, ha a védekezést komolyan vesszük, és már palánta kortól permetezünk, illetve nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a termesztési higiéniára, az alapfertőzöttség elkerülése érdekében. Igen fontos még, hogy egy termesztő berendezésben csak egyféle  kúltúra, mégpedig a termesztett növényünk legyen és minden más növényi anyag (pl. egy cserép muskátli stb.) ne kerüljön oda, mert az már potenciális fertőzési forrás. Ezeken ugyanis a tripszeket észrevétlenül hurcolhatjuk be a növényházba. Jelenlétük, betelepedésük sárga és kék ragacsos lapokkal nyomon követhető.

Fotók és szöveg: Garamvölgyi Péter