2021. 03. 20.

Növényvédelmi teendők – 2021. március 19-24.

Az előző heti, környezeti hatásokból eredő kéregsérülések ismertetés után most a fás növények gyökerét, törzsét és vázágait támadó, ott kóros elváltozást okozó mikroszervezetekről lesz szó.

A gyökér kórokozóinak széles köre a talajok speciális adottságaival függ össze. Bizonyos gombafajok (pl. Pythium, Phytophtora stb.) a nedves, kissé savanyú kémhatású talajokon fertőznek. Ezekkel szemben, illetve egyes Fusarium-fajokkal és más kórokozó gombákkal szemben a  Trichoderma-fajok „ellenlábasként”, közismertebb idegen szóval antagonistaként biológiai védekezésre alkalmasak. Itt kell megemlíteni a gyökér- és tőpusztulást okozó tölcsérgombák (Armillaria sp.) az utóbbi években egyre fokozódó fellépését. Szinte valamennyi fafajon előfordulhatnak. A nemzetség leggyakoribb faja a mézszínű tölcsérgomba (Clitocybe (Armillaria) mellea).

Különös, hogy a tölcsérgombák fertőzőképessége (patogenitása) elsősorban a gyenge, sínylődő gyümölcsfák és szőlők esetében tapasztalható, egyébként elsősorban szaprofiták, tehát alkalmi paraziták. Általában tuskókon, elhalt faanyagon, gyökérmaradványokon tenyésznek. Fekete, zsinórszerű képleteik a talajban elérik a fák tövét és a vastagabb gyökerekre is rátelepednek, behatolnak a kéreg alá. Az ősszel képződő barna színű termőtesteiről (kalapjairól) ismerhetjük fel a tölcsérgombákat (1. kép). Támadásuk hatására a fák levelei sárgulnak, az ágak elhalnak, végül a fa elpusztul. A gyökerek és a fa töve korhad, amit fehérkorhadásnak nevezünk. A beteg fa ki is dőlhet

Fenyőféléknél a fenti tünetek mellett a tő megvastagodása és fokozott gyantafolyás is előfordul.  Az ilyen fákat kivágáskor ajánlott kituskózni, a többi fa számára kedvező környezeti feltételeket teremteni. Jó arra is figyelni, hogy a gomba a talajban terjed, évente akár több métert is, így a közelben élő egészséges fák idővel  megbetegedhetnek.

A törzs és a vázágak betegségei között gyakoriak a baktériumos fertőzések. A kórokozó légzőnyílásokon, paraszemölcsökön, levélnyél-alapokon hatol be a kéreg osztódószövetébe. A vesszők, ágak megvastagodnak, majd hosszanti irányban felrepednek. A sejtek elhalnak, a sebgyógyulást a baktérium megakadályozza. Ezért kráterszerű, évről-évre mélyülő rákos sebek (pl. Pseudomonas, Erwinia fajok esetében) keletkeznek (2. kép).

Külön érdemes foglalkozni az Agrobacterium kórokozóval, amely golyvásodást okoz. Széles a gazdanövényköre. Elsősorban a gyökereken, de a föld feletti részeken is képződhetnek daganatok. A golyvák kerekded, rücskös felületű képződmények. Kezdetben puhák, majd fásodók. Sebparazita baktérium. Pusztítása során a fák évről-évre gyengülnek, majd kipusztulnak. Faiskolai szaporítóanyag Agrobacterium-mentességére oda kell figyelni! (3. kép)

Fatörzseken, ágakon elsősorban sebzéseken keresztül jutnak be egyes farontó gombafajok (pl. Phomopsis, Botryosphaeria stb.) és sok évig tartó kórfolyamatot indítanak el. Rákos sebek alakulnak ki. A kajszifák gutaütésének kórokozója Verticillium a talajból, a hajszálgyökereken át jut a szállítószövetekbe, ahol jelenlétét barna csíkok jelzik (4. kép). Végstádiumban a károsodott fák elhalnak.

Gyakori a Nectria sp. okozta rákosodás gyümölcsfáinkon. Hazánkban mintegy fél évszázada jelent meg szelídgesztenyefáinkon a kéregrák (Chryphonectria parasitica). Ellene hatásos biológiai védekezés ismert (legyengített törzsekkel), és eredményesen alkalmazható. (A képen a szerző egy kéregrákos szelídgesztenyefa gyógyító kezelése közben, Sopronban. (a szerk.))

A taplógombák népes csoportja méretben, színben és veszélyességben is változatos.  A termőtestek megjelenése figyelmeztet.

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó