2021. 07. 23.

Növényvédelmi teendők – 2021. július 22-28.

Szaktanácsadás rovatunkban az elmúlt napokban többen is érdeklődtek egy furcsa, a rózsabogárnál kisebb, tömegesen károsító, sok helyütt tarrágást is okozó cserebogárfaj beazonosításával és a védekezési lehetőségekkel kapcsolatban. Június-júliusban kertészeti növényeink – elsősorban a szőlő, cseresznye, meggy, szilva, alma, dió – nagyszámú látogatója a zöld cserebogár volt.

A zöld cserebogár (Anomala vitis) kárképe jellegzetes, pusztítása számottevő.  Általában csoportokban rág. Előbb karéjoz, majd cafrangosra rágja a leveleket, de gyakori a tarrágás is. Olvasónknak köszönjük a fotót! Károkozása gyors, viselkedése agresszív. Falánk egyedei csak nappal rágnak, éjszakára a talaj felső rétegébe húzódnak. A lárva a talajban kezdetben humuszevő, később a növények gyökereivel táplálkozik. A telet a talajban, 60-80 cm mélységben vészelik át. A talaj felmelegedésekor jönnek elő a bogarak.

A védekezés a bogarak kis egyedszáma mellett hatékony. Nappal tápnövényük körül repkednek. Védekezésre a tagló, illetve gyors hatású piretroidokat válasszák (pl. Decis, Karate Zeon, Lamdex stb.). A talajban élő lárvák elleni védekezés nehézkes (talajfertőtlenítés, injektálás stb.), hatékonysága sem kielégítő.

Hazánkban több cserebogár faj károsít (májusi, erdei, kalló, áprilisi, júniusi cserebogarak), amelyek időszakosan tömegszaporodást (gradációt) mutatnak. Ez lehet egyéves, de néha közel egy évtizedes folyamat, amelynek hosszú távú előrejelzése lehetséges.

Sajnos, új kártevő behatolására számíthatunk. A fentiekben leírtakhoz hasonló cserebogár, a japán cserebogár (Popillia japonica) a Távol-Keleten őshonos. Európába Amerikából került be; 2014-ben Portugáliában azonosították, 2017-ben pedig már Svájcban észlelték. Emberi közvetítéssel (csomagokban) kerülhetett be kontinensünkre, de jó repülő rovarként (8 km/óra) is átlépheti az országhatárt. Biztosak lehetünk abban, hogy a jelenleg 20 különösen veszélyes invazív faj között is kiemelkedő károsításával számolhatunk. 

Kistestű – szipolyoknál is kisebb – 8-11 mm hosszú,  5-7 mm széles. Szárnyfedői sötétbarnák, feje, nyakpajzsa és tora fényes, sötét fémes zöld. Sárga, krémszínű szőrcsomók találhatók a testén: közülük kettő a potroh végén, 5-5 pedig a hason helyezkedik el. Az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) fotóján jól beazonosíthatók a jellegzetes faji bélyegek.

A bogarak június- júliusban láthatók, kb. 6-8 hétig élnek, július-augusztusban a legaktívabbak. A növényeket csoportokban támadják. 

Az elmúlt 10-15 évben kertkultúránk gyökeres átalakuláson ment át. A haszonkerteket díszkertekké alakították, néhol a kert egészére kiterjedő gyepfelülettel.  Ezek a pihenőkertek a heti, sokszor megerőltető munkában megfáradt tulajdonosoknak biztosítanak nyugalmat. Kérdés, mit tehetünk akkor, ha ez a kis termetű cserebogár tojásrakási céllal a gyepfelületeket keresi fel. A kikelő lárvák 10 hónapig maradnak a földben. Kezdetben humusszal táplálkoznak, később gyökereket rágnak, télen hibernálva pihennek. Májusban bebábozódnak, 2-14 napig a bábkamrában maradna. Ezután a kikelt bogarak előjönnek a talajból. 

Tudjuk, hogy a lárva fűszerű növények, pl. pázsitfüvek gyökereivel táplálkozik. Tápnövényei száma több százra tehető. Ezt a „vendégséget” nem kívánjuk, de fel kell készülnünk a fogadására.

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó