2020. 05. 31.

Növényvédelmi teendők 2020. május 29.-június 5.

Kertjeinkben az általában ismert betegségek, a levélfodrosodás, lisztharmat, varasodás, körterozsda, stb. fertőzöttségének erőssége a hosszan tartó száraz időszak következtében jelentősen elmarad a sokéves átlagtól. Annál gyakrabban találkozhatunk sokféle, néha tömegesen károsító kártevővel (levéltetvek, vértetű, poloskaszagú darazsak, gubacs- és levélatkák, bogarak és lepkék lárvái stb.).

A poloskaszagú darazsak (alma-, körte- és szilvadarazsak) elleni védekezéssel, bizony, megkéstünk. A lárva alakban áttelelő darazsaknak évente egy nemzedéke van, de a rajzás és tojásrakás a virágzás idejére tehető. Jelenleg a tömegesen lehulló kis gyümölcsök utalnak a kártételre. A gyümölcs húsa helyén üreg van, az oldalán lévő lyukból barnás, ragadós ürülék lóg ki. Mindezeket poloskaszag kíséri. 

Néhány helyen az elmúlt években látványosan felszaporodott körtefákon a hajtáshervasztó darázs.  A lárva alakban áttelelő kártevő májusban rajzik. A körtefa egyes hajtásain több szúrást ejt, de a tojását ezek közül csak egy hajtásba helyezi el. A megszúrt hajtások néhány óra elteltével fonnyadásnak indulnak. Szerencsére a kártevőnek fémfürkész parazitoid természetes ellensége van, így vegyszeres védekezés nem szükséges. Egyébként úgy is védekezhetünk ellene, hogy a fonnyadt hajtásokat levágjuk és megsemmisítjük.    

A vértetű ellen évente több alkalommal szükséges permetezni. Fontos, hogy a rovarölő szerhez mindig adjunk Biosol-t is a viaszos védelem áttörésére szolgáló tapadáshoz, és mindig erős sugárral, nagy permetlé mennyiséggel permetezzünk.

A levéltetvek hajtásvégeken történő megjelenésekor még nem kell rovarölő szerhez nyúlni, később viszont csak ez a lehetőség marad. A permetezések utáni napokon - mielőtt újra permeteznénk -, vizsgáljuk meg a károsodott növényi részeket, hogy a levéltetűnek vélt maradványok élnek-e vagy elpusztultak. Így kihagyhatunk néhány felesleges permetezést a környezeti ártalom csökkentése érdekében. 

A levél- és gubacsatkák „rajzása” megkezdődött. A négylábú, apró termetű atkák szabad szemmel, de akár 10-szeres nagyító alatt sem láthatóak, de a tünetes levelek mikroszkópos vizsgálata szerint védelmüket biztosító helyeiket már tömegesen elhagyták, szabad mozgásukban sérülékenyek a speciális atkaölő készítményekkel szemben. Ide sorolhatók az egyes gazdanövény-fajokra specializálódott gubacsatkák, körte-, dió szemölcsös (nyitóképen) és nemezes atkája, birs, valamint a szőlő gubacsatka és az ugyancsak apró méretű levélatkák. Mivel a kártevőknek évente több nemzedéke is kifejlődik, a korai védekezéseknek kiemelkedő jelentősége van. Természetes ellenségük egy ragadozó atka, mely nálunk 1999-ben történt betelepítését követően megfelelően felszaporodott.

A lepkék lárvái és a kártevő rovarok helyenként, növényfajonként néha nagy számban kárt okozhatnak, ellenük a permetezést időben kell elvégezni.

A kórokozók ellen az aktuális védekezésekhez jelenleg a kontakt szerek felhasználását javaslom a virágzás táján alkalmazott felszívódó gombaölő szerek kiváltására.

Dr. Varga Mária
növényvédelmi szaktanácsadó