2020. 08. 22.

Növényvédelmi teendők – 2020. augusztus 22-28.

A nyugati dióburok-fúrólégy rajzásintenzitása az elmúlt héten lényegesen csökkent. Igaz, több esős nap is volt, bár ezeket mindig felmelegedés, néha hőség követte. A megfigyelt dióültetvényekben és a kiskertekben elhelyezett csalogató anyaggal kiegészített csapdák és a sárgalapok egyöntetűen létszám visszaesést mutattak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megfigyelt ültetvényekben és kertekben az első rajzás után általában 2-3 permetezés történt. A lehullott diókban már 3-8 lárva fejlődik, étvágyuk nagyságukkal együtt csak nő.  Az általában augusztus végén bekövetkező rajzáscsúcs biztosan ebben az évben sem változik, tehát továbbra is permetezni kell, 7-10 naponta az előző tanácsaimban leírt módon.

Eredményt hozhat minél több ragacsos lap kihelyezése. Az így begyűjtött legyek a későbbiekben nem károsítanak.  Minden befogott léggyel csökken a legyek egyedszáma és ezzel a tojásrakás és lárvakelés mértéke is. 

Nagyon fontos a lehullott, fertőzött dió maradéktalan összeszedése, megsemmisítése. Aki teheti, már most takarja le fóliával a diófa alját. Így biztosan begyűjthető a károsodott termés, a benne élő lárvákkal együtt. Nagyon fontos, hogy a lárvák ne kerüljenek a talajba, mert ott bebábozódnak és a július utolsó dekádjában a bábokból kirepülő legyekkel megkezdődik a már leírt kártétel. 

Nagyüzemben 11-12 permetezési fordulóval a kártevőt megsemmisítik, vagyis létszámát a veszélyességi küszöb alatt tartják. Házikertben sem lehet 6-7 kezelés alatt megfelelő védelmet biztosítani. Helyesen jár el az, aki július utolsó dekádjában, augusztus 5. és 15. körül, majd augusztus végén permetez és szeptemberre is felkészül a védekezésre. Fontos, hogy a szeptemberi kezelések időpontja a csapdák fogási eredményeinek függvényében történjen. 

Tudomásul kell venni, hogy a nyugati dióburok-fúrólégy hazai megjelenését (2012) követően néhány éven belül, 2015-től gradációt (tömegszaporodást) mutat. Kártétele évről-évre kiemelkedő, az ellene való küzdelem eredménye eddig megkérdőjelezhető. A légy jól repül, ezért a védekezés szervezésében összefogásra kell törekedni. A közeli és távoli szomszédok figyelmét felkeltve támogatni kell őket az információk átadásával. A permetezés kivitelezése az általában nagyméretű diófáknál bizony nem könnyű, de segítséggel megoldható. 

Reméljük, a hazai hasznos fauna (pl. fürkészek stb.) idővel „megtalálja” a betolakodót, esetleg ide érkeznek hozzánk, természetes vagy mesterséges úton (betelepítéssel) a biológiai védekezést lehetővé tevő paraziták. Addig azonban minden figyelmünket fordítsuk a védekezés eredményességére és mentsük meg a kert öreg fáit és az újonnan telepített példányokat, hogy termésük a magyar konyha értékes héjas gyümölcsét használni tudja.

Dr. Varga Mária
növényvédelmi szaktanácsadó