2019. 05. 15.

Költöző növények

Az új helyre költöző kertbarátoknak, és persze az ilyenkor bekerülő növényeknek is meg kell szokni új környezetüket. Ahogy az új helyen első alkalommal sikerül megtapasztalni, minént lombosodnak a fák, kiderül, amit félárnyékos helynek gondoltunk, azt alig éri a nap. Ilyenkor kiderül, hogy a föld szintjén élő növények leginkább féloldalasok lesznek.

Épp csak befejeztük új növényekkel egy a kert benépesítését és kiderül, hogy legjobb lenne új helyet találni nekik. Ha elég nagy földlabdával költöztetik, akkor baj nélküli lehet a váltás. Még a nagyobb, több tízkilós példányoknál jó szolgálatot tehet egy ponyva. Ilyenkor csak rá kell ráncigálni, és a ponyván húzva máris költöztethető az új helyre. Sok kellemetlenségtől szabadul meg, ha a befogadó hely már akkor elkészül, amikor a kiásáshoz kezdenek. Az átültetésre, amúgy az ősz és a tavasz a legmegfelelőbb időpont.

Egyébként ilyenkor lehet a szoba, vagy dézsás növényeket is átültetni. Nem kell megijedni a nagy piszokkal járó munkától, a parkettára, vagy a konyha kövére egy pokrócot kell teríteni, ezen kell az átültetést végezni és szükség van még egy, két vödörre is. Ezekbe kell az elhasznált földet beügyeskedni, aminek helye nem a kukában, hanem a kertben, ha az nincs, akkor az utcán egy fa tövében van.

Jó tudni, hogy a növények más-más átültetési időpontot igényelnek. Az őszi inkább azoknak kedvez, amelyek teljes levélzettel, komfortos körülmények között vészelik át a telet. A sötét, hűvös helyen telelőket – a mediterránok többségét – azonban tavasszal jobb átültetni. De, ha muszáj, például a gyökérzet teljesen behálózta a cserepet, akkor nem érdemes várni. Az átültetés időrabló munka. Egy-egy nagyobb növény átültetésére legalább 20-30 percet kell szánni.

Ilyenkor van mód arra, hogy az elpiszkolódott, vízköves cserepet megtisztítsák, és sok pénzt spórolnak meg, ha a növényeket egymás kinőtt edényeibe ültetik. A „cseréplépcsőt” – 4-6 centivel legyen szélesebb az új cseré a réginél – érdemes betartani, mert sem a túl kicsi, sem a túl nagy edény nem jó.

A használt cserepet gyökérkefével kell kisikálni, mert a vegyszerek felszívódnak és mállaszthatják az agyagot is. A műanyag edényekhez lehet használni vízkőoldót. A mosás után alapos öblítésről kell gondoskodni.

Az átültetés jó alkalom arra is, hogy szemügyre vehessük a növény föld alatti részeit. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják. Az ilyen példánnyal nincs mit tenni, ki kell dobni. A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hosszú vízben állás okozhatja. Nyáron ugyanis sokan úgy próbálják biztosítani a nedvességet, hogy (pangó) vízbe állítják a cserepet. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni, a megmaradtakat pedig vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.

Ha szemre is túlságosan dús a kinőtt cserépből előkerülő növény gyökérzete, akkor érdemes a földgyökérlabdát egy éles késsel körbevágni, és ezután ültetni az új edénybe. Ilyenre hajlamosak a banánok, leander, vagy a szobaliliom.

Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. Vannak azonban olyan növények (ilyenek például a pozsgások, vagy a broméliák), amelyek nem szeretik az átültetést. Ők akkor érzik jól magukat, ha megszorulnak a cserépben.

Mivel a növényeket télen nem szabad tápoldatozni, ezért az átültetéskor az új földdel együtt még most gondoskodni lehet a nyári időszak alatt elhasználódó, növekedést, vagy a későbbi virágzást szolgáló rügydifferenciálódást serkentő táplálékról is. A szabályozott lebontású műtrágyák a legjobbak. A földhöz keverve tartósan biztosítják a megfelelő tápanyagellátást.