Gyümölcsfák átoltása
A tavaszi oltás sikerének záloga, hogy az alany nedvkeringése már beinduljon, viszont az oltóvessző nyugalomban legyen. Ehhez a meghonosítani kívánt fajtáról az oltóvesszőt korábban, a fagyok beállta előtt, vagy közvetlenül az után kell megszedni, és az oltásig hűtőszekrényben tárolni.
Teljes átoltás
A gyümölcsfák átoltása lehet teljes vagy részleges. Teljes átoltáskor a rövid csonkra metszett vázágakba, vagy fiatalabb fa esetében (idejében észrevett rossz fajtaválasztás esetén) a törzsbe helyezzük az oltócsapot. Az utóbbi esetben a fa koronáját újból ki kell alakítani, így a termőre fordulás a 3-4. évben várható, míg a vázágakba oltáskor az ágak helyzetén ugyan nem sokat tudunk változtatni, de egy évvel korábban szedhetjük az új fajta termését.
A teljes átoltás műveletének leghálátlanabb része a vázágak illetve a törzs csonkolása. Az átoltáshoz válasszunk egészséges, egyenes, elágazásmentes, körülbelül karvastagságú ágat. A lefűrészelt ágcsonk peremét éles késsel vagy kacorral egyenesítsük ki. Az oltásmódok közül a legegyszerűbb, a kezdők által is könnyen elsajátítható módszer a héj alá oltás (1. kép). Ez azonban csak akkor végezhető el, amikor az alany már „adja a héját”, körülbelül április közepén. Az alany törzsén a héjat egy-két, vagy akár több helyen felnyitjuk, azután az oltóvesszőből levágunk egy 2-3 rügyes darabot, és az alsó rügy mögött a vessző túloldalát rézsút hosszan elvágjuk. Az oltócsapnak az alany héja alá kerülő részének a kérgét is hántsuk le, így biztosabb lesz az eredés. A kellő mennyiségű oltócsap megvágása és behelyezése után az oltás helyét raffiával vagy rugalmas faiskolai kötöző szalaggal kötözzük, a sebzést pedig sebkezelő anyaggal (Fagél, Faplaszt), vagy oltóviasszal lezárjuk, ügyelve arra, hogy az anyag ne folyjon az illesztési felületbe.
Ha türelmetlenek vagyunk, akkor már márciusban megpróbálkozhatunk a kecskeláb-ékezéssel. 
(2. kép) Ehhez az oltóvesszőn két vágással háromszögű alakú éket vágunk. Az ék felülete háromszor olyan hosszú legyen, mint amilyen vastag az oltóvessző. Ezt az ékalakot az alany visszametszett törzsének, illetve vázágának szélén is kialakítjuk, azonos hosszúságban és mélységben, és ebbe a vályúba illesszük a 2-3 rügyre visszavágott oltócsapot. Az oltást kötözzük, a nyílt sebeket kezeljük.
Részleges átoltás
Egyszerűbb és kíméletesebb művelet a részleges átoltás, amely során a vázágak vagy a vékonyabb gallyak egy részét oltjuk csak át más fajtával. Ez a módszer lehetőséget ad arra is, hogy egy fán a későbbiekben több (természetesen azonos fajhoz tartozó) fajta teremjen. A vékonyabb gallyakat az előzőekben ismertetett héj alá oltás és kecskeláb-ékezés mellett lapozással is beolthatjuk. Ekkor az oltóvesszőn felülről lefelé, az alany vastagabb vesszőjén vagy gallyán pedig alulról felfelé azonos hosszúságú és szélességű vágást ejtünk, a metszlapokat összepárosítjuk, és rögzítjük. Azonos, 6-12 mm közötti vastagságú gallyak párosításos összenövesztéséhez alkalmazhatjuk az oltófogót, aminek működését itt ismertetjük.
Az említett módokon sikeresen átoltható az alma, a körte, a birs, a naspolya, a cseresznye, a meggy és a szilva. Az őszibarackot és a kajszit a tervezett átoltás előtti évben metsszük jól vissza, és az azután fejlődött egyéves hajtásokat oltsuk be a következő tél végén párosítással. (3. kép)
Az átoltás akkor eredményes, ha néhány hét múlva az oltócsap rügyei megduzzadnak. Az első évben 1 méternél hosszabb hajtások is fejlődhetnek a rügyből, amiket célszerű az oltási hely alatt rögzített segédkaróval védeni a kitöréstől. A segédkaró arra is alkalmas, hogy a hajtások növekedését a megfelelő irányba "tereljük".
Nyúlkár esetére
Tavasszal az elékerítetlen gyümölcsösökben, kertekben a fiatalabb fák 
kérgén gyakran tapasztalhatunk nyúlrágást. Sok esetben a kérget azonos magasságban teljesen körberágja a nyúl. Ilyen esetben a fát áthidalással menthetjük meg. (4. kép)
A megrágott részt ne bántsuk, mert hátha kikaparjuk az ép kambiumot, de kezeljük le sebkezelővel. Mérjük le a seb hosszát, és olyan hosszú oltóvesszőket szedjünk a fáról, amelyek a sebet bőven átérik. Ezután az egészséges kéregrészbe a seb alatt és közvetlenül fölötte vágjunk a héjon egy-egy T-vágást. Az oltóvessző mindkét végét, lapos rézsútban a rüggyel ellentétes oldalon simára metszük, majd mindkét oldalát a T-vágásokba toljuk. Az oltás helyét kötözzük. A sérült törzs vastagságától függően a több áthidaló vesszőt oltsunk rá.