A kerti tó téliesítése

A kerti tó téliesítése

Gazdabolt 2015. jan. 26.

A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. A vízben maradó szerves anyag melegebb időben bomlásnak indul, és oxigént von el a tó élővilágától, valamint mérgező bomlástermékekkel telíti a vizet. Ez veszélyezteti a halakat, és táplálékot nyújt az algáknak. Ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig tóhálóval. Használhatunk erre a célra iszapporszívót is. Fedjük le a tavat fóliával, vagy hálóval. így megakadályozhatjuk, hogy további levelek hulljanak a tóba. A hálót rendszeresen tisztítsuk meg a ráhullott szennyeződésektől, és ne hagyjuk, hogy a levelekkel telt háló rálógjon a tó vizére. A takaróanyagot később, amikor a fák már teljesen lehullatták leveleiket, szedjük fel.

Telelőre vonuló halak
Tíz fok alatt a kerti tóban élő halak élettevékenysége lelassul. Ezen a hőmérsékleten hagyjuk abba az etetést. Enyhébb napokon, amikor napsugárzás hatására 10 fok fölé emelkedik a vízhőmérséklet, heti egy alkalommal etessük meg a halakat. 15 oC fölött 3-4 naponta adjunk haleledelt. A vízhőmérséklet ellenőrzésére helyezzünk hőmérőt a vízbe.

Vízinövények
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők, így a békatutaj, a nyílfű, a mocsári boglárka, a nád, a gyékény- és sásfajok jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád, a bodnározó gyékény termésbugái azonban télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán (Stratiotes aloides) a telet a tó fenekére húzódva tölti. Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Tündérrózsa
Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ületőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5 oC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

Műszaki berendezések
Ha a víz hőmérséklete 5 oC alá csökken, állítsuk le a csobogókat és a vízforgató berendezéséket működtető szivattyúkat. A 4,5 fokos víz sűrűbb, mint az annál melegebb, vagy hidegebb víz, így ez a vízréteg a tó aljára „száll”, és - amennyiben nem kavarjuk fel - szigetelő réteget alkotva segíti a víz alatti élőlények telelését. Ha a szivattyú 50 centiméter vízmélységnél magasabban helyezkedik el, és nem működtetjük folyamatosan, pl. jégmentesítésre, akkor télre elemeljük ki a tóból. Tisztítsuk meg, és tiszta vízzel telt vödörben, fagymentes helyen (garázsban, pincében) tároljuk tavaszig.
A fizikai szűrőket is távolítsuk el, víztelenítsük, és kitisztítva tároljuk a tél folyamán. A biológiai szűrőberendezésben „dolgozó” baktériumok már 15 oC alatt befejezik élettevékenységüket, ezért állítsuk le a berendezést. A víz alatti lámpákat nem szükséges kiemelni, ha azok fagyálló műanyagból készültek. Ezzel kapcsolatban a gyártónál érdeklődjünk. A bekapcsolt lámpák nem engedik, hogy összefüggő jégréteg alakuljon ki a tó felszínén. Az algamentesítéshez használt UV-lámpákat azonban emeljük ki a tóból.

Lékelés
Ne hagyjuk, hogy a tél folyamán a tó felszíne teljesen befagyjon. Az összefüggő jégpáncél elzárja az oxigént a víztől, amire a víz alatt telelő növényeknek és halaknak szükségük van. Ezen kívül nem engedi át a vízben felszabaduló káros gázokat sem, ami a tavi élővilág pusztulását okozhatja. Jégmentesítésre használhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, de a felszín alatt 10-20 centiméter mélységben működtetett fúvóka nélküli szivattyú is megfelelő. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor vékonyabb jégréteg esetén helyezzünk egy forró vízzel telt nyeles lábost a jégre. Vastagabb jégrétegnél vágjuk léket úgy, hogy kézi fúróval akkora rést fúrunk a jégpáncélba, amelyen befér a kézifűrész, majd azzal vágjunk rést. Soha ne csákánnyal essünk neki a jégnek, mert a zaj megzavarja a telelő halakat. A léket jelöljük meg, például úgy, hogy szalmát tömünk bele, nehogy valaki beleessen.

Pap Edina