A meggy monilíniás betegsége
Egyik legkedveltebb gyümölcsfajunk, a meggy nevének hallatán sokan szinte azonnal a kellemesen zamatos, frissítően savanykás, mélybordó termés képére asszociálnak. De vajon gondolnak-e arra, hogy ez a kedvelt, csonthéjas gyümölcs sokszor igen nehéz feladat elé állítja a termesztőt, akinek szinte évről évre meg kell birkóznia a hírhedt monilíniás betegséggel annak érdekében, hogy elvirágzás után ne az elszáradt hajtások éktelenkedjenek a fákon a termés helyett.
A betegség jelentősége és tünetei
A meggy monilíniás betegsége régóta ismert, a felelős kórokozó a meggy legveszedelmesebb ellenségei közé tartozik. A Monilinia laxa a sokfelé „elhíresült” virág- és hajtásszáradás előidézője, amely egyébként a kajszit is fertőzi. A betegség jellegzetes tünetei, hogy virágzáskor a csésze- és sziromlevelek barnulnak, a kocsány elhal, a felületükön pedig apró szürke ún. exogén sztrómák jelennek meg. Később a kórokozó a hajtásban tovább terjedve egész ágrészek elhalását idézheti elő. A betegség jele még a metszfelület barna elszíneződése, továbbá a mézgacseppek megjelenése is utalhat a fertőzésre. A beteg részeken rákos sebek is megfigyelhetők. Az elhalt virágok, hajtások fokozatosan elszáradnak, és ha ezeket metszéssel nem távolítjuk el, a következő években a fákon maradva komoly fertőzési forrást fognak képezni. A kórokozó meggy, cseresznye, kajszi, őszibarack és szilva esetében a gyümölcsöt is megtámadhatja, amennyiben az valamilyen okból kifolyólag sérült vagy felrepedt. Gyakori eset, hogy a Monilinia laxa a meggyet is károsító cseresznyelégy sebzésének nyomán telepszeik meg a gyümölcsön. A meggy felületén növekvő, barna, rothadó folt jelenik meg, amely később az egész gyümölcsöt elpusztítja. A elrothadt, részben a fán maradó termés felületén szintén megjelenhetnek szürke, elszórtan elhelyezkedő exogén sztrómák. A Monilinia laxa fertőzésére elsősorban csapadékos, párás tavasszal kell számítani, ilyenkor a meggyfák megbetegedése járványszerű méreteket ölthet.
(A Monilinia fructigena nevű kórokozó csak a termést fertőzi, de meggynél nem kell tartanunk fellépésétől. Veszélyeztetett gyümölcsfajok viszont az alma, körte, birs, cseresznye, kajszi, őszibarack és a szilva. A tünetek hasonlóak az előbb leírt gyümöcstünetekhez azzal a különbséggel, hogy ennél a kórokozónál a sztrómák okkersárga színűek. Mindkét betegség kórokozója megfertőzheti viszont a cseresznye, kajszi, őszibarack és a szilva termését, ezért ezen gyümölcsökön az említett tünetek akár egyszerre, egyazon termésen is észlelhetők. A termés fertőződéséhez annak sérülése szükséges, de a beteg gyümölccsel érintkező egészséges termés is károsodhat. A sérülést okozhatja pl. jégverés, de az egyenetlen vízellátásból adódó vagy kedvezőtlen fajtatulajdonágra visszavezethető termésfelrepedés is előfordulhat.)
A védekezés lehetőségei
Mielőtt a permetezőgéphez nyúlnánk, gondoljuk át, hogy mindent megtettünk-e a betegség megelőzése, a kórokozók terjedésének korlátozása érdekében. Nagyon fontos a fertőzött, elpusztult „gyümölcsmúmiák” eltávolítása, illetve a beteg hajtások, ágrészek lemetszése és megsemmisítése, metszés után pedig a nagyobb sebek megfelelő sebzáró anyaggal történő lezárása (pl. Biocera, Fadoktor, Fagél). A vastagabb ágakon vagy a törzsön lévő rákos sebek kezelése szintén nagy jelentőségű. Törekedjünk a kiegyenlített víz- és tápanyag-utánpótlásra, hogy elkerüljük a gyümölcsök felrepedését! Ha mégis megsérül a termés, akkor csak a gyors szüret és feldolgozás jelenthet megoldást. A cseresznyelégy károsítását indokolt esetben a kártevő elleni, rajzásmegfigyelésre alapozott, időzített rovarölő szeres kezeléssel minimalizálhatjuk.
Meggy esetében a virág- és hajtáselhalás megelőzése érdekében a Monilinia laxa ellen lehet kémiai úton hatékonyan védekezni. A termésfertőződés bizonyos gombaölő szeres permetezéssel részben ugyan megakadályozható, de a gyümölcs védelmét inkább a fentebb említett megoldásokra alapozzuk. A meggyfák moníliás hajtásfertőződését megelőzendő a kémiai védelem a tél végi rezes lemosó permetezéssel indul. Meggyben felhasználható szerek pl. Bordóimix DG, Cuprosan 50 WP, Cuproxat FW, Rézoxiklorid 50 WP stb. A vegetációs időszakban a kezeléseket a Monilinia laxa ellen a virágzás elején (indokolt esetben már ún. ballonos állapotban) és végén, illetve még a fővirágzás alatt is érdemes elvégezni. E célra felhasználható készítmények pl. Chorus 50 WG, Topas 100 EC, Signum WG stb. A meggy virágainak védelmére ezek a készítmények mind alkalmasak. A védekezés tervezésekor vegyük figyelembe a virágzáskor várható időjárási körülményeket is.
Vétek Gábor
növényvédelmi mérnök