A héjasok szüret utáni védelme

A héjasok szüret utáni védelme

Gazdabolt 2014. febr. 24.

diognomonia.jpgA héjas gyümölcsfajok szüret utáni védelmével kapcsolatban sok szempontból ugyanazokat az általánosan elvégzendő feladatokat kell hangsúlyozni, mint az almatermésűek és a csonthéjasok esetében. A legfontosabb teendő tehát ezen fajoknál is a következő évben potenciális fertőzési forrást jelentő, különféle baktériumos és gombás betegségekkel fertőzött lomb megfelelő kezelése.

Megelőző védekezések
A leggyakoribb és legveszélyesebb kórokozók közül diónál a xantomonászos és a gnomóniás betegséget, mogyórónál a lisztharmatot, mandulánál a sztigminás és a polisztigmás betegséget, valamint a varasodást, szelídgesztenyénél pedig a mikoszferellás és a fomopsziszos betegséget kell kiemelni. A kórokozók áttelelő képleteinek gyérítése végett a tenyészidőszak végén, a lombhullás kezdetén nagy lémennyiséggel lemosásszerű permetezést célszerű végezni. Ahogy már korábban is felhívtuk rá a figyelmet, fontos, hogy a növényvédő szer a leveleket és a fás részeket is borítsa. A nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezésre használható szabadforgalmú készítmények pl. a Bordóilé + Kén FW, a Champion 50 WP, a Rézoxiklorid 50 WP, a Kocide 2000 és a Vitra Rézhidroxid. A lehullott lomb Fundazol 50 WP-vel fertőtleníthető, de ennek hiányában sokat segít a levelek talajba forgatása vagy elégetése is. Mogyorónál a lehullott, fertőzött lomb megsemmisítése a legfontosabb feladat, a lisztharmattal szemben ugyanis a réztartalmú szerek hatástalanok. A talajra hullott és mumifikálódott terméshéj, illetve gyümölcs megsemmisítése főleg diónál kiemelt jelentőségű, mivel ezek mindkét említett kórokozót tekintve a következő évben fontos fertőzési forrást jelentenek. Mogyórónál az esetenként fellépő monilíniás betegség, míg mandulánál a varasodás, gesztenyénél pedig a fomopsziszos betegség további terjedésének megakadályozása végett semmisítsük meg a be nem takarított, összeaszalódott, fertőzött terméseket.

Sebkezelés, vadkár megelőzés
A héjasok, ezek közül is elsősorban a mandula és a szelídgesztenye beteg ágrészeinek, vesszőinek kezelése is fontos feladat. A kóros tüneteket mutató, elszáradt gallyakat mielőbb távolítsuk el, a vastagabb ágrészeken található sebeket pedig tisztítsuk ki az egészséges részig, majd sebzárásra használjuk valamelyik sebkezelésre használható készítményt (pl. Fadoktor, Fagél, Vulneron, Fixpol). A sebkezelő szerek használata alakító metszés után vagy egyéb mechanikai sérülés esetén (pl. vadkár) is indokolt. Amennyiben szükségesnek ítéljük (pl. erdő közelében, telken kerítés hiányában stb.), tegyünk lépéseket a téli vadkár megelőzésére is: különösen fiatal csemeték esetén fontos a törzsvédelem, mely célból törzsvédő hálót helyezhetünk fel, vagy a Nevibes nevű folyékony vadriasztó szert is használhatjuk.

A kártevő rovarnépesség gyérítése
A kártevő rovarok szempontjából jelentősége elsősorban a törzsön telelő fajok elleni védekezésnek van. Kéregkaparóval, drótkefével egyes lepkék áttelelő fejlődési alakjait (pl. petecsomók, lárvák) távolíthatjuk el. Külön kiemelendő az utóbbi években hatalmas erdőgazdasági károkat okozó gyapjaslepke jellegzetes, feltűnő tojáscsomóinak valamilyen eszköz segítségével történő lekaparása és megsemmisítése. Mogyoró és szelídgesztenye esetében a legjelentősebb terméskártevőként számon tartott ormányosbogarak (kárkép: lyukas mogyoró, illetve gesztenye) lárvái ősszel általában már elhagyják a gyümölcsöt (ennek jele a kirágás során keletkező lyuk), ezért a már lyukas termések összegyűjtése nem vezet eredményre. A kukacok a talajban telelnek, így szüret után legfeljebb talajműveléssel gyéríthetjük az áttelelő népességet. A lárvák termésből való kirágását követő talajba húzódását a lehulló mogyoró és gesztenye folyamatos gyűjtése révén is akadályozhatjuk.

Vétek Gábor
növényvédelmi mérnök

Kapcsolódó témák:
Az almatermésűek szüret utáni növényvédelme
A csonthéjasok szüret utáni védelme
A bogyós gyümölcsűek szüret utáni védelme
Fehér törzzsel telelő fák