A takácsatka életmódja és a védekezés lehetőségei dísznövénykult
A közönséges vagy kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) számos kertészeti kultúra védelmét meghatározó kártevő. Rendkívül polifág faj, tápnövényei között szerepelnek gyümölcsfajok (pl. szilva, alma), zöldségfélék (pl. uborka, dinnye, tök, bab, paprika) és sok dísznövény is.
Utóbbiak közül különösen kedveli a gerberát, rózsát, szegfűt, krizantémot, krotont, leandert és a pálmaféléket, de még sokáig sorolhatnánk azokat a növényfajokat, amelyeken megtelepedve súlyos károkat okozhat.
A takácsatka kártétele és életmódja
A takácsatka a növények leveleinek fonákán táplálkozik. A szívogatás következtében klorofillelhalás következik be, a levelek sárgulnak, majd hullani kezdenek. Súlyos kártétel esetén teljes lombvesztés is bekövetkezhet. További jellegzetes tünet, hogy a károsított növényen finom szövedéket is találunk (pl. az szárelágazásoknál). A színes virágok kifakulnak, felületüket szintén szövedék boríthatja be, így díszítőértékük olyannyira lecsökkenhet, hogy gyakorlatilag eladhatatlanná válnak. Mindemellett a levelek párologtatása is felborul - az apró szúrásnyomok miatt -, ami a növények fokozatos kondicionális leromlását idézi elő.
A kifejlett atkák kb. 0,5 mm nagyságúak, sárgás színűek, testükön gyakran két sötétebb folttal. A tojások igen aprók, fehéres színűek, szabad szemmel már alig láthatók. A közönséges takácsatka meleg- és szárazságkedvelő állat, így leginkább nyár végén szaporodik el, amikor is mind szabaföldön, mind pedig növényházakban komoly károkat okozhat. Emellett azonban télen az üvegházakban, de száraz levegőjű, túlfűtött lakásokban is képes a gyors szaporodásra. Külföldi vizsgálatok során megfigyelték, hogy 55-85% relatív páratartalom mellett rózsán 15 °C-on 14 nap, 25° C-on 4 nap, míg 35 °C-on már 2 nap alatt előbújtak az első lárvák a lerakott tojásokból. A lárvák fejlődése szintén felgyorsult. Míg 15 °C-on egy teljes nemzedék kifejlődéséhez több mint egy hónapra, addig 25° C-on már csak 10 napra, 35 °C-on pedig alig egy hétre volt szükség. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a hőmérséklet emelkedésével gyakorlatilag minden fejlődési alak mortalitása (halálozása) is növekedett. 15 °C-on pl. a tojások 6%-a, 35 °C-on több mint 10%-uk elpusztult (Sabelis, 1981). A kártevő fejlődéséhez tehát az alacsony páratartalom mellett, a 25-30 °C a legkedvezőbb, így egy nemzedéke két hét alatt kifejlődik. Mivel a takácsatka tág tűrőképességű faj, szabadföldön is képes áttelelni, és az elkövetkező években ismét elszaporodni egy-egy adott kultúrában.
A védekezés lehetőségei
A takácsatka elleni védekezés alapja a dísznövényállomány gyommentesen tartása, ugyanis a kártevő gyomokon is megtelepszik, és így a kultúrát a permetezések ellenére újból és újból visszafertőzheti. Szegfű és gerbera esetében külön problémát jelent, hogy az állomány záródása után a kontakt hatású atkaölő szer (akaricid) már alig jut el a levelek fonákára, azaz a károsítás helyére. éppen ezért szegfűben a permetezéseket - amennyiben indokolt - a visszatörések után végezzük. Gerberánál a páratartalom növelésétől várhatunk jobb eredményt a takácsatka elleni védekezés során. A kezeléseket akkor célszerű kezdeni, amikor még kicsi a kártevő egyedszáma (ezért van szükség a termesztő részéről a rendszeres növényvizsgálatokra). Ha a kártevő már elszaporodott, alig marad esély a növények megmentésére, hiszen nemcsak, hogy több lesz az atka, hanem a szövedék még a permetcseppekkel szemben is jó védelmet biztosít számukra. Mindemellett tartsuk szem előtt azt is, hogy az egyes dísznövényfajok és -fajták között jelentős különbségek lehetnek az atka kártételére való érzékenység tekintetében. Ugyanez vonatkozik azonban a növényvédő szerekre is, ugyanis lehetnek dísznövényfajták, melyeken látványos perzselési tüneteket okozhatnak még az előírt dózisban kijuttatott, elvileg megfelelő szerek is. Az állománykezelés előtt tehát ajánlatos tesztelni a szert, azaz előzetes próbát végezni egy-egy dísznövényfaj vagy -fajta néhány egyedén, hogy miként hat rájuk az adott permetszer, amennyiben még nincsen ilyen jellegű tapasztalat a termesztők között. Otthonunkban tartott szobanövények esetében főleg télen, a száraz levegőjű, túlfűtött lakásokban okozhat gondot a takácsatka. Mivel növényvédő szerek a lakásban nem használhatók (!), a következőket tehetjük: 1. Növeljük a levegő páratartalmát. Ennek elérésére tegyünk vizet nagy párologtató felületű edényekbe, és ezeket helyezzük a fűtőtest közelébe, vagy rakjuk a radiátorra, az elpárolgott vizet pedig rendszeresen pótoljuk. A magasabb páratartalom egyébként is jó hatással van a többnyire trópusi eredetű szobanövényekre (pl. kroton, pálmafélék). 2. Növényeinket rendszeresen zuhanyozzuk le langyos vízzel, a takácsatka ugyanis nem kedveli a nedves környezetet. 3. Az atkaölő szeres kezelést szabad térben (pl. kert) végezzük el.
Növényvédő szer ajánlat
Végezetül néhány növényvédő szert említünk, amelyek jelenleg engedélyezettek különböző dísznövénykultúrákban a takácsatka elleni védekezésre. A Flumite 200 és a Bio-Sect Spray szabadforgalmú szerek (III. forg. kat.), utóbbi az atkák mellett pl. levéltetvek, pajzstetvek ellen is hat. A II. forgalmi kategóriájú szerek közül használható a Vertimec 1,8 EC (gerbera aknázólégy és nyugati virágtripsz ellen is hatásos) és a Cascade 5 EC. Nagyüzemi termesztésben számításba jöhet még a Torque 50 WP (I. forg. kat.). (A forgalmi kategóriák jelentéséről részletesebben itt olvashatnak). Ne feledjük azonban, hogy hatékonyan védekezni a takácsatkával szemben csak a különböző megelőzési és védekezési eljárások (egészséges szaporítóanyag használata, termesztéstechnológiai elemek betartása, környezeti feltételek figyelembe vétele, szükség esetén kémiai védekezés) kombinációjával lehet!