Okosan a vízzel a nagy melegben

A nyári záporok csak megnedvesítik a földet, de nem helyettesítik az alapos öntözést, ezért sok kerttulajdonos számára a locsolás életforma lett. Míg a szabadban a növények gyökerei keresik a vizet, nagyobb bajban vannak a cserepes növények, kiszáradt edényben nincs nedvesség.

A nyári forróság, ahogy embert, állatot, néhány sivatagi aszkétát kivéve szinte minden növényt, megvisel. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a túlöntözés is bajt okozhat. Ismerni kell a talajt, s a növényt. Aki bizonytalan, néhány száz forintért vásároljon talajnedvességmérő szondát.

Ha elegendő nedvesség áll a növények rendelkezésére, és számukra a megfelelő fényviszonyok közé kerültek, akkor a 30 fok feletti hőmérsékletben is szépen fejlődnek. A kertekben egyszerűbb ilyenkor jól locsolni, mint a szobában, vagy a balkonokon.

A kerti öntözésnek létezik néhány aranyszabálya. A gyepet csak akkor érdemes locsolni, ha nagyon muszáj. A naponta vízhez juttatott fűcsomók elkényelmesednek, s gyökereikkel nem hatolnak a mélyebb rétegekbe, hogy vizet keressenek. A sekély gyökérzet miatt kényessé válnak, s, azonnal meglátszik, ha kimarad egy-egy öntözés. A már edzett, jó karban lévő gyep még ebben a nagy melegben is megelégszik heti, egy-két alapos öntözéssel. Ilyenkor négyzetméterenként 10-20 liter vizet kellene kijuttatni. Ha tehetik, hajnali 3-5 órakor locsoljanak. Az öntözőfejek beállításakor ügyeljenek arra, hogy porlassza a vizet, ne csak egyetlen sugárban spricceljen. A víz útjába elég egy vékonyka drótot tekerni, de az is jó, ha éppen csak érinti a drót, vagy csavar a sugarat, máris apró cseppeket porlaszt.

Nemcsak a virágágyásban lévő kényesebb egynyárikat, de a fákat, cserjéket is pótvízhez kell juttatni. A legjobb locsolóeszköz az öntözőkanna, de hasznosak a csepegtető, izzadó csövek is. Állandóan ellenőrizni kell, hogy minden növény vízhez jut-e. A nagyra növő fák több évig alakítják ki gyökérzetüket, ezért a fiatal növényeket a nagy melegek idején sokáig kell extra vízben részesíteni.

A sűrűn ültetett kertben ilyenkor nagy a vízért folytatott verseny, a gyengébb ilyenkor szárazon marad. Ilyenkor okoznak galibát az olyan hatékony vízgyűjtők, mint a bambuszt ültetett. Hiába a napi bőséges öntözés, a zsarnok bambusz mellett nincs menekvés.

A virágágyások – természetes a bennük lévő növények igényeit figyelembe véve – napi öntözést igényelnek, a legvízigényebbnek számító petúniák, begóniák négyzetméterenként húsz liter vizet várnak.

A cserepes, különböző edényben lévő növények mindennapos locsolást igényelnek. Aki több napra magára szokta hagyni növényeit, s nincs öntöző segítsége, valamilyen egyéb megoldáson kell törni a fejét. Most már a barkácsáruházakban és a nagy növénycentrumokban egyre többféle, csapra szerelhető, több-kevesebb edényt vízzel ellátó szobai, vagy balkonöntöző vásárolható. Egyszerű elektronikával, vagy mechanikus szerkezettel beállítható a locsolás időzítése. Aki ilyen nem tud szerezni, próbálkozhat az edény földjébe kevert víztartó polimerekkel, vagy égetett agyaggal. A polimer nem olcsó, de vízből tömegének sokszorosát képes megkötni, s a műanyagszemcsékből a hajszálgyökerek ügyesen kiszívják a nedvességet, ha megszorulnak. Ennél egyszerűbb megoldás, ha az átültetéskor kókuszföldet, vagy magát a kókuszhéj darálványt keverik a földhöz.

Bár a legtöbb növény nem szereti, ha pangó vízben áll, de ilyenkor nyáron magasabb cserépalátétetek lehet használni. Az ebben álló víz hosszabb, rövidebb ideig tartalékok jelent.

Aki muskátlival, vagy ehhez hasonló nagy vízigényű növénnyel bajlódik megtapasztalhatja, hogy nyaranta sokat számít a földkeverék és az, hogy mekkora földtömegben él a növény. A speciális muskátliföld, sok vízmegkötőt tartalmaz, az ilyen talaj lassan szárad ki. Míg az egyszerű virágföldben a melegebb napokon akár kétszer is szükséges öntözni.

A könnyebb szobanövényeket érdemes zuhanyozni, vagy locsolás helyett a mosogatóba, vagy a kádban néhány percig vízbe állítani. Ilyenkor áttörölgethetők levei, és a „kicsöpögés” után kell a tálkájára visszaállítani. Csodát látnak majd, szép új levelekkel, hajtásokkal, virággal hálálja meg a gondoskodást.