Gurtnival a fagyott eső ellen

Még messze a télvége. A bejegyzés írásakor egy hosszabb – az elmúlt évekhez képest szokatlan – időszak után vagyunk, ráadásul fagyott esőt és azt követő havazást jósoltak a meteorológusok. Még tartós, mínusz 15 fok alatti hőmérséklet miatt sem kell aggódni. Égtájunk növényei télen a nyugalmi állapotban vadabb hidegeket élnek túl. Számukra a lényeg, hogy a később következő kényszer nyugalmi állapotban, amikor már ébredeznek a rügyek, a kihajtáshoz és a fotoszintetizáláshoz elég fény, meleg és nedvesség legyen.

A klímánkon jól telelő növények számára a tartós mínusz 24 fok alatti hőmérséklet lehet kritikus. A növény a teljes pusztulást a rügyek, zöld hajtások barnulásával, feketedésével jelzi. Ezt megelőzően a sejtek, szövetek finomszerkezetében már megtörtént a katasztrófa. A fagy hatására az anyagcserében, növekedésben fontos alkotórészeket elválasztó membránok károsodnak, egyebek mellett megváltozik az áteresztőképességük, széttöredeznek, a fehérjék szétesnek. Külső szemlélőként csak szövethalált lehet érzékelni, szerencse, hogy a kár az éppen aktív növényi részeket szokta érni.

A növények fagyérzékenysége faj, fajta és egyed tulajdonság, ezen, tevőlegesen az egyszerű kertész nem sokat változtathat, az azonban biztos, hogy jó kondícióban lévő, tápanyaggal jól feltöltődött, egészséges növény jobban viselkedik a szélsőséges időjárási viszonyok között és ami legalább ilyen fontos, lepukkant társainál hamarabb regenerálódik. Kaphatóak már olyan – biostimulátoroknak nevezett - permetszerek amelyek az ilyen bajba jutott növényeken segítenek.

A nem kifejezetten fagyérzékeny hagymások többségének meg sem kottyan hideg. A dísznövények – legyenek apróbbak vagy nagyobbak – esetleg dagadó rügyei később emlékezhetnek a fagyos órákra, ha rügycsoportokról van szó, akkor lehetnek olyanok, amelyek ki sem hajtanak, másokból gyengébb hajtás esetleg a megszokottnál szerényebb virág (termés) serken.

Gyümölcsöt termő és szőlő növényeknél, ahogy a rózsánál éppen ezért később, a fagyos napok elmúltával nem árt a korábbi metszést ellenőrizni és a vágásokat korrigálni.

Viszont a kerti örökzöldek, tuják ágain, bármilyen szép is a havas ág, érdemes leverni, ráfagyott esőt, vagy mégoly’ szép is legyen, a havat, mert a nagy súly letörheti az ágakat. Ahol a napsütés éri a tujákat, ott nem kell semmit tenni, mert cseppé válik a súlyos jégpáncél. Ha viszont a növény árnyékban maradt, akkor seprűnyéllel, prakkerrel, vagy valamilyen alkalmas bottal lehet óvatosan püfölni a külső lombfelülelet. Ha tanácsolható, ne az ágakat verjék, mert a hosszú gally "kirugózza" az ütést és így nem potyognak le a fagyos darabok. Ilyenkor az sem baj, ha némi levél is lehullik.

Ajánlatos a tuják párhuzamosan felfelé törő ágait 1,5-2-2,5 méter magasan összekötözni. Erre igen alkalmas a redőnygurtni, vagy a felszaladt szemű, kiselejtezett harisnyanadrág