Kopasz virgácsok helyett

Kopasz virgácsok helyett

Gazdabolt 2016. dec. 9.

Huzat, sötét, száraz levegő – nagyjából ezekkel a természeti csapásokkal kell megküzdeniük télen a szobanövényeknek, amelyek többsége a nedves és meleg trópusokról származik.

Kopasz virgácsok helyett

A szobanövények megfelelő teleltetéséhez nem kevés szakértelem, növényismeret és szerencse kell. Az ilyen növények többsége ugyanis eredetileg a trópusi, szubtrópusi flóra aljnövényzetéhez tartozik, s általában viszonylag egyenletes hőmérsékletet, huzatmentes környezetet és 12 órás megvilágítást igényel. Ha a növény nem érzi jól magát, vagy általános veszélyt sejt, változtatja külsejét, szünetelteti fő tevékenységét: a növekedést és a szaporodást, csökkenti a kapcsolatát az őt körülvevő elemekkel. Például eldobálja leveleit. A sárguló és levelüket hullató növények a szépségükkel együtt az ellenálló képességüket is elveszíthetik.

A lakás csúfsága a felkopaszodó növény. Különösen akkor szembeötlő ez a hiányosság, ha nagy levelű egyed éktelenkedik valamelyik sarokban. Ha már lehullott a levél, sok mindent nem lehet tenni, bár nem reménytelen vállalkozás a csupasz szárakban esetleg megbúvó alvó rügyeket bimbózásra késztetni.

Ha a növény fás szárú, érdemes a felkopaszodott szár szoros, de nem háncssérülést okozó elkötözésével próbálkozni. Erre leginkább a spárga vagy az 1,5-2 milliméteres egy eres villanydrót a legalkalmasabb. A kötözés után kevéske nitrogénes tápoldatozás a levelek hajtására ösztönzi a növényt. Néhány hét múlva kiderül, hogy sikeres volt-e az akció. Ha viszont a felkopaszodott növény mégsem hajt ki a kívánatos helyen, és a tulajdonos mégis ragaszkodik hozzá, érdemes nagyobb cserépbe tenni úgy, hogy mellé egy kistestvérét ültetjük. Az együtt növekvő idősebb és fiatalabb növény jobban mutat, mint a kopasz virgács.

A szobanövényekkel kapcsolatban a leggyakoribb panasz a levélhullás. A legfontosabb a pusztulást kiváltó okot megelőzni. A citrusféléknél és néhány fikusznál természetes a téli levélvesztés. Vannak levélváltó fajok is, ilyenek a nagy levelű fikuszok, a gumifa vagy egyes, szobában élő pálmák. Egy-egy új levél nevelése általában az alsó levél sárgulásával, majd elvesztésével jár. A levélcsere természetes az örökzöldeknél is.

A legtöbb növény számára télen a 15-22 Celsius-fokos, egyenletes hőmérséklet lenne a megfelelő. Érdemes az ablak, a teraszajtó közelében vagy a télikertben tíz centiméterenként ellenőrizni a hőmérséklet változását. A hőmérőzés meglepő tanulságokkal szolgál, mert kiderülhet, hogy a helyi mikroklíma centiméterenként változó hőfokot produkál. Hasonló tapasztalható, ha a légmozgást ellenőrzik. A zárt lakásban is áramlik a levegő. Nem is beszélve a szellőztetés okozta szobahőmérséklet-különbségekről. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ablakok és ajtók vonalában, ablak- vagy ajtónyitáskor feltámadhat a huzat.

A legtöbb növény számára a folyamatos és egyenletes légcsere lenne a legjobb, de ez a magyarországi telek idején gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ha van rá lehetőség, érdemes a cserepes növényeket a szellőztetés idejére a hideg, friss levegő útjából elrakni, sarokba helyezni. A mozdíthatatlan óriások szobáját másik helyiségből kellene szellőztetni.

Nemcsak a huzat okozta megfázás válthat ki levélhullást, hanem a radiátoros fűtés is. A légszárazságban a gyökérzet képtelen ellensúlyozni a levelek párologtatását. Ajánlatos naponta többször is permetezve párásítani a levélzetet, vagy esténként a kádban füröszteni a növényt. Akinek idejéből futja, nedves szivaccsal át is törölheti a leveleket. Ilyenkor lehet ellenőrizni azt is: aktivizálódtak-e a levéltetvek? A száraz levegőben a növények – főleg az apró levelűek – csökkentik a párologtató felületet. Az ilyen növények többségénél már semmilyen praktikával nem lehet pótolni az elveszített levélzetet.

Mivel a növények helyhez kötöttek, általában rosszul tűrik, ha forgatják, arrébb rakják őket. Az érzékenyebbek megsárgulhatnak, s levelüket hullatják. Ha feltétlenül szükség van a mozgatásra, akkor érdemes az eredeti helyen, lassú – napokig tartó – mozgatással, forgatással hozzászoktatni az új hely fény- és hőmérsékleti viszonyaihoz.