Az ártatlan júdásfa

Az ártatlan júdásfa

Gazdabolt 2015. dec. 13.

Az év végi ünnepek idején érdemes számba venni kultikus növényeinket. Az első helyre az olajfa kínálkozna, azonban sajnos környékünkön nem él meg. Viszont egyre több kertben él a közönséges júdásfa (Cercis siliquastrum). Azt tartják róla, hogy egy ilyenre aggatta magát Júdás, miután Jézust elárulta. A hiedelem szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a Jézus beárulásáért kapott ezüstpénzeket.

A freskófestő szerint, Júdás inkább valamilyen pálmafélét választott

Eredetére utalva júdeai fának nevezték, így ragadhatott rá a júdásfa elnevezés, mert a keleti mediterrán területeken, Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában honos. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is.

A klímánkon is télálló fajok – mert a családba 6-7 lombhullató hüvelyes cserje és fafaj tartozik – különlegessége, hogy a mutatós, kicsi lilás, bár inkább rózsaszínes virágai április-májusban jelennek meg vesszőin,és inkább a második éves ágain és a törzsén is. A törzsvirágzás vagy törzsönvirágzás a botanikában az a ritka jelenség, amikor a virágok nem a csúcshajtásokon, hanem az idősebb fás szárakon és a törzsön fejlődnek ki. Azon kevesek közé tartoznak, amelyek előbb virágoznak, utána lombosodnak. Ha ugyanez a gyümölcsfákon történik, akkor teljes frászban lehetnek, hiszen ez a fitoplazmás betegség egyik tünete.

Ha a júdásfát kérdeznék inkább a teljes napon, jó vízelvezetésű és humuszban gazdag talajt kedveli. Nem igényel gondozást, azon túl, hogy fiatal korában, ha szükséges segíteni kell a vezérhajtás kiválasztásakor.

A faiskolában a drágább növények közé tartozik ezért, aki akarja, félfás dugványról nyáron és kora ősszel szaporítható. Frissen szedett magja is alkalmas a júdásfa ültetvény kialakítására, a vetés előtt azonban meleg vízben áztatva kell a magokat felpattintani.