Melyik növény mit kedvel? Agyag, homok, mész, humusz

Melyik növény mit kedvel? Agyag, homok, mész, humusz

Gazdabolt 2015. nov. 20.

Sokféle olyan talajcsoportosítás létezik, amelyek mérhető jellemzőt emelik ki, így létezi a kémhatás (savanyú, semleges, lúgos), vagy a tápanyagtartalom, esetleg a szerkezet szerinti osztályozás. A kert talajának pontos ismerete fontos lenne, hiszen az oda ültetett növények számára életbevágó, hogy gyökereik milyen talajba kerültek. Másként fogalmazva, jó, ha a kertész is tudja, hogy a kiszemelt növény megél-e a rendelkezésre álló földben. Sok, felesleges pénzkidobással járó kudarctól mentheti meg magát, ha olyan növényt választ, amelyik beilleszthető a már ott élők közé. Egyes növények elégedettek meszes talajjal, vagy a savanyút kedvelik, mások számára fontos, hogy kötött agyagos talajban éljenek, ugyanakkor vannak homoklakók. Még ide tartozik az is, hogy a felsorolt, fontos talajtulajdonságokon viszonylag egyszerűen változtatni lehet.

Melyik növény mit kedvel?

Erre csak egyetlen példát említve, a magasra törő fenyők alá a fény bejut ugyan, de gyepet ilyen helyre csak akkor érdemes telepíteni, ha a talaj savanyúságát, meszezéssel vagy homokkal enyhítik. Ezután szükség van humusszal gazdagításra, lazításra, és következhet a fűvetés.

A talaj kémhatását pH-értékkel fejezik ki. A semleges a pH 7. Ha a szám ennél kisebb, akkor savanyú talajról, ha magasabb, akkor lúgosról, meszesről beszélünk. A dísz és haszonkertészeti termesztésre a gyengén savanyú és semleges kémhatású talajok a legalkalmasabbak. Lényegében két pH értéket érdemes megjegyezni. Az egyik a pH5,5, amely értéken vagy e fölött (pH 6,5-ig) a kertészeti növények többsége sikerrel nevelhető. 5,5 pH értéktől a talajélet megfelelő, a toxikus fémkoncentráció csökken, a növények nézőpontjából a nitrogén, foszfor felvehetősége nő. Magas pH értéken, 8, pontosabban 8,3 pH fölött már nem a meszesség, hanem a szikességet okozó nátrium ionok hatása jelentkezik. Ez alól kivételt képeznek az erősen agyagos, márgás talajok, ahol a kalcium ionok finom szuszpenziója okozz 8 körüli pH értéket

A mai növényárusítás, legyen szó, magról, palántáról, csemetéről, már feltételezi, hogy a legtöbb vásárló pontosan tisztában van azzal, hogy milyen termesztőközeggel rendelkezik. A növények kísérő jegyzékeken, vagy a szóbeli eligazításban legfeljebb annyi szerepel, mint például a vadcseresznye esetén: meszes, tápdús, kötött talajt igényel.

A talajtan komoly tudomány, megalapozott téziseiből szemlézve leszögezhető, hogy a termőföld négy fő anyagból áll, ezek az agyag, homok, mészkő (kalcium-karbonát) és a humusz. A kiegyensúlyozott kerti föld 20 százalékban tartalmaz agyagot, továbbá 65 százalék homokot, 10 százalék mészkövet és 5 százalék humuszt.

Az egyes talajtípusokat a szerint különböztetik meg, hogy ezekből az alkotókból mennyit tartalmaznak, s elnevezésük is eszerint változik. Az agyagos, nehéz, ragacsos, kötött, víztartó talajban az agyag részesedése legalább 40 százalékos.

A több mint 65 százalék homokot tartalmazó homoktalaj, száraz, nem tartja meg a vizet, és rendszerint gyenge, mert kevés benne a tápanyag, viszont poró

zus, gyorsan melegszik és könnyű vele dolgozni.

A humuszos talaj szerves anyagban gazdag, úgy jó a vízmegtartó képessége, hogy közben a vizet is átereszti. A legtöbb növény az ilyet kedveli.

Főbb talajtípusok

Agyagos

Előny: Megtartja a vizet és tápanyagokat szükséges növényi növekedést

Hátrány: Néha nehéz és ragad, néha száraz és kemény, nehezen aprítható; Rossz vízelvezetés, levegőtlen; Nehezen melegszik

Homokos

Előny:  Könnyen megmunkálható; Gyorsan melegedő

Hátrány:  Vízmegtartó képessége rossz; Kevés benne a tápanyag

Meszes

Előny :Mészkedvelő növények számára nélkülözhetetlen

Hátrány:  A só néha kiválik, s gyakran köves; Nehéz vele dolgozni; Nem tartja a vizet és a tápanyagokat

Humuszos        

Előny: Gazdag szerves anyagok; Könnyű megmunkálni; Anélkül is tartja a vizet, hogy ragacsos lenne;   Gyorsan melegszik

Hátrány:    Gyakran savanyú