A gyepen nem szabad megtűrni a gazt

A kétszikű gyomokat viszonylag egyszerű kiirtani. Ki-ki növényvédelmi hozzáértése és kapcsolatai révén szerezhet olcsóbb, drágább gyomirtót, tekintettel arra, hogy a kalászosok és a kukorica a gyepalkotók rokona és ezekből régóta hatékonyan irtják vegyszerrel kétszikű (széles levelű) gyomokat. A nagyobb baj a sziklevél szempontjából rokon egyszikű gyomokkal van, ezeket ugyanis a rokon állományból csak mechanikus módszerekkel vagy kézzel lehet kipusztítani. Szerencsére az egynyári perje (Poa annua) és a hozzá hasonlatos kis és nagy tőtippan (Eragrotis poaoides, E. megastachya) egyéves, vagyis a következő évben nem ugyanazzal a tővel kell bajlódni. A baj csak az, hogy nedves – rendszeresen öntözött – gyepeken olyannyira jól érzik magukat, hogy egy-egy szezonban több nemzedékük is megtelepszik. Ha észreveszik őket, kézzel ki kell húzgálni és, ami a legfontosabb; a tömött, foltnélküli gyepen nem tudnak megtelepedni. Egyéves fűfélék a muharok, a fakó, zöld és a ragadós is (Setaria glauca, S.viridis, S.verticillata). Ezek a szezont végigélik, de, ha kiszedik kikapálják őket, akkor a helyükön az esetleg felszínre került új magvakból fejlődő új muharok is kézre kerülhetnek és a gyérítés előbb, utóbb sikereses lesz. Hozzájuk hasonló, a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) csak jobban terjed, így több területet, fényt és táplálékot hódít el a gyeptől.

Az eddig emlegetettekhez képest sokkal nehezebb kipusztítani a megtelepedett szártarackos csillagpázsitot (Cynodon dactylon), tarackbúzát (Agropyron repens). Kihuzigálni, kapálni nem érdemes, mert a talajban maradó tarackrészekből újraéled. Házi kertekben legegyszerűbb totális gyomirtóval végleges kipusztítani, s a helyére újra telepíteni a gyepet.

Ilyenkor még lehet és kisebb területen érdemes is kézzel irtani a gyomokat, vad füveket. A kihúzott gazt azonban a területről el kell vinni, mert a hihetetlenül szívós növények képesek újra gyökeresedni, vagy kiszáradt állapotban is beérlelni és elszórni a magvakat.

A mélyen gyökerező, földhöz lapuló, tarackos gazokat speciális vegyszerekkel is lehet irtani. A magasra növő széles levelű (kétszikű) gyomok általában rosszul tűrik a rendszeres fűnyírást. A többszöri nyírás után kis beszáradó gyökércsonk marad utánuk, ami csak a mezítlábasok talpát böki. Szívósabbak a mélyen gyökerezők. A legismertebb a gyermekláncfűhöz hasonlatos – de eltérő fajokból álló – gyom együttes. Leveleik tőrózsát alkotva, a talajra lapulva elveszik a fűfélék életterét. Ilyen a gyermekláncfű, a vékony zörgőfű, ezüstös hölgymál, őszi oroszlánfog. A helyi gyomirtásra hamar elpusztulnak, de jócskán lelassítja növekedésüket, ha esős időben vagy egy alapos öntözés után minél több gyökérrel sikerül kihúzni őket, vagy bajonett hosszúságú késsel minél mélyebben elvágni a gyökerét, és így kihúzni. Lazább talajon jól használható az egyedi gyomok kivágására használható taposó gyomirtó. Erre a gyomtársaságra jellemző, ha egy kisebb gyökérdarab a földben marad, akkor a növény képes regenerálódni. A hölgymál kivétel, mert a szép nevű fűgyilkos indákkal terjed.

Indával terjed a kúszó boglárka is. Nagyon agresszív, amint feltűnik, azonnal el kell pusztítani. A fiatal növények még kézzel kiemelhetők, az idősebbeket azonban csak a gyomirtó szerekkel lehet visszaszorítani. Rokona, a hagymás boglárka már nem okoz jelentős kárt, ugyanis magányosan él, sárga virágával, apró szeldelt leveleivel inkább díszit.

Esetenként a pillangósok – fehér- és mezei here, komlós lucerna, szarvaskerep – sok bajt okozhatnak. Általában ott jelennek meg, ahol nem rendszeres az öntözés, és ritkán kap nitrogén műtrágyát a gyep.