A levéltetveket meg kell állítani

A levéltetveket meg kell állítani

Gazdabolt 2015. jún. 8.

A nyári meleg meghozza a levéltetveket is. A kellemetlen kis dögöknek szerencséjük van. Sokasodnak és máris sorakoznak a hajtások éppen növekvő zsenge végén. Nem szabad szünetet tartani az ellenük folytatott harcban, mert szívogatásukkal sok bajt okoznak, egyebek mellett megállítják a hajtások fejlődését, összegörbítik a leveleket.

A haszonkertben ilyenkor már kontakt és felszívódó permettel kell fogadni a sok kárt okozó szívogató hadat. Szerencsére van választék levéltetű elleni szolidabb szerekből is. De a ház körül, illik óvatosabban védekezni!

A levéltetveket meg kell állítani

Az első idei támadásukat egyszerű vízsugárra vissza lehet verni. A rózsák, leanderek hajtásvégein megjelenő tetűhadat el lehet mosni egy jól irányzott vízsugárral. Ha ez nem elég, akkor jöhet a legegyszerűbb kontaktszer piretrint is tartalmazó háztartási porozószerrel. Egyetlen hátulütője a rövid hatásidő, s az, hogy az eső elmossa, sebaj a védekezést meg lehet ismételni.

Maga a kijuttatás hatékony technikája egyszerű. Egy dús ecsetet kell szerezni. A drogériákban kapható olcsó sminkecset, a minőség mellékes, hiszen nem finom bőrre kell, hanem a tetvek kenegetni a porral. Ezt a tégelyben található porba mártogatva be lehet pamacsolni a hajtást, rügyet.

Amúgy, fura, érdekes és csodálatra méltó lények, kár, hogy sokféle haszonnövényen lakmároznak, s ennél is nagyobb baj, hogy e parányok veszedelmes, a növények szerveire, életére törő vírusokat is terjesztenek. Mielőtt a kertben vad lemosó permetezésbe kezdenének, érdemes a barikád túloldalán nyalakodó és szívogató tetűseregről többet megtudni. Aki mélyebben szeretne a témában elmélyedni, annak ajánlhatom Basky Zsuzsanna e témában írt nagyszerű tudományos munkáját.

Szerencsénkre nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak, hiszen a tudomány már sok mindenre fényt derített. Például, az úgynevezett behatolásmérő által gerjesztett műszer rezdüléseit figyelők rájöttek, hogy a vizsgálat előtt kiéheztetett levéltetű, nem, mint borjú az anyjának, ront a levélnek. Hanem előbb apróbb tapogatással, szívogatással előbb szomját oltja, majd csak később lát hozzá a több szakaszos táplálkozáshoz. E leskelődés nem volt öncélú, mert arra derített fényt, hogy mikor, s milyen körülmények között jutnak be a tetű nyálából a vírusok.

Ha már a nyálnál tartunk, a levéltetű garatszivattyú és nyálmotorja pumpálja a teleszkópos szipókából a táplálékcsatornába a növényi nedveket. Ez semmi az érzékeléshez és a szaporodáshoz képest. A rövid életű, apró rovarok számára rendkívül fontos tudni, hogy mikor és hol vannak, ezért nemcsak fényt, s részben (levél)alakot is érzékelő szemük, szaglásuk és ízlelésük révén viszonylag pontosan tudják, hogy a nyár melyik hetében jár, milyen növényen vannak.

Az egy szezonban több generációt is megélő tetűrokonság, a rügyek tövén megbúvó tojásokból előmászó lárvákkal kezdi a szezont, ezekből olyan ősanya lesz, amelyiknek nem kell tetűurakra várni, mert szűznemzéssel, szárnyatlan elevenszülő leánynemzedéket hoz világra. Ezek azután egész szezonban egymást követve, több nemzedékkel árasztják el a környezetet.

Ugyanannak a fajnak vannak szárnyas és szárnyatlan egyedek is. A szárnyatlanok mozgása korlátozott ezért helyhez, a szárnyasok virgoncabbak. Rájuk akkor van szükség, ha valami miatt –, aminek oka a növény elpusztulása, tápláléknövény váltás – költözni kell. A levéltetű szezon a tojásrakó nőstény megjelenésével fejeződik be. Ők akkor kelnek életre, ha anyjuk vaksi szemeivel látja, közeleg az ősz, mert rövidülnek a nappalok és a növények nedvei is változnak, hiszen az is a télre készül. De ekkor ivaros hímet is szülnek, akik révén pompás, a vad teleket is túlélő tetűtojásokat lehet a rügyek tövében elhelyezni.