Barát vagy ellenség

Érdemes zöldségek termesztésével is megpróbálkozni. A díszkertekben, azonban meglepetéseket okozhatnak a zöldségágyások, mert hamar kiderül, hogy ezeket gyorsabban megtalálják a kártevő rovarok és a pusztító gombák. Tehát ajánlott felszerelkezni vegyszerekkel és permetező géppel. Bár, főleg a biokertész körökben ismert a pozitív allelopátia, és ennek létezik az ellenkezője is. A kedvező és kedvezőtlen növényi társulások egymásra gyakorolt kémiai hatását szakmai nyelven allelopátiának nevezik. A növények biokémiai életét kutatók tudományos magyarázatot találtak arra, hogy a növények a talaj és környezetük irányába küldözgetett anyagcseretermékeik (aminosavak, glükozidok, terpének, fenolok, alkaloidok) révén más növényekre hatást fejtenek ki.

A gyakorló kertészek megfigyelték, hogy egyes növénytársítások jól tűrik, védelmezik egymást, mások egymásra gátló, sőt akár gyilkos hatást gyakorolnak. A tetveket űzi a büdöske, körömvirág, mák, sarkantyúka, háromszínű szulák. Ha a zöldséges ágyásokban ilyenek kerülnek, a tetűhadak odébb költözni. Régen felismerték a levendula tetű és a hangya riasztását. Állítólag a szamócát a botritisztől, és a lisztharmattól megvédi a fokhagyma és a kamilla is, érdemes az ágyásába duggatni néhány tövet. A vöröshagyma és a sárgarépa is kiváló párost alkot a hagyma-és a répalégy elleni harcban. Lehet őket együtt ültetni, nem zavarják egymást azért sem, mert a répa mélyen gyökerezik, míg a hagyma a sekélyebb rétegekből szerzi a táplálékát.

Jól él egymás társaságában a burgonya, spenót, karalábé, torma. Egy másik ilyen brigád az uborka, bab, kapor, saláta, hagymafélék, káposzta. A borsó, ha tehetné, akkor a retek, sárgarépa, kapor, káposztafélék társaságában élne. Hasonlóan nyer egymás közelségéből a bokorbab, fejes saláta, retek, paradicsom, zeller, káposzta, uborka. De e körbe tartozik a kukorica tök páros is. A magasabbra nyúló kukorica mikroklímát teremtve védi a szélre érzékeny kabakost.

Mindennek ellenkezőjét érik el, akik egymás mellé hagyma-, bab- és borsófélét ültetnek. Rossz társaságba kerül a paradicsom, ha uborka, borsó, burgonya közelében kell élnie. Nem jó társ a dió és a vadgesztenye sem, minden széleslevelű növényt fékeznek a fiatal levelekből és termésekről áradó vegyületeket.

Érdemes szót ejteni arról is, hogy miként működik ez a bizonyos allelopátia. Ehhez meg kell ismerkedni az allelokemikália fogalmával is. Erre a hosszú listára számos növényi vegyület felkerült, ezek, amint kijutnak a gazdanövényből másokra serkentő vagy gátló hatással lehetnek.

A párolgás útján felszabaduló toxikus anyagok leginkább a száraz vidéken élő (őshonos) növényekre jellemző. Az ürömfélék (Artemisia fajok) olyan illóolajokat tartalmaznak, amelyek gátolják számos növényfaj magjainak csírázását és a csíranövények fejlődését. A parlagfű által kiválasztott vegyületek a harmat és a csapadék segítségével jutnak a környező növényekre, vagy a talajba jutva a gyökereken keresztül szívódnak fel. Mások, például a kalászos gabonák egy része, a kukorica, borsó, napraforgó, uborka, paradicsom gyökérváladékainak van – másokat – mérgező hatása.

Az eső és a harmat a növények föld feletti részeiből is moshat ki különböző vegyületeket. Egyes fenyőfajok leveleiről lecsurgó esővíz vagy harmat káros az alatta lévő termesztett növényekre. Megint más technológiát jelentenek a növényi maradványok elbomlása által kifejtett hatás.  tudomány még vizsgálja, hogy a lebomlás során keletkező gátló anyagok a növényi maradványokból oldódnak-e ki, vagy a mikroorganizmusok átalakító tevékenysége során képződnek. Mindig fennáll ugyanis annak a lehetősége, hogy egyes mikroorganizmusok a nem mérgező vegyületeket mérgezővé alakítják át, mint azt a búzaszalma maradványokon kifejlődő Penicillium urticae gomba patulint képző hatása bizonyítja.