Fűnyírás spórolósan

Egy gondozott kertben, ahol rendszeresen füvet is nyírnak, évente rengeteg szemét keletkezik. A tulajdonosnak gondoskodni kell a fűnyesedék, az ősszel lehullott lomb, a lemetszett ágak, elhalt egynyáriak elhelyezéséről is. A legtöbb helyen, ahol megoldott a háztartási hulladék elszállítása, és nem kell az esetleges kukahasználó közösséggel egyezkedni, ott folyamatos porciózással megoldható a kerti hulladék eltüntetése. Vannak települések, ahol jól megszervezik a zöldhulladék elhelyezését. Ha nagyobb tételről van szó, és nem fér az edénybe, akkor erős nejlonzsákba kell gyömöszölni. Hogy ne maradjon az utcán a zsák, jobb külön megállapodni a szemétszállítókkal: tegyék be kukásautóba az extra tételt is. A legújabb környezetvédelmi szabályok szerint a kerti hulladékot külön kellene kezelni. Ezért a nagyobb városokban e célra telepeket tartanak fenn, ahol eltérő díjazással befogadják a kerti hulladékot is.

A gyep és a nem nagy mennyiségű lágyszárú nyesedék elhelyezésének legegyszerűbb módja a mulcsozó fűnyírás. Lehet vásárolni ilyen munkára alkalmas benzines és elektromos fűnyírót. De viszonylag jó munkát végez a hagyományos gép is, ha egymás után kétszer, keresztben lenyírják a füvet. A mulcsozáshoz tudni kell azt is, hogy leggyorsabban a fűszálak zsenge felső 1-2 centis része mulcsozódik. Ebből következik, hogy a mulcsozó nyírást viszonylag sűrűn, hetente, tíznaponta kell elvégezni. A mulcsozáshoz tartozik az is, hogy érdemes biológiailag aktív anyagokkal munkára serkenteni a talajlakó élőlényeket. A baktériumok és az őket tápláló anyagok megvásárolhatók.

A kerttulajdonosnak azonban ezeknél sokkal egyszerűbb és a környezet kímélése szempontjából a kidobásnál hasznosabb is a komposztálás. Egy átlagos berendezésű kertben, ahol gyep, lombhullató cserjék, fák és egynyári növények találhatók, évente nagyjából száz négyzetméterenként egy köbméternyi friss hulladékkal számolhatnak. Fontos a friss megnevezés, mert azt bizonyára tapasztalták, hogy a levágott fű, ha a fűnyíró gyűjtőjébe kerül, akkor sokkal nagyobb tömegű, mint ha gyűjtő nélkül vágják, és gyepen hagyják szikkadni. A gyepalkotó növényektől is függ a száradás közbeni zsugorodás mértéke, de 24 száraz óra alatt nagyjából tizedére apad a szellősen száradó nyesedék. Ha darálóval ellátott lombporszívót használnak – a legtöbb ilyen – akkor az ősszel lehullott falevél is összezsugorítható. Általában 7-10-edére töri a készülék a felszippantott száraz lombot. Mindebből kiderül, hogy némi többletköltséggel és ügyeskedéssel csökkenthető a képződő lágy növényi részek tömege. A fás részek eltüntetésének egyik módszere az égetés, de aprítékot is lehet készíteni (erre is van gép). Az égetés sűrűn lakott környezetben ritkán oldható meg konfliktus nélkül.

A komposztálásra a kert félreeső, árnyasabb helyét érdemes kijelölni, mert az „adalékok” legtöbbje nem szép látvány. A komposzt ráadásul nem száradhat ki teljesen, valamennyi nedvességre mindig szükség van a bomláshoz, nagy melegben esetleg időnként meg is locsolható. A komposzthalom külön élőközösséget alkot. Nélkülözhetetlenek a szerves anyagok lebontásában a mikroorganizmusok. Az igen aktív, amúgy talajlakó szervezetek négy nagy csoportja – a baktériumok, gombák, sugárgombák és algák – vesznek részt a munkában. Rajtuk kívül szorgoskodnak még a gyűrűsférgek, a százlábúak, az ezerlábúak, az ászkák, a pókok. Nem kell attól tartani, hogy szétmásznak, és a parányok rémisztik a kert használóit. Már csak azért sem hagyják el a komposzthalmot, mert számukra ez jelenti az életteret. Amikor a komposztot a földbe forgatják, akkor az élő közösség a talajban tevékenykedik tovább, illetőleg gazdagítja a szervesanyag-készletét.

Komposztálás során a házban és a kertben keletkező hulladék alkotóelemeire bomlik, és humusszá alakul. Humusz csak a talajban élő baktériumok segítségével jöhet létre, ezért a komposzthalomnak kapcsolatban kell állnia a talajjal. Sok minden komposztálható, így a beteg növényi részek kivételével az összes kerti és sokféle nyers konyhai hulladék. A fűnyesedéket szárítva, vékony rétegben kell a halomra rakni, és mindig kevés földdel kell rétegezni. A bükk, a tölgy, a dió, a gesztenye levelei lassabban bomlanak. A tölgy, a kőris, a nyár levelei sok csersavat tartalmaznak, ezért célszerű meszet adni a komposzthoz. A konyhai hulladékok közül a nyers állati termékeket jobb nem komposztálni.
A komposztkészítést szinte a végtelenségig lehet tökéletesíteni, aki akarja, hozzáolvashat a szakirodalomból, de egy kisebb méretű hobbikertésznek nem okvetlen érdemes vele sokat bíbelődnie. Érdemes időnként átforgatni, majd ha már földszerű állagúvá érett, akkor felhasználható.