Támad a keserűfű

Míg az akác, mint özönnövény politikai téma lett a közelmúltban, addig az ártéri japán keserűfű (Fallopia japonica) viszonylag csendben, de megállíthatatlanul terjed. Az impozáns növény rettenetes szomszéd. Emberek közelében, városok szélén, elhanyagolt parkokban szokott megjelenni. Aki sokat biciklizik a Balaton körül, a természetesnek vélt részeken már gyakorta a keserűfű az úr.

Az ártéri japán keserűfű a keserűfűfélék családjába tartozó özönfaj. A két méteresre is megnövő, áthatolhatatlan állományt alkotó lágyszárú évelő, telepei évente 1-2 méterrel terjednek agresszíven nyomuló gyökereivel, amelyeken oldalirányban rügyeket tartalmazó rizómák is találhatók.

Hatékony a generatív szaporodási képességük, de Európában szinte teljesen vegetatív módon terjednek. A szaporítóképleteket az ember és a víz terjeszti. A lombhullás a fagyokig lezajlik, aminek hatására a szár is elhal. A növények könnyen regenerálódnak rizómadarabokból, de olykor szárdarabokból is.

Vannak kertek is, ahová dísznövényként beengedték, ott előbb utóbb gondot okoz. Egy barátom is szerzett egyet, három évig tartott, míg mechanikai módon és a megjelenő sarjak casoronos kezelésével sikerült véglegesen kiirtani. A negyedik évben lett tünetmentes a kert.

A híradások szerint az amúgy megállíthatatlanul terjedő özönnövény ellenségét angol kutatók megtalálták. Az Aphalara itadori névre hallgató japán levélbolha Japánban már megfékezte a keserűfű terjeszkedését. A nőstények petéiket beletojják a növénybe, majd a kikelő lárvák ott élnek, és kiszívják a növény nedveit. Biztatóak a kísérletek egy levélfoltosságot okozó gomba elterjesztésével is, állítólag a Mycosphaerella polygoni-cuspidati csak a japán keserűfüvet támadja.
Az ártéri japán keserűfű agresszíven terjedő, tág tűrőképességű évelő faj. Sikeressége mégis vegetatív szaporodóképessége fejlett rizóma rendszerének köszönhető. A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár alkalmi levágása viszont a rizómák növekedését okozza, viszont az ismétlődő kihajtás utáni állandó levágása segítheti a gyérítést. Brit szakirodalmi források kéthetes gyakorisággal javasolják a kaszálást. A vizek közelében Jó eredményt lehet elérni a diklobenil hatanyagú gyomirtókkal. A kihajtás előtti stádiumban, tavasz elején kell elvégezni a kezelést. Úgynevezett pontpermetezésnél a dikamba, a növények egyedi kenésnél pedig a glifozát hatóanyag vált be. Az elpusztult növényi részeket gondos odafigyeléssel kell megsemmisíteni, mivel a földön hagyott rizóma darabok képesek újra kihajtani.