Nemkívánatos növények
Sokféle hasonlóan kellemetlen növénytársunk létezik. A botanikusok ezeket özön-, vagy pionír növényeknek is mondják, de, ha invazív fajokról van szó, akkor ugyanezt a díszes társaságot emlegetik. Épp most akar ellenük hadjáratot indítani Brüsszel, közben a magyar agrárdiplomaták azért lobbiznak, hogy az fehér akác lekerüljön a kitiltandók listájáról, ha ugyanis az EU kitiltaná a társaságot, akkor oda lenne a magyar méhészek bevétele, a méheket nem kell félteni, találnának maguknak más virágot.
Ebbe, mármint a kultúrkertekből üldözendő növények csoportjába, azok a nem őshonos, általában világvándor növények tartoznak, amelyek lehetnek termesztési szándékkal behozott és e környezetből kiszabadultak. De olyanok is, amelyek természetesnek mondott úton kerültek új helyükre. Ezek azután új helyükön gyorsan helyet szorítanak maguknak.
Trükkök egész sorát fejlesztették ki, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb területet foglalhassanak el. A már említett akác és bálvány- vagy ecetfa például talajfelszín közeli gyökereiből, az eredeti növénytől, akár tíz-húsz méterre, úttest, járda, kerítés alatt is átbújva növeszt új egyedeket. Ezek egyetlen év alatt leválnak az anyanövényről és új csemeteként egy lépéssel nagyobb területet hódítanak meg. E növények túlélési trükkje a talajfelszín közeli szerteágazó gyökerekben rejlik, így képesek hasznosítani a kevéske vizet, hajnali párát, ami jól jön, ha egy száraz területet kell fásítani, de káros, ha innen elszabadulva, normálisnak mondott környezetben elszívja a többi növény elől a vizet. Az akác különlegessége, hogy magja 50 évig is csírázó képes maradhat.
Az ilyenek támadásától a kertet mélyen alapozott kerítéssel, vagy függőleges falú árok ásásával lehet megvédeni, a gyökerek ugyanis levegőben nem tudnak terjedni. Persze alkalmi segítség lehet a fűnyíró gép is, de ez inkább csak látványmegoldás.
Az akác és a bálványfa csak a termetüket tekintve számítanak a leginkább szembeötlőnek. De lassan közéjük tartoznak a télálló bambuszok is. Ők okozzák a kertekben, a legtöbb gondot, de, ha körülnézünk a teljes hazai növényvilágban, kiderül, hogy kisebb termetűek is sokan vannak. A bambusz – ha már a kertbe került –,teljes biztonsággal csak úgy fékezhető meg, ha földbe süllyesztett, beton kútgyűrűbe ültetik.
A botanikusok szerint az átlagos hazai vegetációban a gyepszinten élő növények akár harmada is lehet észak-amerikai, ázsiai eredetű faj. A növények vándorlását nyomozók állítják, hogy magjaikat elsősorban a folyók hozzák, s először az ártérből indulnak el, s innen. Vannak olyanok, amelyek a vándorló madarak közvetítésével pottyannak el itt-ott, s ha jó helyre kerülnek, akkor megtelepedhetnek. Szép számmal akadnak olyan, főleg egynyári gyomok, amelyek a világméretű terménykereskedelem révén kerülnek a Kárpát-medencébe.
Mit tehet egy hobbikertész, ha ilyen növény jelenik meg kertjében? Először is fel kell ismerni, a lágy szárúak ki kell húzni, le kell kaszálni, minél előbb valahogy el kell pusztítani. A fás növényekkel, ha magról nőtt, hasonló módon kell eljárni. Ha már nagyobbacska, akkor a lehető legkisebb csonkot hagyva ki kell vágni és az újból jelentkező hajtásokat addig kell, a gyökéren át ható gyomirtóval kenegetni, amíg el nem pusztul.
A botanikusok összeállították ezeknek a veszedelmes növények listáját, az összegzés szerint négy tucatnyi behurcolt és a 3 őshonos tartozik közéjük.
A behurcoltak: Alkörmös (Phytolacca americana), Ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica), Átoktüske (Cenchrus incertus), Bálványfa (Ailanthus altissima),Betyárkóró (Conyza canadensis), Bíbor nenyúljhozzám (Impatiens grandulifera),Borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta), Csicsóka (Helianthus tuberosus), Egynyári seprence (Erigeron annuus), Fehér akác (Robinia pseudo-acacia), Gyalogakác (Amorpha fruticosa, Japán komló (Humulus scandens), Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis, Karmazsinbogyó fajok (Phytolacca spp.), Kaukázusi medvetalp és rokonai (Heracleum mantegazzianum), Keresztlapu (Erechtites hieraciifolia), Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kései meggy (Prunus serotina ),Kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora), Kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), Magas aranyvessző (Solidago gigantea),Magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata), Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Olasz szerbtövis (Xanthium italicum), Óriás japánkeserűfű (Fallopia sachalinensis), Őszirózsa fajok (Aster spp.), Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), Parti szőlő (Vitis riparia), Selyemkóró (Asclepias syriaca), Süntök (Echinocystis lobata), Sokvirágű napraforgó (Helianthus decapetalus), Sziklai szőlő (Vitis rupestris), Vadszőlő fajok (Parthenocissus spp.), Vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica).
Őshonos fajok: Fekete bodza (Sambucus nigra), Nád (Phragmites australis), Siska nád(tippan) (Calamagrostis epigeios), Vad vagy földi szeder fajok (Rubus fruticosus agg.)