Sziklakert türelemmel

A jól megépített sziklakert különleges élőhely, olyan amelyben a kertben amúgy nem látható növények élnek. Építése és a növények összeválogatása, telepítése, gondozása igazi kihívás minden amatőr kertész számára, s erre az őszi telepítéskor jön el az idő. A professzionális kertépítők díszítőelemként előszeretettel használnak sziklákat, természetes és műköveket. Aki maga ápolja kertjét, tudja, hogy a rézsű rendben tartása milyen feladatot jelent, ezért az ilyen kertek tulajdonosainak is érdemes megfontolni egy-egy magányos szikla elhelyezését. Ám mindez még nem sziklakert.

A tájképi sziklakert a természetet próbálja utánozni, szabálytalan kövekkel. Ha jól sikerül egy ilyen – a karsztvidékről hazavitt – kertet telepíteni, akkor olyan érzetet kell keltenie, mint ha a nagy sziklán egyetlen növény élne. A mértani sziklakert tulajdonképpen olyan kőkert, amelyben szárazon, kötőanyag nélkül, síkban, esetleg ívelt területen öszszerakott mű-, vagy természetes kövek közé kerülnek a növények. A teknőkert a sziklakert és a kerti tó, kerti patak sajátos keveréke. A miniatűr sziklakert pedig a kert nélkülieknek ajánlható. Néhány száz forintért kőedénybe, kerámia-, tőzegbeton vagy pihetufa vályúba ügyeskedhető össze egy tetszetős asztali vagy ablakba való dísz. (Ami ajándéknak sem megvetendő.) A nagyobb kertészeti árudákban a kis növénykülönlegességeket 100-150 forintért árusítják, s csillogó-villogó ércerekkel díszlő kövek is vásárolhatók. Még miniszökőkúttal és kővályúban forgó kőgolyóval is fokozható a szépség.

A klasszikus sziklakert építése már valóban komoly vállalkozás, aminek a megvalósítása kudarcokkal van kikövezve. Ahogy lerakták a köveket, azok ugyanúgy fel is szedhetők. Ha valaki igazi sziklakertet akar kertjébe, akkor döntenie kell, hogy az árnyékos vagy a napfényes változatot választja-e. Az árnyékos sziklakert, természetest utánzó növényanyaga hamar „elintézhető”. Elég csak egy sziklás, ám árnyas erdő aljnövényeire gondolni, ezek főként a zuzmók, mohák, s néhány csenevész cserje. Aki mázsás köveket cipel kertjébe, valószínűleg nem ilyet akar.

A sziklakert ideális helye az a rész, amelyet közvetlenül ér a napfény. Ha a sziklakert egy része félárnyékos, nem baj, mert így bővíthető a telepíthető növények köre. Fák alá nem szabad sziklakertet telepíteni, mert a fák gyökerei felnyomhatják a köveket, s az ősszel lehulló nyirkosodó lomb alatt megfulladnak a szabad levegőt kedvelő növények.

Ha lejtős a kert, akkor ki kell használni a lehetőséget. Ha viszont sík a terep, akkor a sziklakert alá szélesebb földhalmot érdemes rakni. Ha nem így készül az alap, akkor a sziklakert – látványában – csupán egy kőkupac marad. Lehet gyepbe süllyesztett sziklakertet is létesíteni.

A nagyjából sík területre telepített sziklakert alapjának elkészítése során érdemes gondoskodni a jó vízelvezetésről. El kell dönteni, a nagyobb vízigényű növények is bekerülnek-e a sziklakertbe, vagy csak a természetes csapadékkal megelégedő, csupa szárazságtűrő fajból áll a növényegyüttes. A kétféle vízigényű növény keverése az öntözés szempontjából nehezen megoldható feladat.

A sziklakert építésekor talán a legfontosabb a megfelelő kövek kiválasztása. A legjobban a nagyon nagy kövek mutatnak a kertben. Ezek mozgatása azonban nem egyszerű. A sziklakertépítők a víz által simára koptatott mészkövet kedvelik a legjobban. A föld alatti, víz járta helyekről előkerülő lyukas kőtömbökbe igazán kacér pozsgáskombinációkat lehet ültetni. Követ lehet vásárolni és gyűjteni. A vásárlás az egyszerűbb, bár az árudákban jól megkérik a kövek árát. A mázsás kövek sok ezer forintba kerülnek. A sziklakert lerakása során a természetet illik utánozni. Így a legnagyobb, leglaposabb kövek kerülnek alulra. Feljebb már a természetes egyensúlyra törekedve kell elhelyezni a kisebb és nagyobb sziklákat. A különböző kőrétegek közé kell a termőtalajt szórni. Ha csak néhány nagyobb sziklából áll a kert, akkor nagyobb zúzott kövekkel vagy kaviccsal le lehet szórni a nagy kövek közötti talajt. De ez a megoldás más sziklakerteknél is előnyös, mert elnyomja a gyomot. A sziklakert összerakása után a növények betelepítésével érdemes néhány hetet várni, mert ilyenkor a talaj is tömörödik. Ha van rá lehetőség, akkor érdemes egy telet várni, így könnyen kiszűrhető az esetleg kevésbé vagy egyáltalán nem fagytűrő szikla is.

A beépítendő növényanyag összeállításakor sokféle faj számba jöhet, ezek nagyobb csoportjai: tűlevelű örökzöldek, hagymás évelők, törpe virágzó évelők, törpecserjék, egynyáriak. Ha egy teljes szezont nézünk végig, akkor a hagymás évelők nyitják a sort, már az első tavaszi napokon virágoznak, akkor, amikor a cserjék és évelők még csak éledeznek. A törpe virágzó évelők – varjúháj-, kőtörőfű-félék, a törpeszegfűk, az alacsonyabb őszirózsák, a pázsitviola, a lángvirágok – szín gazdag és márciustól októberig virágzó párnát alkotó növénycsoportnak számítanak. A törpecserjék lombszíne és virágja szintén jelentős szerepet játszik az összhang megteremtésében.