A diót időnként metszeni kell, a levelét pedig a kukába lehet porciózni

A diófák újraéledésének kedvezhetnek az egyre melegebb és fényesebb nyarak, ez ugyanis felértékeli a természetes árnyékot. A dióval azonban óvatosan kell eljárni, ugyanis, ha jól érzi magát egy kisebb kertet szinte teljesen be is árnyékolnak. Egy idős diófa hamar beárnyékol egy 200-300 négyzetméteres kertet, aki diót ültet jó, ha tudja, a fa rutinszerű karbantartása sem egyszerű. Permetezni és metszeni is kell.

De előbb a telepítésről. Lehet a termés nőtt csemetét ültetni és oltvány vásárolni a faiskolában. A házilagos magonc nevelése a szokásos módon, homokban történő lerétegződéssel kezdődjék. De érdemes körülnézni egy-egy jól és vékonyhéjú diót termő fa környékén, hátha természetes magoncra lelnek.

A faiskolai oltvány esetében egyszerűbb a helyzet.

A diófáról tudni kell, hogy terebélyes gyökérzetet fejleszt, sűrű árnyékot ad és az ügyes fa, a konkurensek visszaszorítására egy csírázás gátló anyagot fejleszt. Ettől függetlenül nagyobb odafigyeléssel, de lehet gyepet, bukszus sövényt, sőt még csemegeszőlőt is nevelni a diófa árnyékában.

A dióról sokan azt tartják, hogy a metszésre nincs szükség. Ha ilyenkor egy idősebb diófa alá állnak, látható, hogy az életkor növekedésével és a korona növekedésével együtt nő a koronának az a része, ami nem terem. Közben a dió sajátosságaként a sűrű lombtetőn alig jut át fény, ezért a külső és a legfelső koronafelületen van termés. Ahogy korosodik a fa, úgy egyre több a száraz, haldokló, vagy igen gyenge hajtás és a korona vázát adó vastagabb ágak teljesen felkopaszodnak.

Általános tapasztalat, hogy a diót metszeni csak augusztus végén, szeptemberben szabad. A diófa ugyanis rendkívül magas gyökérnyomással továbbítja a tápanyagokat a növényben. A tavasszal elvégzett metszés nyomán, ha nem is spriccel a heg, de csöpög és napokig tart, amíg beszárad a heg.  A nyár végén ez a nyomás jócskán lecsökken, nincs veszteség és a metszési sebek gyorsabban gyógyulnak.

Mindebből következik, hogy még a csak az árnyékáért tartott diófát is metszeni, a koronát alakítani kell, ennek pedig most van itt az ideje. De nyugodtan lehet a tél közepéig metszeni. Az első évtizedben nem kell komolyabban a fához nyúlni, mert a vázágait természetesen, arányos koronának neveli. Ilyenkor csak a nagyon zavaró irányba törő ágakat kell eltávolítani. és természetesen a sérült, száraz ágakat is le lehet vágni.

Ha nemcsak az árnyék, hanem a termés is fontos, akkor tudni kell, hogy a termőrészek megújítására is szükség van. A sűrűsödő koronában csökken a termés mennyisége. A dió ugyanis csak az egyéves hajtokon terem, és azokon is túlnyomórészt a csúcsrügyekből fejlődnek a termései, vagyis a metszéssel hajtásképződésre kell serkenteni a fát.

A metszésen kívül a hatalmasra megnövő fa termését, levelét károsító gombáktól történő védelme sem egyszerű, hiszen a permetlét valahogy el kell juttatni a húszméteres magasságba is. A diót általában betegség és kártevőmentes fának tartják, pedig nem így van. Nemcsak ember, madár kedveli a termést, hanem a gnomónia gomba és egy baktérium is. A nemezes gubacsatka, ha komoly károkat nem is okoz, de felelős a levelek idő előtt lehullatásáért. Ezért is fontos a lehullott levelek mielőbbi eltávolítására.

A nagy városokban, így Budapesten is, ahol szervezett a zöldhulladék elszállítása bajban vannak a diótulajdonosok, ugyanis az FKF honlapján olvasható, hogy a hulladékgyűjtő zsákokba „Ne helyezzenek bele fenyőféléket és diófa leveleket, gallyakat, mivel az előbbiek magas gyantatartalmuk, illetve az utóbbiak olaj-és mérgezőanyag tartalmuk miatt nem komposztálhatók”. Akkor mi legyen a tengersok levéllel? Porciózva a kukába lehet töltögetni, vagy a fát kell kivágni.

Sokan azt hiszik, hogy a diófa levele alkalmatlan a komposztálásra, nem így van, mert a száraz levelekben már oly’ kevés a csírázás gátló anyag, hogy ezt nyugodtan keverhetik a „normális” komposzthoz. Kár, hogy ezt az FKF nem tudja.