A napraforgóról bővebben

Van Gogh is előszeretettel festette és jelenítette meg ezt, a számára oly kedvelt növényt. Több alkotásában is előszeretettel festette le a napraforgót.

Ismertetőjegye                                                                      A napraforgó (Helianthus annus L.) egynyári, magas, erős növekedésű, elágazó, növény. Nagy szív alakú, szabálytalanul fűrészes szélű, váltakozó állású levelei vannak. Fészkes virágzata akár 40 cm átmérőjű is lehet, nyelves virágai sárgák, míg csöves virágai barnás árnyalatúak, a vacok sima. Termései sötétek, világosan csíkozottak, olajtartalmú magbelet rejtenek.

Előfordulása                                                                                                                      Észak-Amerikában, Mexikóban honos. Dísz és kultúrnövényként terjedt el. Ma már közismert kerti növényünk. Amerikai vadonélő fajból nemesítették. A tápanyagban gazdag laza szerkezetű talajt kedveli.

Gyűjtése
Virágzáskor a sárga nyelves virágokat, szedjük le, száraz meleg délutáni órákban. Nagyon fontos, hogy a virágokat még a hervadás kezdete előtt gyűjtsük be. Nem kell aggódnunk a nyelves virágok eltávolítása miatt, mivel a csöves virágok alatt a termések ugyan úgy be fognak érni. A magjait teljes érésnél gyűjtsük, amikor a sötét alapszín és a világos csíkozottság jellemzi.

Szárítás
A napraforgó nyelves virágai gyorsan száradnak. Meleg, árnyékos helyen, felaprítás nélkül, szárítsuk.

Elkészítés
Teaként: Forraljunk fel vizet. A szirmokat szétaprítás után helyezzük csészébe, majd forrázzuk le vízzel. A fogyasztás előtt várjunk legalább 5 percig.
A szirmok nagyon szép élénk színt kölcsönöznek italunknak, de semleges íze miatt, javaslom, hogy más aromás növényt is tegyünk mellé.
Alkalmazhatjuk teakeverékekbe és díszítésekre is egyaránt.
Az olaj tartalma a telítetlen zsírsavtartalmának köszönhetően értékes étolaj. De a margarin és aszappan gyártásának is fontos alapanyaga. A visszamaradó extrahált dara fehérjékben gazdag takarmányként kerül felhasználásra.
A magbél - ismert nevén szotyola- nyersen, olajban sütve, pirítással is fogyasztható. A nyers mag csíráztatva, és salátákba valamint szendvicsekhez is kiválóan használható. Virágrügyeit nyersen salátákba is tehetjük, vagy akár párolva zöldségként is fogyaszthatjuk.

Élettani hatásai 
Az inkák a nap és a napisten szimbólumaként tisztelték. Spanyol hódítok hozták magukkal Közép-Amerikából a növényt 1569-ben. Európában eleinte dísznövényként termesztették. Mígnem a 19. századi Oroszországban kezdték el telepíteni olajtartalma miatt. Az oroszországi népgyógyászatban a sárga nyelves virágokat lázcsökkentésre és a malária kezelésére is alkalmazták.
Mára bizonyított, hogy vízhajtó, sebgyógyító, lázcsökkentő hatással bír.
A telítetlen zsírsavakkal megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, és csökkenthetjük a koleszterinszintet. Kivonata vénagyulladások kezelésére kiváló.
Olaja nem csak étkezésre, de különböző sebkezelő és gyógykenőcsökben is megtalálható bőrápoló szer.
A homeopátia is használja, lázcsillapításra valamint görcsoldásra.

Hatóanyagai
A nyelves virágok, diterpének, triterpénszaponinok, flavonoidok, karotinoidok találhatók. A zsíros olaja trigliceridet, magas zsír- és olajsavat, fitoszterolt tartalmaz. A napraforgócsíra D- és B- vitaminforrás, ásványi anyagokban, kálium, kalcium és vasban gazdag.
A napraforgó semmivel sem összetéveszthető növény. Azonban ügyeljünk rá, hogy poros és szennyezett útmentén, ne gyűjtsük be a növényeket!