Óvatosan a metszőollóval!

Óvatosan a metszőollóval!

Pap Edina 2024. febr. 6. Kb. 20 perc olvasás

A tél enyhülésével egyre több kertészkedő érez olthatatlan vágyat arra, hogy ténykedjen valamit a kertben. Előkerülnek a metszőollók, fűrészek és ágvágók, hiszen – az általános tévhit szerint –  most van a metszés főszezonja. Bár vannak olyan növények, amelyeket télen kell metszeni, ez a tevékenység szinte egész évben feladata a kertészkedőnek. Sőt, több kerti növényt kifejezetten káros télen metszeni.

Mit metszhetünk télen?

Az első és legfontosabb növény, aminek metszését télen kell elvégezni, az a szőlő. Különböző tőkeformára és sokféle metszésmóddal nevelhetünk szőlőt. Alapelv, hogy tél végén, amikor már nem számítunk erősebb fagyra, megkezdhetjük a metszést. A metszés kezdetét a termőterület nagysága és a metszőbrigád létszáma is befolyásolja. Fontos, hogy végigérjünk az ültetvényen arra az időre, amire a szőlő nedvkeringése a talaj melegedésével, a gyökérnyomás fokozódásával megindul, és a vágási felület „könnyezni kezd”. A kibuggyanó nedv bevakíthatja a rügyeket, ezért fontos, hogy a függőlegesen álló csapok esetében a metszlap a rüggyel ellentétes irányú legyen. Ezen hátrány kiküszöbölésére javasolják a szőlőnél az őszi metszést, hosszabb csapok, szálvesszők meghagyásával, amiket a tavaszi fakadáskor korrigálhatunk, rövidebbre metszhetünk.

 

Az szőlőt a fagyok elmúltával metszhetjük

A haszonnövények közül tél végén metszhetjük meg a bogyósokat, málnát, ribiszkét, köszmétét, szedret, jostát. A metszési technikákra most nem térek ki, bőséges szakirodalom áll róla nyomtatott is digitális formában is ebben a témában. A bogyósoknál lombtalan állapotban a kevésbé gyakorlottak számára is jól megkülönböztethetőek az idősebb részek, amelyeket általában tőből eltávolítunk. A támrendszer mellett nevelt szeder, málna tavalyi hajtásait, amin a növény az idén teremni fog, a kereszthuzalokhoz kötözzük, és ha túl hosszúak, visszacsípjük a végüket.

Egyre többen termesztenek kivit a kertjükben. A kivire különösen igaz az, hogy a bőséges termés és a helyes metszés szorosan összefügg. A kivit szintén metszhetjük télen, a művelet ritkításból, hajtásválogatásból áll: a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkre. Ezek a letermett vesszők tövén fejlődő alapi rügyből hajtanak ki, és rendszerint felfelé ívelnek. Mivel a termős fajták hosszú szálvesszőn teremnek, ezért ezeket teljes hosszukban meg kell hagyni. Ha szükséges kössük le őket a támhuzalokhoz. A hím ivarú fajták rövidcsapon is virágoznak, erősebben metszhetjük őket, hogy a több tér és fény jusson a termős növénynek.

A kivi metszése főleg ritkításból, hajtásválogatásból áll

Egy másik, szintén nagy kihívást jelentő, mind népszerűbb délszaki kedvencünk a füge. Metszése roppant egyszerű, ha tudjuk, hogy a füge az egyéves vesszőkön terem, ezért ezeket ne bántsuk, legföljebb a visszafagyott vesszővégeket csípjük le. A füge metszése csupán ritkításból, a visszafagyott, gyenge, vagy elszáradt, idős vesszők, illetve a gyümölcsmúmiák eltávolításából áll. A füge tejnedvet ereszt, ami bőrirritációt okozhat, ezért metszésével ne késlekedjünk!

Maradjunk még a különlegességeknél! Mind több kertben nevelnek datolyaszilvát, amit hurmának, kákinak is neveznek. Metszését szintén télen végezhetjük el. Alapelve szintén a ritkítás, és a befelé növő vesszők eltávolítása. A datolyaszilva fája nagyon törékeny, ezért a legjobb az orsó koronaforma kialakítása, azaz a középső vezérág meghagyása és nevelése.

Az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) metszését is elvégezhetjük tél végén, bár ezeknél is javasolt az őszi, szüret utáni visszavágás, különösen, ha beteg, lisztharmatos ágvégekkel találkozunk. Ezeket még a télbe fordulás előtt célszerű eltávolítani, megsemmisíteni, leginkább elégetni.

Tél végén, tavasszal, még rügyfakadás előtt metszhetjük meg a nyáron és ősszel virágzó lombhullató díszfákat, díszbokrokat, lombhullató sövényeket. Minden növényre igaz, hogy először a beteg, száraz részeket távolítjuk el, majd a túlzottan sűrűn növő vesszőkből válogatunk a növény kellő formájának kialakítása, megtartása érdekében. A vízhajtások is lombtalan állapotban vehetők jobban észre.

Sokat vitatott a rózsa metszése. Célszerű a rózsát is a fagyok elmúltával megmetszeni. A vesszők végén télen meghagyott virágok, termések nemcsak mutatósak, hanem megvédik a vesszőket a fagytól.

A hortenziák közül a bugás hortenziát metszhetjük meg a tél végén, mivel ez a növény az azonos évi vesszőkőn virágzik. Bokrát minden évben a talajszinttől 20-25 cm magasságban vágjuk vissza, illetve az idős és felesleges vesszőket tőből távolítsuk el.

Külön kategóriát képez a lilaakác, amit évente kétszer, augusztusban és februárban metsszük. Augusztusban körülbelül 30 centiméter hosszúságúra kurtítsuk vissza az azévi hajtásokat, ritkítsuk a bokrot, hogy a növény belső része több fényhez jusson, és a virágrügyek megfelelően kifejlődjenek. Tél végén, februárban 2,5-5 centiméterre vágjuk vissza a nyáron megmetszett hajtásokat. Ekkor már jól megkülönböztethetjük a vaskos virágrügyeket a karcsúbb, pikkelyszerű hajtásrügyektől. A februári metszés alkalmával tőből távolítsuk el a nem megfelelő helyen növő, gyenge, sérült hajtásokat, az egészségeseket pedig rendezgessük el a támasztékon.

A lilaakácot legjobb, ha évente kétszer metszük

Sokak számára fejtörést okoz az orgona metszése. Az orgona különleges gondozást igényel ahhoz, hogy ne nőjön túl nagyra, és hatalmas virágbugákat neveljen. Az orgona két egymással átellenes álló csúcsrügyből virágzik, és a virágok két, egymással V-alakot bezáró hajtáson nőnek. A hajtások közül az egyiket kora tavasszal a legalsó rügypárra metsszük vissza, így csak a másik fog virágozni, de nagyobb, erősebb bugák fejlődnek. Az alsó rügypárból a nyár folyamán kétleveles hajtás fejlődik, amelyek közül a következő tavaszon az egyiket meghagyjuk, a másikat pedig a korábbihoz hasonlóan szintén az alsó rügypárra metsszük vissza. Az előző évben levirágzott vesszőt tőből eltávolítjuk. Ez az úgynevezett váltómetszés, amellyel jól karban tartható a növekedés.

díszfüvek szépsége télen teljesedik ki igazán, amikor a harsogó színek nem nyomják el szolid, könnyed eleganciájukat. Hagyjuk, hogy levelükre, virágzatukra fagyó zúzmarában tündököljenek a téli kertben! A tavasz közeledtével azonban vágjuk vissza őket, utat engedve az új növekményeknek.

Mit NE metsszünk télen!

Az első és legfontosabb növénycsoport, amit tilos télen metszeni, az a csonthéjasok: az őszibarack, kajszi, szilva, cseresznye és a meggy, és ezek díszváltozatai! Régi bölcsesség, hogy a csonthéjasokat akkor metsszük, ha „szirmuk belehullik a borospohárba”, tehát virágzáskor. A téli, kora tavaszi metszés számunkra végzetes lehet, mivel teret enged a gutaütés kórokozóinak. A gutaütés összetett, több kórokozó által kiváltott, akár teljes pusztulással járó betegség. Akkor támad, ha az enyhe időben elvégzett metszés után ismét fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Kórokozói a friss sebzéseken hatolnak be a növénybe, ahol zavart okoznak a növény víz- és tápanyag-forgalmában. Kezdetben mézgásodás jelzi a bajt, később vesszők, ágak, sőt a teljes fa elpusztulhat, különösen a fiatal egyedek. A csonthéjasok metszését több részletben végezzük. A nyári zöldmetszés után a szüret utáni metszés az ideális. Virágzás után már csak a megmaradó vesszőket metsszük le és a gyümölcsmúmiákat távolítsuk el.

A csonthéjasokat akkor metsszük, ha „szirmuk belehullik a borospohárba”

dió másik gyümölcstermő növényünk, amit tilos tavasszal metszeni. A dió egyébként sem igényel metszést, ám ha egy rossz helyen növő ágat szeretnénk levágni, akkor azt augusztus-szeptemberben, de legkésőbb lombhullás után végezzük el.

Tilos megmetszeni a kora tavasszal virágzó díszcserjéket: a korai bangitát, az aranyvesszőt, a tündérfát, a varázsmogyorót. Ezeket elvirágzás után alakítsuk, ha kell, ritkítsuk.

A bugás hortenziával ellentétben a kerti hortenzia az előző évi hajtások végén, csúcsrügyből virágzik, ezért elvirágzás után kell néhány levéllel eltávolítani a virágfejeket, a következő hajtáselágazás felett. Ha a bokor túlságosan nagyra nőtt és terebélyessé vált, ritkítsuk meg úgy, hogy a felesleges, illetve idős vesszőket az alsó levélpárig visszavágjuk. A hortenziák metszéséről részletesen itt olvashat.

Az egyes hortenziafajokat nem egyformán metszük

tű- és pikkelylevelű sövények (tuja, hibridciprus, tiszafa), illetve a nagy lomblevelű örökzöld sövények (babérmeggy, korallberkenye) metszését a legjobb nyáron végezni. Az utóbbiak tavaszi friss hajtásai nagyon mutatós narancsos, pirosas színekben játszanak, kár megfosztani magunkat ettől a látványtól. Ezek a növények másodlagos hajtás (ún. János-napi hajtás) nevelésére hajlamosak, így a metszés idejének jó megválasztásával a színpompás friss hajtások látványában júliusban is gyönyörködhetünk. Az örökzöldeket májustól augusztus végéig (!) szükség szerint több ízben metszhetjük, utána azonban már ne bolygassuk őket! Pikkelylevelűeknél a többször keveset alapelvet betartva dús, mindig friss hajtást nevelő sövényünk lesz.

Jó tudni!

• A téli, kora tavaszi metszést mindig fagymentes időben végezzük.

• Csakis éles pengéjű, jól karbantartott szerszámmal dolgozzunk.

• A fűrésszel levágott, sebek roncsolt széleit kacorkéssel igazítsuk ki.

• Az 5 forintosnál nagyobb vágási felületet sebkezelővel zárjuk le.

• A metszés során ügyeljünk saját magunk és segítőink épségére, biztonságára.

Ágvágó Felco 210A-60

64 250 Ft
Sövénynyíró olló PrecisionCut Gardena

11 490 Ft
Ágvágó+ágfűrész Truper 36 cm TR-82M-A

18 901 Ft
Metszőolló Pellenc Vinion 150

473 202 Ft
Metszőolló ARS VS-8XR

27 432 Ft