Fűvetés saját maggal és most szaporítható a muskátli - Czauner Péter

Gerse János 2020. aug. 13.

A nyár vége felé érdemes szemrevételezni a kertet, de a szobanövényeket is, hogy melyiküket érdemes szaporítani. Az ügyes kertész, ha lehet, kevés pénzt költ az új növényekre. Az augusztus a legalkalmasabb a növények házilagos sokszorosításához. Ilyenkor ugyanis a szaporító még a növényi sejtek még javában dolgoznak, és létrehozzák az új gyökereket, hajtásokat. Az eljárások többsége egyszerű, és aki próbálkozik, nem sokat veszíthet, ha esetleg a fióka életre keltése nem sikerül.

Bár nem nagyon drága a fűmag, de a kevésbé szem előtt lévő gyepek természetes szaporítására kiváló módszer a saját mag vetése. A módszer egyik előnye, hogy nem kerül pénzbe, s az állomány egyenletes marad, hiszen a meglévő, beállt gyep tulajdonképpen saját magát sokszorozza. Nem kell ördöngös dologra gondolni, pusztán virágozni és magot érlelni kell hagyni a fűféléket. Miután a magot elszórták, akkor van szükség egy szolid nyírásra, majd hengerezésre. Egy gyepesített gyümölcsösben többféle módszert is kipróbáltam. Lehet a teljes felületen fűmagot „termelni”, de jó az is, ha két méterenként, csak egy-egy 20-40 centiméteres sávot hagynak magot hozni. A letermett fű nyírása után a hengerezés előtt érdemes keresztben gereblyézni, mert ez jobban teríti a magot. Ilyenkor lehet magot gyűjteni az egynyári virágokról is. A stabil fajok és fajták magja gyűjthető és megfelelő időben vethető. Nem szabad megfelejtkezni a címkézésről, a mai digitális világban ajánlható a kódolás és a fényképek készítése.

A nyár vége a muskátlik házi szaporításának ideje is. Ez csak a sokat próbált házi kertészeknek való foglalatosság, mert érzék kell a megfelelő szárrész kiválasztásához. Ha ugyanis rosszul döntenek, akkor a tél végére egy penészes csumától várják, hogy tavasszal újra pompás virágokat hoz. Először hajtásdugványokat kell készíteni. A legalkalmasabbak a fejdugványok. Ezeket a hajtás csúcsából kell levágni. A fejdugványok három-négy, a törzsdugványok pedig két-három levelesek legyenek. A dugványt közvetlenül a levél alatt, éles késsel kell lenyisszantani. A nagyobb leveleket is meg lehet hagyni, ezeket azonban körül kell vágni, hogy csökkenjen a párolgási felületük. A leveleken kívül minden más részt (bimbót, virágot) el kell távolítani a dugványról. Az így előkészített dugványokat homokos földbe vagy tiszta homokba kell ültetni, lehetőleg hajtatóládába, egymás mellé. Ha nincs ilyen, akkor megteszik a kis cserepek is, amelyekben egyesével kell helyezni a dugványokat.

Czauner Péter, kertészmérnök