Drága szerszám, vagy bérkertész - Czauner Péter

A házkörüli kert legimpozánsabb egyben legnagyobb költséggel fenntartható része a gyep. Vagy a kertésznek fizetnek a szakszerű ápolásért, vagy maguk küzdenek a gyomokkal, csapadékhiánnyal olcsó, drága szerszámokkal. Sokan ezért is döntenek úgy, hogy legyen inkább betonplacc ott, ahol fű is nőhetnek.

Pedig érdemes próbálkozni, a baj csak az lehet, hogy a kisebb, néhány tíz négyzetméteres felülethez is annyi szerszámra, vegyszerféleségre és ezek elhelyezésére van szükség, mint a nagyobb felületnél. A pázsit és a gyep csak a köznapi nyelvben jelenti ugyanazt. A pázsit apró szálú, finom levelű fajokból álló, mindig rövidre nyírt, szőnyegszerű, intenzíven ápolt zöldfelületet jelent. A legszebb természetes pázsittal a hűvös és nyirkos éghajlat alatt találkozunk. A gyep igénytelenebb, durvább fűféléket és esetleg más évelőket is tartalmazó, magasabbra hagyott szárú, de rendszeresen ápolt növényegyüttes. A professzionális kertészek tudják: a pázsit arra való, hogy nézzék, a gyepet pedig használják is. Amit nálunk általában pázsitnak neveznek, nem több jól ápolt, szépen nyírt gyepnél.

Honi viszonyok között, különösen az egyre szárazabb nyarakon pázsitot nem is könnyű kialakítani. Ha valaki a semmiből kezd neki, akkor sok vesződés és anyagi áldozat után is szinte bizonyosan kudarc lesz a vége. Vagy egy szép gyep.

A pontosan és időben elvégzett rutinműveletek hosszú sora után lehet a gyep, pázsit olyan, amilyenre mindenki vágyik: zöld, tömött, egyöntetű. Erre a legtöbb kerttulajdonosnak nincs elég ideje. Ezért kénytelen megelégedni a – agronómiai értelemben vett – részleges elhanyagolás és az elvárható gondozás közötti átmenettel. Már az ápoltság látszatát keltő gyep szerszámainak felsorolása is elrettentő, hát még az a sokféle munka, amelyet ezek segítségével el kell végezni.

A legfontosabb fűápoló eszköz a fűnyíró, lehet hengerkéses kézi hajtású, de mozgathatja a forgókést robbanó és villanymotor. A fűnyírók készülnek kerekes és légpárnás kivitelben is. Vannak gyűjtőedényesek, olyanok, amelyek a nyesedéket oldalt, vagy hátul dobják ki, mások mulcsot készítenek. A jobb nyírók mindezt tudják. A típus és a gép kiválasztásakor a nyírandó terület nagyságát is figyelembe kell venni.

A hegyesebb fogú fűgereblye tavasszal és ősszel nélkülözhetetlen. Használatától jobban megújul a fű, tömöttebb lesz a gyep. Gereblyézés előnye az is, hogy a néhány órára a gyepen hagyott és megszáradt nyesedék sokkal könnyebb és kisebb helyet foglal el, mint gépi gyűjtővel összeszedett fű.

Öntözés nélkül lehetetlen gyepet fenntartani. A legegyszerűbb öntözőberendezés tömlőből és valamilyen forgó, vagy alternáló mozgást végző fejből áll. A bonyolultabb, föld alól előbúvó  rendszereket automata vezérli, ezek pontosan oda és annyi vizet juttatnak el amennyire szükség van.

A szegélynyíró a gyep szélét –, ahol a fűnyíró gép mér képtelen pontos munkát végezni – hivatott karban tartani. Van ollóra emlékeztető kézi csettegtető, de kedveltek a damilos benzin-, villanygépecskét is. Ezek pontos használatához rutinra van szükség, hiszen egyetlen megnyakló mozdulattal kopaszra lehet nyírni a gyep szélét, ahol néhány nap alatt megtelepedhet a csak kézzel kiirtható, csúf gyomfűvek.

A félhold alakú szegélyvágó a gyepfelület kontúrjait hivatott rendben tartani. Évente egyszer tavasszal kell használni. Vannak különböző motoros változatai is.

A tömlős végű folyadékadagoló a gyeptáplálás elengedhetetlen egyszerű eszköze.

A gyeplazítót, ami lehet késes gereblyeszerű; szöges henger, esetleg ásóvilla, akkor kell használni, ha megjelenik a moha.

Czauner Péter

kertészmérnök