Nagyobb cserépben, kényelmesebben

A karácsonyi készülődés igazán még nem kezdődött el, ezért talán lehet kevéske időt áldozni a szobanövények szemrevételezésére. Sor kerülhet az átültetésre is, bár sok kertész azt vallja, erre a tavasz a legalkalmasabb. Az átültetést a legtöbb kertbarát csodafegyvernek tartja. Ha sikerül a megfelelő földkeveréket kiválasztani és télen a cserép megfelelő helyét megtalálni, visszatérhet a zöld kedvenc elveszett életkedve.

A meleg napok elmúltával, sok, szabadban nyaraltatott növényt a telelőhelyre kell cipelni. Ilyenkor van mód a cserepüket kinőtt növények átültetésére is. Az igazság az, hogy az egyes növénycsaládok más, más időpontot igényelnek. Az azonban bizonyos, hogy az őszi, téli átültetés inkább azoknak kedvez, amelyek teljes levélzettel vészelik át a rövid téli nappalokat. A kényszertelelőn, sötét, hűvös helyen telelőket, majd tavasszal ültessék át. Az átültetés közben érdemes alaposan szemügyre venni a növény minden részét. Megfigyelhetők azok a jelzések, amelyekkel a növény tudatja, valami nincs rendben. Ha felismerik a legyengültségre utaló vöröses, barna, vagy világos levélfoltokat, amelyeket különböző gombabetegségek okoznak, vagy a szürkepenészt, a lisztharmatot és eltávolítják a fertőzött leveleket, valamint súlyosabb esetben gombaölőszerrel védekeznek, akkor a növénynek esélyt adnak a túlélésre. A gombabetegségek jelzik azt is, hogy ezeket a növényeket túlságosan bőven öntözték, számukra nem megfelelő árnyékos és zárt helyen voltak. Értelemszerűem váltani kell, mert a szellős, világos helyen a gombák nem támadnak. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett egész nyáron a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A különböző gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják meg. Az ilyen növényt ki sajnos kell dobni. A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hosszú vízben állás okozhatja. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni és a megmaradtakat vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.

A szobanövények a nyár végén jelzik azt is, hogy milyen tápanyagra vágynak, a rendelkezésükre álló készletből mit éltek fel. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. Ha a levelek a megszokotthoz képest kékes színűek, akkor kevés a foszfor. Az ilyen növények nem is hoznak virágot. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek szokatlan hullása a káliumhiány jele, ilyenkor ugyanis felbillen a növény vízháztartása. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. A hiány pontos felismeréséhez némi szakértelemre van szükség, de ennél sokkal egyszerűbb, ha rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak. Mindezt figyelembe kell venni a ültetőközeg megválasztáskor. Mivel télen nem szabad tápoldatozni, ezért ilyenkor inkább a szabályozott lebontású műtrágyák használata ajánlható. A földhöz keverve tartósan biztosítják a megfelelő tápanyagellátást.

Nemcsak a betegségből lábadozó növények lesznek hálásak, ha a téli időszakban finomítanak az öntözési szokásaikon. Hosszú csőrű kannával, úgy kell öntözni, hogy a víz ne érje a leveleket, virágot, szárat.

Az egészséges és nyáron szépen fejlődő növényeket a szokásos módon kell átültetni. Ilyenkor a kinőttnél egy mérettel nagyobb cserepet kell választani. A gyökérzet, ha szemre is túlságosan dús, akkor érdemes a föld-gyökérlabdát egy éles késel körbevágni és ezután ültetni az új edénybe. Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. Vannak azonban olyan növények (ilyenek például a broméliák), amelyek nem szeretik az átültetést. E növénycsoport több faja (így a guzmániák, tillandsiák, vrieseák) epifitin (fán élő, de nem élősködő növény), de megél a talajon is, ha azt sikerült igényeinek megfelelően összeállítani. A már több éve élő broméliát nehogy átültessék kommersz virágföldbe! Ha mindenáron az átültetés mellett döntenek, akkor olyan kertésztől vásároljanak földet, aki broméliával foglalkozik. De inkább ajánlható a kertészeti áruházakban megvásárolható különleges, broméliáknak való tápoldat. Nagyon óvatosan kezdjék a permetező tápoldatozást, első alkalommal az ajánlott dózis harmadával, majd felével, s csak akkor növeljék az előírt mennyiségre a tápoldatot, ha a növény nem tiltakozik. A broméliák táplálásakor rendkívül fontos, hogy szilárd tápsót – bárki is ajánlja – ne használjanak. Ezek a növények rendkívül érzékenyen reagálnak a talaj sókoncentrációjának változására.