Helykereső a meleg szobában

A tél korántsem kritikus időszak a szobanövények számára. Ahhoz azonban, hogy a lakásban jó helyre kerüljenek, nem árt tudni, hol élnek eredeti élőhelyükön.

A szobanövényeknek a növekedéshez és fejlődéshez tápanyagra, vízre és fényre van szükségük. A mérsékelt égövi teleken az átlagos lakásban tartott példányok számára a fényből van a legkevesebb. A növényekre általában jellemző, hogy a természetes élőhelyüktől eltérő körülmények között a viselkedésük megváltozik. A hozzáértők számára jelzik, hogy a környezetükben valami nincs rendben. Ilyenkor növekedésük lelassulhat, a szokásosnál hosszabb szárat hajthatnak, leveleik színe is módosulhat. A táplálék- és vízigényüket viszonylag könnyen ki lehet elégíteni, feltéve, ha a növény gazdája tudja, kedvencének mire van szüksége. A fény, pontosabban a megvilágítás helyes megválasztásával viszont rendszerint baj van.

A növény pontosan jelzi, mi nem tetszik neki. Bizonyos határokon belül képes maga reagálni a betegségként is felfogható hiányra. Ha nem megfelelő a megvilágítás - főként a fény mennyisége, minősége -, akkor próbálja leveleit hosszabb és vékonyabb nyéllel a fényhez, ablakokhoz közel küldeni. Sokat számít egy ablak-, vagy függönymosás. A növényvilág szempontjából a legalapvetőbb élettani folyamat a fotoszintézis. A zöld növények megkötik és átalakítják a nap fényenergiáját kémiai energiává.

Akit a tudományos magyarázat is érdekel, jó, ha tudja, hogy a fotoszintézishez a 400-800 nanométer hullámhosszúságú fény alkalmas, amelyet a nap ad. Aki lámpázással kívánja pótolni a természetes fényt, ne lepődjön meg, ha egy szaküzletben az eladó értetlenül néz, ha a mesterséges fényforrás által kibocsátott fény hullámhosszáról érdeklődik. Ilyenkor érdemes az izzó vagy a fénycső kísérődokumentációját áttanulmányozni. Általában a normál égők nem a növények számára fontos hullámhosszon bocsátják ki a fényt. A szaküzletekben és nagyobb áruházakban megtalálhatók a különleges, fotoszintézist segítő fényforrások. Léteznek kimondottan növényeknek való lámpák, ezek az emberi szem számára furcsa színt adnak. A levéldísznövények többsége szépen fejlődik, ha kék és vörös fényt kibocsátó izzókkal világítják őket. A halogénizzók fénytartománya áll a legközelebb a nap fényéhez. Célszerű ezért a természetes fehér (F3) és a nappali fehér (F7) csövek együttes alkalmazása. A terrarista szakboltokban is vásárolhatók ilyen fényforrások, ugyanis az akváriumok és a terráriumok lakói is igénylik a műnapot. Ilyen helyen viszont többnyire rendkívül drágák az ilyen eszközök. Sokkal olcsóbban is beszerezhetők a külföldi csomagküldők segítségével. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a megrendeléstől számítva legalább egy hónapot kell várni a fényforrás érkeztéig.

A világítást azonban nem szabad túlzásba vinni, ugyanis a legtöbb szobanövény eredeti élőhelyén az esőerdők aljnövényzetéhez tartozik. Ezért természetes élőhelyén sem jut hozzá a közvetlen napfényhez. Talán ezért kell néhányukat védeni még télen is a közvetlen napsütéstől, mert a déli ablakpárkányon a napégés károsíthatja őket.

A téli növényápolás - ha már a megfelelő helyet sikerült megtalálni - másik sok hibalehetőséget tartogató feladata az öntözés. Az öntözésre nincs általános érvényű szabály. A szükséges víz mennyisége a növénytől, a helytől, az edény nagyságától és az ültetőközegtől is függ. Néhány általános előírás mégis van. Aki ezt betartja, kárt biztos nem okoz.

Általában ajánlott a reggeli öntözés, s akkor, ha a földfelszín kézzel érintve száraz, vagy a cserepestől megemelt növény túlságosan könnyű. Ha nagyon kiszáradt, akkor érdemes a mosdóba, mosogatóba vagy kádba eresztett vízbe alámeríteni. Ilyenkor ugyanis annyira kiszáradt a föld, hogy a kannás öntözés során a talajszemcsék képtelenek megkötni a vizet, az egyszerűen átszalad a talajon. Hosszú csőrű, szűk szájú kannával felülről is lehet öntözni, a legtöbb növény ugyanis azt kedveli, ha úgy kap vizet, hogy a nedvesség a leveléhez nem ér. Mások elviselik az esőszerű locsolást, és azt is, ha áll a víz az alátétben.