A leander harmadolásával kell próbálkozni
A leander eredeti élőhelyén hatalmas virágzó bokor. Edénybe kényszerítve tőből elágazó természetes cserjekoronát fejleszt. Ahhoz, hogy a jól, rosszul sikerült teleltetések után ne kopaszodjon fel és állandóan virágozzon, szüksége van a rendszeres metszésre. A tavasz a leanderek metszésének ideje is, de a munka bármikor elvégezhető. Saját leandereimet ősszel is meg szoktam metszeni, mert csak így férnek be telelőhelyükre.
A metszés egyik fontos meghatározója, hogy a metszett ágakon növő hajtások az adott évben általában nem – csak a kétéves hajtások – virágoznak. Ugyanilyen fontos tulajdonság az is, amit figyelembe kell venni, hogy a leanderek általában, egy tőből indítva, hármasával nevelik az új hajtásokat. A gyümölcsfákat metszők ismerik azt a növényi trükköt, ha egy-egy vessző kétharmadát hagyják meg, akkor általában a felső hajtás hajt ki, ha megfelezik a hajtást, akkor sok, esetenként minden meghagyott levél tövéből új hajtások törhetnek elő. Ha viszont csak egy vagy két erőteljes új hajtást akarnak, akkor a metszés után csak rövid csonkot hagynak. A leanderekhez igazán értők ennél sokkal több trükköt ismerve nevelik növényeiket, de az egyszerűen elsajátítható, hármas metszés is szép, egyenletes növényt eredményez.
Az elsűrűsödött leandert harmadoló metszéssel lehet egyenletesen bő virágzásra bírni. Ennek időpontja a nyár, ilyenkor még hozhat új hajtásokat, amelyek a következő évben már korán virágoznak.
Minden harmadik hajtást tőből ki kell vágni, a második oldalhajtásokat a vessző kétharmadától meg kell szabadítani. a többit pedig a harmadával kell kurtítani. Az ilyen növény bokrosodik és virágzik is. Jövőre azokat a hajtásokat kell erőteljesebben metszeni, amelyek az idén hosszabbak maradtak.
Az eltávolított elvirágzott, néhány leves csúcshajtásokból augusztusban ragyogó dugványok készülhetnek. Azért, hogy tejnedvük megszilárduljon, néhány óráig pihentetni kell, a dugványkészítésre szánt hajtásokat. Ezután a gyökérfejlődés megindulásáig vízzel teli edénybe kell dugni őket.
A leander minden porcikája, még az elégetett ágainak füstje is mérgező. Az ókorban patkány és tetű irtására is használták főzetét. Sajnos a tetveknek szerencséjük van, őket nem pusztítja.