Nemcsak a japán juhar lehet a szolitermegoldás

A kertet, a benne élő növényeket nem szabad állandó életközösségben tekinteni, érdemes időnként átalakítani. Ez nemcsak a virágágyások formájára, a bennük élő növények váltogatására vonatkozik. A fái, cserjéi tulajdonságait jól ismerő kertész metszőollóval, fűrésszel új fazont adhat növényeinek, ezzel nemcsak méretük, formájuk változtatható, de így jócskán átalakítható a kert látvány élménye is. Számos trükk létezik, – például a rejtett metszés –, amellyel ez az átmenet úgy oldható meg, hogy a növény sosem mutatja csonkolt képét.

A kertváltoztatás legegyszerűbben az önálló „életre” képes szoliterekkel oldható meg legkönnyebben. Különleges helyet foglalnak el, a magányosan álló szoliterek, ezek már önmagukban is díszítenek. A szikláktól kezdve szobrokon át, sokféle tárgy lehet szoliter – díszítő elem – a kertben, most azonban a növényekkel foglalkozunk. A szoliterség lényege, hogy nemcsak térben, hanem színben, formában is ki lehet tűnni a többségből.

Ezért kiváló szoliterek lehetnek a jellegzetes, az örökzöldek, vagy lombhullató fák, cserjék, de egyébként más évelő is alkalmas erre. Ha egy fát, például egy korán virágzó tulipánfát, magnóliát vagy nyári orgonát akarnak a figyelem középpontjába állítani, akkor nem kell feltétlen, a rendelkezésre álló tér közepébe egymagában ültetni. Csinosan mutat az egyöntetű háttér előtt, s, ha eléri teljes méretét, a környezetében álló alacsonyabb növények csak segítenek a szépség kiemelésekor.

Ha már szoliter növény ültetésén gondolkodnak, nem kell rögtön a több tízezer forintos japán juharra gondolni. A lakóház, vagy a nyaraló közelében nagyon jól mutat az olyan, metszést viszonylag jól bíró – ezért formázható alakú – és kevés permetezéssel beérő gyümölcsfa, mint a füge, dió. De ugyanígy különleges hangulatot teremt egy, kékszőlő lugas. Különösen ősszel mutatnak a lecsüngő hatalmas fürtök.

Fura kis figurák az ujjas juharok. A több száz változatban pontosan kell kiválasztani a kertbe leginkább megfelelő méretű, levelű és színű fácskát. Ha nem fajzik el, akkor nyáron és télen is magára vonja a figyelmet. Azt azonban jó tudni, hogy minél bonyolultabb egy levél alakja, minél inkább eltér a zöldtől színe, annál kényesebb a növény. Akinek van, vagy volt ujjas juhara, az tudja igazán, mire vállalkozik, ha egy ilyet költöztet a kertjébe. Ha a finnyás talajigényét nem sikerül megoldani, akkor jobb, ha edényben marad. Vannak már óriási, több száz literes cserepek.

Praktikus és olcsó szoliter a kínai díszfű (Miscanthus sinensis), vagy az évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides). Ezek a növények a kertet garantáltan nem növik ki, takarást sem igényelnek. Az elszáradt lombozatot tavasszal, a fagyok elmúltával le kell vágni.

A mindig illatos fenyők különös környezetet teremtenek. Még a legkisebb kertekben sem kell nélkülözni a fenyőket. Egy jobban felszerelt kertészetekben féltucatnyi faj rengeteg törpe, vagy lassan növekvő változata közül lehet válogatni. A legtöbb törpefenyővel azért vigyázni kell, mert nem maradnak egész életükben aprók, csupán a fő fajnál sokkal lassabban növekednek. Sok fenyőtörpe például valójában az alapfaj lassan növő, vagy annak különleges formájú változata, amely idővel ijesztően nagyra nőhet. Egyfajta megoldást kínál az edénybe ültetés is. A törpefenyőt – ha fontos, hogy törpe maradjon – csakis olyan faiskolai lerakatban szabad megvásárolni, ahol garantálják a fajtaazonosságot, és szakszerű tájékoztatást adnak a növény jövőbeli magasságáról.

A kisnövésű álciprusok (Chamaecyparis) többsége haragoszöld, méteres gömböcé nő, de vannak világoszöld, sárgás, lenge ágú változatai is. Igazi különlegesség a Japán szugifenyő (Cryptometria japonica) fiatalon gömbölyded, idősebb korára szabálytalan alakú 1,5-2 méteres bokor lesz. Valódi törpefenyő a havasi (Pinus mugo). Eredeti termőhelyén, Európa magasabb hegyein soha nem nő 2 méternél magasabbra. Kerti változatai ennél jóval kisebbek maradnak.

Másfajta kerti csodának számítanak a szömörcék, levelük lilás, pirosas színe és az árvalányhaj-szerű parókabóbitái miatt sokan kedvelik. A közel félezer fajt számláló népes család majd minden fája, bokra, többnyire illatos balzsamot rejt. Szöveteikben tejnedv, illóolaj, balzsam- és nyálkaanyagok, valamint fenolvegyületek fordulnak elő.