A diófa allelopátiás hatása

A termésen kívül a juglont megtalálták még a levelekben, a fás részekben és a gyökerekben is. A vegyület koncentrációja az egyes növényi részekben évszakonként változó. Tavasszal a gyorsan fejlődő fiatal levelekben a legnagyobb, nyáron a gyökerekben, terméséréskor pedig a burokban és a termésben van a legtöbb juglon. A diófélék családjának minden tagja tartalmazza ezt az anyagot, de a díszfaként ültetett fekete dióban (Juglans nigra) van belőle a legtöbb, így ez a faj okozza a legkomolyabb problémákat.

Vízoldható vegyület
A juglon a dió élő és holt szöveteiből egyaránt bejuthat a talajba. A juglon jól oldódik vízben, így az esőcseppek a rügyekből, a levelekből és a hajtásokból a kioldják, de a növénymaradványok lebontását végző mikroorganizmusok is felszabadítják ezt az anyagot. Az élő gyökerekből a gyökérsavakkal jut a talajba a vegyület.

Érzékeny növények
A zöldségfélék közül a burgonyafélék családjába tartozó növények, a paradicsom, a burgonya, a paprika és a tojásgyümölcs a legérzékenyebb a juglonra, de ne próbálkozzunk káposzta, borsó- és spárgatermesztéssel sem a diófa közvetlen közelében. A mérgezés tüneteként általános növekedési zavar, hervadás, és végül pusztulás tapasztalható.
A diófa jelentős mértékben árnyékolja a növényeket, továbbá vizet és tápanyagot von el tőlük a talajból. A juglon-mérgezés, valamint a víz- és fényhiány gyakran összetéveszthető, vagy éppenséggel együtt jelentkező káros hatás. A vízhiány lassú hervadást okoz, ami öntözéssel visszafordítható. A juglon hatása hirtelen vált ki lankadásos tüneteket, különösen nedves talajon. A hervadás a növény egyes részein, de a teljes növényen jelentkezhet. Tanácsos időben azonosítani a baj forrását, mert a juglon mérgező hatása öntözéssel és nitrogén-műtrágyázással némiképp ellensúlyozható.

Ellenálló fajok
A juglon azonban nem minden zöldségfélét károsít. A csemegekukorica, a babfélék, a vöröshagyma, a répafélék és a sárgarépa jól viselik ennek a vegyületnek a jelenlétét a talajban. Amennyiben a diófa közelében lévő kertrészletet megfelelő mennyiségű napfény éri, rendszeres víz- és tápanyag-utánpótlás mellett az említett zöldségnövény-fajok sikeresen termeszthetők.
Amennyiben a diófa alá dísznövényeket szeretnénk ültetni, akkor árnyéki dísznövények közül a nebáncsvirággal (Impatiens), az árnyékliliommal (Hosta) és a páfrányokkal próbálkozzunk. A fűfélék közül rendkívül ellenálló a réti perje (Poa pratensis), illetve a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) viseli el a legjobban a juglon jelenlétét a talajban.

A megelőzés lehetőségei
Ha a tervezett zöldségeskert közelében diófa nő, célszerű más helyet keresni a veteményes számára. A talajban a juglon-koncentráció a diófa „csurgóján”, azaz a fa koronájának talajfelszínre vetített kerületén belül a legnagyobb. A gyökerek azonban távolabbra is elnyúlnak, ezért a koronaátmérőtől 2-3-szoros távolságban is jelen van a káros vegyület a talajban.
A véletlenszerűen növő diómagoncokat haladéktalanul el kell távolítani a kertből. A dió levelét és egyéb elhullott részeit ősszel azonnal el kell takarítani. Viszonylag könnyű a dolgunk, mert a diófa első hidegebb napon egyszerre lehullatja lombját. A diófalevelet ne tegyük a komposztba, hanem égessük el! Diófából készült forgácsot, illetve fűrészport ne használjunk talajtakarásra, útburkolásra.

Pap Edina