Tisztelt Vásárlóink!
Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a megnövekedett rendelés szám miatt, az április 9. után leadott rendeléseiket április 22. után tudjuk kiszállítani.
Megértésüket és türelmüket köszönjük!

A málna növényvédelme

 

Hazánk éghajlati adottságai megfelelőek a málna termesztésére. A nagyobb árugyümölcsösök elsősorban az északi megyékben (Nógrád, Heves és Pest északi része) találhatók. A házikertekben is találkozhatunk ezzel az igen ízletes, sok célra felhasználható, szinte már hungarikumnak számító gyümölccsel.

Telepítés előtti teendők
A málna védelme a telepítés előtt a megfelelő termőhely kiválasztásával kezdődik. Gazdaságos termesztés csak az ország hűvösebb, csapadékosabb, kiegyenlített éghajlatú területein lehetséges. Ne feledjük, hogy a málna eredendően erdei növény, így a száraz, meleg területeket nem kedveli. Talajadottságok tekintetében a legjobbak a semleges vagy enyhén savanyú kémhatású, jó vízgazdálkodású, középkötött erdőtalajok.
A telepítés előtti gyommentesítés kiemelt jelentőségű. Fontos továbbá a talajfelvételezés elvégzése is, ugyanis a cserebogárpajorok komoly veszélyt jelentenek a tövekre. Tömeges jelenlétük esetén a gyökerek megrágásával tetemes károkat okozhatnak. Éppen ezért, mielőtt eltelepítenénk a málnát, az adott terület több pontjáról vegyünk talajmintát. Amennyiben négyzetméterenként két ásónyom mélységben átlagosan 0,5–1 pajort vagy annál többet találunk, indokolt a talajkezelést végezni. Erre a célra korábban a Basudin 5 G vagy a Counter 5 G volt használható, azonban ezek a készítmények ma már nincsenek forgalomban hazánkban. Sajnos megfelelő helyettesítésük mindmáig nem megoldott! Éppen ezért javasolható, hogy sok pajort rejtő területeken kerüljük a többéves kultúrák (pl. gyümölcsfélék) telepítését. Egyes cserebogárfajok (pl. májusi és erdei cserebogár) ellen a lombfogyasztó imágók rajzása idején végzett permetezés adhat részleges védelmet, de más fajoknál ez sem vezet eredményre. Fontos, hogy határozzuk vagy szakemberrel határoztassuk meg, mely cserebogárfajok (pajorok) vannak jelen a területünkön. Mindemellett az ültetvény gyommentesen tartása (kaszálás, kultivátorozás) is a cserebogarak elleni védelem döntő fontosságú feladata.

Fajtaválasztás
GoldenBliss.jpgNagyon fontos a megfelelő fajta kiválasztása is. Napjainkban legnagyobb felületen a Fertődi Zamatost termesztik. Jó sarjképzésének, betegségekkel szembeni kiváló ellenálló képességének és kellemes ízű termésének közsönhető népszerűsége. A korábbi években a Malling Exploit volt a legelterjedtebb fajta, jelentősége azonban rohamosan csökken, ugyanis igen fogékony a vesszőbetegségekre, és sarjképzése is elmarad a Fertődi Zamatostól. Egyesek szerint azonban termése tetszetősebb és ízletesebb. Az újabb fajták közül terjedőben van a Tulameen, amelynek jellegzetes, kúp alakú, finom ízű termése és szinte tüskétlen vesszője sokak számára vonzó.  Fagyérzékenysége miatt jelentősége azonban valószínűleg kisebb marad.
Érdemes külön megemlíteni az Autumn Blisst és a Golden Blisst (a képen). Ezek úgynevezett sarjon termő fajták, amelyek jellegzetessége, hogy már az első éves növekményen (a sarjakon) is hoznak termést. Ennek következtében a málnaszezon megnyújtására alkalmasak, az őszi málna pedig magasabb áron értékesíthető. Az említett két fajta egyébként igen erősen sarjadó, tövük jellegzetes, bokros formájú, így a hagyományos fajtáktól eltérő támrendszert igényelnek. Termesztéstechnológiájuk sajátos eleme, hogy ősszel, a szüret befejeztével az egész ültetvényt tarra vágják, a szárakat pedig megsemmisítik, így a következő évben a tövek ismét a sarjakon teremnek. Ezzel a módszerrel a málna legnagyobb növényvédelmi problémája, a vesszőpusztulás kiküszöbölhető. A Golden Bliss további különlegessége, hogy gyümölcse éretten is sárga. Választékbővítő fajta, amelynek esetleges nagyobb arányú termesztése előtt mindenképpen ajánlatos felmérni a piaci igényeket! Házikertekben azonban igazi különlegesség lehet egy-egy Golden Bliss tő. Az újabb, hazai nemesítésű málnafajták és fajtakülönlegességek kapcsán érdemes felvenni a kapcsolatot a Fertődi Kutató Kht. munkatársaival!

vesszőszúnyog lárvákA málna sarj- és vesszőkárosítói
A málna legfontosabb kártevői és kórokozói között több esetben szoros összefüggés van, ezért célszerű együtt tárgyalni őket és a lehetséges védekezési módokat.
A málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi) a legjelentősebb sarjkártevő. A nőstények a fiatal, felrepedő sarjak kérge alá rakják tojásaikat. A kikelő, kezdetben áttetsző, majd rózsaszín vagy citromsárga, 2–3 mm-es, nyűszerű lárvák (a képen) az elváló kéreg alatti fás részeket szívogatják, aminek hatására barna, besüppedő foltok keletkeznek. Ez nem különösebben szembetűnő kár, azonban a sérülések kiváló fertőzési kaput jelentenek a vesszőpusztulás kórokozói számára. Ezek közül legjelentősebb a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium), amely a sebeken át behatolva, a szár bélszövetéig terjedő elhalást okoz. Ha az elhalt rész körbeéri a szárat, biztos a pusztulás. A leptoszfériás betegség tünetei – a belső szárszövetbarnulás mellett – a kívülről is jól látható sötét foltok a vessző felületén, általában az alsó, körülbelül 50 cm-es zónában, amelyek olyanok, mintha a szár korommal lenne bekenve.
A másik leggyakoribb vesszőbetegség, a didimella (Didymella applanata). A didimellás betegség kórokozója az ép kérgen keresztül is képes megfertőzni a növényt. Tünetei kezdetben – a sarjakon – a rügyek alatt megjelenő, jellegzetes ovális alakú, lilás színű foltok, amelyek a vesszőkön kiszürkülnek, és számos apró, fekete termőtest válik láthatóvá. A kórokozó csak a felületen van jelen, nem hatol a szár belsejébe. Bizonyos fajták vesszői a botritiszes betegségre (Botrytis cinerea) is fogékonyak.

A málnavessző-szúnyog elleni védelem
A málna vesszőpusztulásában tehát fontos szerepe van a málnavessző-szúnyognak, így az ellene történő védekezés alapvető fontosságú. Sajnos azonban több nemzedéke az év folyamán nehezen különíthető el élesen egymástól, májustól szeptemberig folyamatosan jelen van az ültetvényekben. Bár ma már kapható kereskedelmi forgalomban is a rajzásmegfigyelést lehetővé tevő, Nagy-Britanniában kifejlesztett málnavessző-szúnyog feromoncsapda, a hazai termesztők számára ennek beszerzése egyelőre még viszonylag költséges lenne. Éppen ezért a folyamatos permetezés elkerülése végett észszerűbb más, környezetkímélő megoldásokat előnyben részesíteni. Az egyik a már említett megfelelő fajtaválasztás. A kevésbé repedő kérgű fajták (pl. Fertődi Zamatos, Tulameen) nem kedveznek a kártevőnek tojásrakás szempontjából, így fertőzöttségük is kisebb lesz. Ha rendszeres és kiegyenlített az ültetvény vízellátása, valamint megfelelő a tápanyag-utánpótlás, a sarjak kevésbé repednek fel. Erős sarjképzésű fajták esetén lehetőség van továbbá az első sarjnemzedék eltávolítására, ugyanis a későbbi növekmény már kevésbé reped, így  a málnavessző-szúnyog miatt csak mérsékelten fog károsodni. Ha mindezek ellenére szükségesnek ítéljük a növényvédő szeres kezelés elvégzését, a kártevő ellen engedélyezett készítmény a a Sherpa. Az ismételt védekezést az első szúnyognemzedék imágónak rajzására időzítsük (kb. április második dekádjától május legelejéig). Az említett készítménnyel szigorúan virágzás előtt végzett kezelés más kártevők (pl. kis málnalevéltetű, sodrómolyok) ellen is hatásos lehet.

Egyéb kártevő rovarok
A málna-karcsúdíszbogár kárképeA fás részek kártevői közül nagyobb jelentősége még a málna-karcsúdíszbogárnak (Agrilus cuprescens) van. A bogarak kb. május végétől rajzanak, majd párosodás után a nőstények tojásaikat a szárak napos felületére rakják. A kikelő lárva azonnal a szár belsejébe rágja magát, és táplálkozása következtében egy jellegzetes, 1–2 cm hosszú, orsó alakú megvastagodás jön létre (a képen). A károsítás helyén a vessző meggyengül, és az ápolási, szüreti munkák során könnyen, pattanva eltörik. Amennyiben a duzzanat a vessző alsó harmadában helyezkedik el, az egész szár víz- és tápanyagszállításának megzavarása miatt, a termés minősége gyengébb, mennyisége kisebb lesz.
A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) kártétele bár hasonlóan szembetűnő, kevésbé veszélyes. Itt a tünet egy 1–2 cm átmérőjű, karfiolszerű gubacs, amely olyan, mintha egy féloldalas kitüremkedés lenne a száron. Mivel ezen kártevők előrejelzése jelenleg nem megoldott, a permetezés nem célravezető. Sokkal eredményesebben védekezhetünk ellenük, ha nyár végén, a szüretet követően, a letermett vesszők eltávolításával egy menetben mind az előzőekben említett beteg, kórokozókkal erősen fertőzött fásodó sarjakat, mind pedig a gubacsos szárakat tőből eltávolítjuk és megsemmisítjük. Az utóbbi művelet hangsúlyozása azért különösen fontos, mert ha elmarad, a károsítók egy része a kivágott szárakban áttelelve a következő évben visszafertőzik a málnát. Ne halogassuk a károsodott, illetve erősen fertőzött sarjak megsemmisítését, mert a kimetszést követően pl. a málnavessző-szúnyog lárvák – a zavaró hatásokat érzékelve – hamar a talajra vetik magukat, így a szárak elégetésével már csak a kártevő-népességet szabályozó, hasznos fürkészek lárváit semmisítjük meg, amelyek a szárakon maradó elpusztult szúnyoglárvák testében fejlődnek ki!

A botritiszes betegség
malnabotritisz.jpgA málna védelmének másik sarkalatos pontja – a fás részek károsítóktól való megvédése mellett – a termés megóvása. A gyümölcsöt leginkább a jól ismert botritiszes betegség, más néven szürkepenészes rothadás  (Botrytis cinerea) veszélyezteti, amely a termés megfertőzése esetén közvetlenül érzékelhető veszteséget okoz. A betegség tünetei a virágok barnulása, az éretlen termések töppedése, az érett bogyók fakulása, puhulása és kellemetlenné váló íze. A generatív részeken elsősorban csapadékos időben dús, szürke penészgyep képződik (a képen). A kórokozó a szárat is fertőzi. A botritisz alapvetően sebzéseken át támadja meg a növényi részeket, de a túlérett málnába az ép héjszöveten is képes behatolni.
A betegség számára fontos fertőzési kapu a kis málnabogár (Byturus tomentosus) lárvája által megrágott vacokkúp és termés is. Bár a kis málnabogarat sokan a málna egyik legjelentősebb kártevőjének tartják, a Budapesti Corvinus Egyetem Rovartani Tanszéke által végzett több éves felmérések eredményei, melyek elsősorban hazánk északi termőtájaira terjedtek ki, ezt nem erősítették meg. A botritiszes betegség elleni védekezést a virágzás idejére kell összpontosítani. Az első kezelést 10–20%-os virágnyíláskor kell elvégezni, majd a virágzás alatt hetente meg kell ismételni. Erősebb fertőzésre csapadékos időjárás esetén lehet számítani, ilyenkor indokolt a rendszeres permetezés. Fontos a túlérett bogyók gombás fertőződésének megelőzése is, amelynek legcélravezetőbb módja az időben elvégzett szüret.
A botritiszes betegség ellen több készítmény is engedélyezett a málnában. A III. forgalmi kategóriájú szerek közül használható pl. a Topsin-M 70 WP (é.v.i.: 14 nap) és a Teldor 500 SC (é.v.i.: 7 nap). 

Vétek Gábor
növényvédelmi mérnök