Integrált védekezés az üvegházi molytetű ellen

A Közép-Amerikából származó kártevő a fűtött növényházakban egész évben szaporodik. Szabad földön nem telel át, de a palántanevelőből a palántán kikerülhet, és ott is komoly gondokat okozhat. Megfelelően magas hőmérsékleten igen gyorsan szaporodik. Életciklusa 30 nap, így egy évben 10-12 nemzedék is fertőzhet. Soktápnövényű faj, de különösen az uborka- és a paradicsomhajtatásban, valamint a palántanevelésben, és a cserepes dísznövény-termesztésben (afrikai ibolya, muskátli, fukszia, mikulásvirág, begónia, hibiszkusz) okoz gondot.

Életmód és kártétel

Az üvegházi molytetű imágóját nagyon könnyű azonosítani. Igen apró, 1-1,5 mm hosszú, teste lisztes fehér bevonatú. Két pár szárnya laposan áll. A nőivarú egyedek száznál is több tojást raknak a levelek fonákára, kör, vagy félkör alakban. A tojásokból 6-7 nap alatt kelnek ki a lárvák, amelyek a fejlődésük során 4 lárvastádiumon mennek keresztül. Átlátszó zöld színük miatt nehéz őket észrevenni. Az imágó és a lárva egyaránt károsít. Táplálkozásukkal legyengítik a növényt, a levelek elhalnak, lehullanak, és termésveszteséget is okoznak. Az imágó a növényi nedv szívogatása mellett veszélyes növényi vírusokat is terjeszt (Tobacco Leaf Curl Virus, Beet Pseudo-Yellows Virus), és a levéltetvekhez hasonlóan mézharmatot ürít. A mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami csökkenti a levél asszimilációs felületét, dísznövények esetében pedig elcsúfítja a lombot.

Megelőzés

Az üvegházi molytetűt sokféle úton-módon behurcolhatjuk a növényházba. A leggyakrabban fertőzött szaporítóanyaggal, palántával, dugvánnyal kerül be a kertészetekbe, de a dolgozó a ruházatán is beviheti az imágót a házba. A korábbi kultúrák növénymaradványairól is visszakerülhet az új növényekre, valamint – különösen nyáron – a szabadföldi gazdanövényekről (főleg a növényház közelében fejlődő gyomokról) a légáramlat (szellőztetés) útján is bejuthat. Mindezért az üvegházi molytetű elleni védelem alapköve a termesztési higiénia szabályainak betartása. A növényház belsejét és környékét tartsuk gyommentesen, és a zöldségnövényekkel egy légtérben lehetőleg ne termesszünk dísznövényt.

Kémiai védekezés

Az üvegházi molytetűt a növényállomány rendszeres átvizsgálásával, illetve sárga lapcsapdákkal figyelhetjük meg már a palántakortól kezdődően. Már az első (!) egyed észlelésekor kezdjük meg a védekezéseket az alábbi, letölthető táblázatban ismertetett készítményekkel. A kémiai szerek csak a fiatal lárva és az imágó esetében hatékonyak, az idősebb lárvákat (4 lárvastádium van) vastagabb viaszréteg védi meg a szerrel való érintkezéstől, a tojás, illetve a lárvabölcsőben fejlődő 4. fokozat, a nimfa ellen pedig gyakorlatilag teljesen hatástalan a kémiai védekezés.

Szerrotáció

A javasolt készítményeket váltogatva alkalmazzuk. A szerrotáció amiatt is indokolt, hogy a rovar is rezisztenssé válhat a hatóanyaggal szemben. A sárga lapok sűrűbb kihelyezésével nemcsak előrejelezhetjük a rajzást, hanem gyéríthetjük is az imágókat, ami segít a védekezésben. Igen sok növényvédő szerre alakult már ki rezisztencia. Védekezésre elsősorban a buprofezin, fenoxikarb, flucikloxuron és teflubenzuron hatóanyagú rovarnövekedés-szabályozó készítményeket ajánljuk. Kiemelnénk a neonikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó szisztémikus szerek (Actara 25 WP, Confidor 200 SL, Mospilan 20 SP) igen jó hatékonyságát, amelyek a levelek fonákán szívogató lárvákat is elpusztítják.

Gyakori permetezés

A permetezéseket komolyabb esetben 3-4 naponta, többszöri ismétléssel kell elvégezni. A molytetű ellen egész évben, így a termésszedés ideje alatt is védekezni kell, ezért az élelmezés-egészségügyi várakozási időket mindig pontosan tartsuk be. A megkésett és a nem megfelelő gyakorisággal végzett permetezések eredménytelenek.

Biológiai módszerek

A zöldséghajtatásban mind gyakrabban alkalmaznak természetes ellenségeket az üvegházi molytetű gyérítésére, különösen ott, ahol beporzást segítő poszméheket is telepítettek. A három jól bevált természetes ellenség az Encarsia formosa és az Eretmocerus eretmicus parazitoid fürkészdarázs-fajok, illetve a Macrolphus caliginosus ragadozó poloska. Az Encarsia formosa szaporodása során petéit az üvegházi molytetű lárváiba rakja, amelyek így elpusztulnak. A parazitált lárvák 8-10 nap alatt megfeketednek. Az Encarsia szaporodási üteme 20 fok felett éri el a molytetűét, így a telepítését ehhez a hőmérsékleti értékhez kell igazítani. A nyári hónapokban azonban az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő páratartalom az Encarsia tevékenységét visszaveti, így a biológiai védekezésbe ekkor a Macrolphus caliginosus ragadozó poloskát, illetve az Eretmocerus eretmicus fürkészdarazsat kell bevetni. Az utóbbi szintén a lárvát parazitálja, ám az elhalt lárva nem fekete, hanem sárgás színű lesz. A ragadozópoloska elsősorban a molytetű petéivel, lárváival táplálkozik, de más kártevőt (takácsatkát, levéltetvet, tripszet, lepketojásokat) is elpusztít.

Letölthető szertáblázat itt: Liszteske.doc

Garamvölgyi Péter

Pap Edina